Egy kis falu, a Zala folyó völgyében.

2011. november 22., kedd

Jönnek-mennek az évek és egyre magasabbak a számok, most 60-s.


November 20-a, jeles ünnepnap, nővérem Kati szülinapja. Testvérkém, milyen jó kimondani, és mennyire gazdaggá tett minket, hogy családunkban ketten voltunk gyerekek. Köszönet és hála ezért szüleinket illeti.


Amikor még kicsik voltunk, nem játszottunk együtt a homokozóban, hiszen a 6 év korkülönbség kicsit szétválasztott minket. Azért jó emlékezni a gyerekkorunkban együtt töltött balatoni nyaralásokra, a szőlőhegyen töltött nyarakra. Amikor kikönyörögtünk a szüleinktől egy lemezjátszót. Megtakarított zsebpénzünkön vett lemezeket bömböltettük a hegyháton, felváltva énekelve és vezényelve a számokat. Nekem a Metró együttes volt a nagy kedvencem.
 Szép közös emlékünk Nován a nagyszülőknél töltött nyári napok is, amikor Gyuszival legeltettük a teheneket és majszoltuk a lekváros kenyeret, és szedtük a bokormogyorót hozzá.



Aztán eljött a tinédzser korom és bevallom mindig irigykedtem a nővéremre. Akkor a 6 év már jelentős évbeli különbségnek számított. Kati kapta a szép divatos miniszoknyákat. Fodrászhoz járt, hosszú haját mindig csodálatos kontyba feltűzve hordta. Igazán szép és csinos fiatal lány volt sötét hajával és karcsú derekával. Nem csoda hogy körül zsongták az udvarlók. Én 12 éves fejjel titkon mindegyikbe szerelmes voltam. Aztán micsoda vidám házibulik voltak abban az időben 60-s évek vége felé. Unokabátyáink, főként Félix és Fecó hozták a táncos lábaikat, otthon is bömbölt a lemezjátszó. Kati már akkor is nagyon szeretett táncolni. 



Jöttek mentek az évek és mi elkezdtük élni a felnőtt életünket. Kati rátalált élete párjára, Imrére és én is találtam egy Imrét magamnak.


Aztán jött nála a gyerekáldás és újabb Imrével bővült a család.
Nem lehet elfeledni azokat a boldog napokat, az első és nagyon várt fiú unoka érkezését. Aztán nagyon jóleső érzés volt, hogy Erika leánya születésével keresztanyja lehettem. 


Emlékeim között sok közös kirándulás, nyaralás van Legemlékezetesebbek egyike a Budapesti dunai sétahajókázás. Akkor a római parton nyaraltunk együtt és elhatároztuk elmegyünk séta-hajókázni. Az első érkező hajóra felugrottunk és csodálkozva láttuk, hogy a szemközti partot vette célba. Néhány perces kikötés után elindult, gondoltuk majd lefelé úszunk a Dunán a Parlament felé. De nem így történt, mert az a hajó egy átkelő hajó . Szép kis hajókázás volt, tartott vagy 10 percig.


 Mindig megünnepeltük a jeles napokat, és a közösen töltött szilveszterekre is jó emlékezni. Kati mindig imádta a pezsgőt, csak az volt a baj, hogy rá altatószerként hatott.
Az évek múlásával, mindkettőnknek jöttek a nehézségek a munka, a pénzkeresés nehézsége, váltás bizonytalansága.
Amikor anyagi nehézségem adódott, mint jó testvérre számíthattam Katira. Így lehetőségem volt kipróbálni magam. Köszi!És úgy érzem gyerekei is ugyanígy számíthatnak rá.

És bizony, mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Az élet most is szép, csak immár más világban élünk. Egymás szemébe nézve látjuk a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során.


És a végére tartogatva, egy köszöntő idézet.
Nővérkém!
Legyen egészséged, tudjál boldog lenni,
és a szívedet soha ne bántsa meg senki!
Születésnapod is legyen örömnek napja,
kívánjuk, hogy a sors ezeket megadja!

2011. november 16., szerda

Novemberi reggel…..


Lehullottak a fákról és a bokrokról a levelek, megcsupaszodott a kert és a ház tájéka. 


Hajnalban dér lepi el a zöld gyepet és befagyott a madáritatóban is a víz.


A vékony, fehér bevonat hajnalban keletkezik, a tél közeledtére figyelmezteti az embereket, de mulandó: ha a nap felsüt, rendszerint rövidesen eltűnik. 





Ez azonban koránt sem jelenti azt, hogy a növények életfunkciói megálltak volna.
Nem, az élettevékenység még időlegesen se szűnik meg, csupán nagyon lelassul a rövid nappalok és a hideg következtében. A fák és bokrok most is lélegeznek, vagyis oxigént vesznek fel és széndioxidot adnak át a környezetüknek.


Részletek Bálint gazda honlapjáról, saját készítésű fotóimmal kiegészítve.

2011. november 7., hétfő

Itt volt és elment......


Itt volt és elment, de nem nyom nélkül, mert élete, munkássága az embereket szolgálta. Elhunyt Vissy Károly meteorológus. 

Meteorológus diplomáját 1957-ben szerezte, én akkor születtem és csodálkoztam rá a világra. Gyerekkori álmaim közé tartozott, hogy de jó lenne csillagász vagy meteorológus lenni. Az életem másképp alakult, hisz annyi minden érdekelt és nehéz volt a választás. Azért gyakran néztem az időjárás jelentéseket, különösen Vissy Károly élvezetes, lendületes jelentéseit, magyarázatait szerettem. 
Vissy Károly gyakorta időzött Zalaszántói birtokán jó véleménnyel volt a szülőföldemről, egy riportban említette, hogy Zala akkor is jó hely, ha átlagban az egyik legcsapadékosabb megye az országban.
A szomszédjai, vagy sokkal inkább már barátai mindig megkérdezték tőle milyen idő várható. - Ez a kérdés soha nem maradt el. 

Egyszer a közelgő télre és a fehér karácsonyi ünnepekre utalt a kérdés.
 Ő ezt a történetet mesélte el:

„Újságíró vetette fel egyszer, hogy enyhe volt a tél, bezzeg az ő gyermekkorában mindig fehér volt a karácsony, nagy hóban mentek az éjféli misére. Annyira felbosszantott, hogy megnéztem, 1882 és 1982 között hányszor volt hó karácsonykor. Lehet találgatni! 30-40? Ugyan, száz esztendő alatt összesen kilencszer! Szóval, az ember - legyen az pozitív, vagy negatív - csak az élményeket jegyzi meg, majd hajlamos az általánosításra. Ötven éve vagyok a pályán, s én is nap mint nap hallom,, hogy bezzeg az én időmben! Meg, hogy nincs tavasz és ősz . Dehogy nincs, csak amikor - mint mondjuk tavalyelőtt - átlagosan alakul az időjárás, senkinek nem tűnik fel.”

2011. november 5., szombat

Foltika a Panoráma utca lakója……


Eltelt három hét, hogy befogadtuk Foltoska kutyát. Remélem, túl vagyunk a nehezén. 


Nem könnyű feladat egy több hónapja szabadon csavargó, kiéhezett és megfélemlített ebet hozzászoktatni a nálunk kialakult szokásokhoz. Pláne úgy, hogy mellette még van négy kutya.
Az első feladat volt az emberi kézhez szoktatni, hogy ne féljen, ez jót is jelenthet.  Hiszen a kéz adja a finom falatokat és simogatást. Utána a területet, az udvart kellett megismernie. Fokozatosan, néha még ki-kiengedve az utcára ez elég hamar sikerült is. Már annyira megszerette a helyet, hogy ha kinyitom, neki az utcai kiskaput nem akar kimenni. Otthonának érzi, hiszen ha valaki elmegy a kapu előtt, vagy másik kutya, cica jön, mindjárt morog és ugat mutatva ez az ő helye.


És a többi kutya….., hát ez elég nehéz feladatnak bizonyult! Két kis termetű tibeti kutya fél a Foltitól, amint meglátják, menekülnek be a házba. Már az elején eldöntöttük, hogy a Maxi és Frida kutya mellé kerül harmadik társnak. Így nem erőltettük a kis szukákhoz szoktatást. Én féltem attól, hogy a két kan kutya összeverekszik ezért Frida szuka kutyával engedtem először össze. Az én szelíd játékos Fridám, féltékenyen bemenekült az új házába és azóta is nehéz kicsalogatni onnan. Ha kizárom, a helyéről akkor szépen elvannak, igaz nem játszik az új társsal, de eltűri. Maxival összeengedve Foltit az öreg kutya meg udvarolni kezdett neki. Aztán amint rájött, hogy Folti is kan kutya érvényre juttatta (morgással, ugatással), hogy a helye, játékai, kajás edénye szent dolog. Tartják a tisztes távolságot, mindig néhány lépés távolságra egymástól. Maxi már öregszik, egyre többet alszik, így nem érdekli a másik kutya rohangálása. Végül, már eljutottunk oda, hogy a három kutyát a kertben szabadon együtt lehet hagyni.


Kennel és a kutyaház…..Fotinak nem lehetett háza, nehéz volt becsalogatni oda. Hiába raktunk be finom falatokat, berohant felfalta és már szaladt ki. Három hét után sem alszik benne, a rongyait inkább kirángatja, és arra fekszik. Nálunk az a szokás, hogy nappal a kutyák szabadon futkározhatnak a kertben és a ház körül, de éjszakára bezárjuk őket a kényelmes kennelbe. A kutya „éjjeli bátor” és bizony többször ugatnak és mozognak éjjel, de azt tapasztaltuk a helyükön azért nyugodtabban viselkednek. Foltika a kennelt és ezt az éjszakai bezártságot nagyon nehezen szokja. Két hétig minden alkalommal keservesen és hosszan tartóan vonyított. Bevetettem azt a cselt, hogy az esti vacsorájában mindig talál, egy jó nagy velős csontot. Azzal most leköti magát és szépen megnyugszik.


A következő feladat tanítani, a gyere, a lábhoz… már megy. (Sajnos korábban nem taníthatták.) Nagyon izgága, bohém, ugrálós és mindent szétrágó, széthordó.

Fotika aranyos, szeretetre vágyó élőlény, családtag.

2011. november 4., péntek

A gépek világában………


Már jó néhány nap eltelt az utolsó blog bejegyzés óta. Nem égtem ki, nem lettem depressziós, mondandókból sem fogytam ki, élményekből is volt elég. 
Az eszköz hiányzott hozzá!



Úgy jártunk két hete, hogy a külső „winyót” nem tudtuk használni. Na, akkor frissítsünk. Elő a Windows telepítő programmal, s akkor kezdődtek a bajok. Állandóan lefagyott a telepítésbe a számítógép és csak cirkulált. Hiába indítottuk újra, a rendszer nem indult csak a telepítést futtatta.
Irány a szakszerviz, pár napig ott volt a gép, ők valahogy tovább lökdösték a telepítést és elindult rajta a rendszer. Látszólag jó volt a gép.

Aztán rájöttünk, hogy nem megy a levelezés. Az Office Outlook-t használtuk, az indítása után azonnal hibaüzenettel leállt. A személyes mappákat nem tudja megnyitni, mert " másik konzolprogram " használja. Az Express levelező elindult, de csak fogadni tudta a leveleket, küldeni nem tudtunk. Így a gépünk visszakerült a szervizbe. A gyakorlott informatikusoknak is feladta a leckét! Még mindig ott van. 
Az utolsó információ szerint a külső eszköz vagy a vezetékének a hibája miatt az USB portok lefagytak és megsérültek a beállítások. Nagy a valószínűsége, hogy mindent legyalulnak róla, s majd lehet újra telepíteni a programokat és a szeptemberi mentésből visszarakni ami van , a közte lévők elvesztek!.



Egy gép nem gép alapon, vettünk olcsón egy régebbi gépet, felbővítettük memóriával és új nagyobb kapacitású Winchestert kapott. Két nap szenvedtünk ezzel a géppel is, nem sikerült rendesen formattálni és telepíteni rá a Windows XP. Hát ilyen nincs! Ha egyszer az ember belekeveredik a peches szériába……..
Ezt is vittük a szervizbe, ott kiderült a náluk vásárolt memória kártyák voltak hibásak, a csere után ez a gép már jó lett.

Hurrá akkor most már tudok írni bejegyzést és olvasgatni a kedvenc Blogjaimat!