Természetben élni,………tavasz a télben.

Ez az enyhe januárnak kissé furcsa időjárás kicsalogatja az embert a természetbe.

Nekem nem kell messzire mennem, csak az utcám végére, ami egy horgosba torkollik. Ez az utacska visz fel a közeli Újhegyre, a hegyi pincékhez.

Vasárnapi ebéd után jól esik a langyos „téli” levegőben elindulni egy sétára, a hegyre.

A horgos emelkedő része után mindjárt felérünk a kis hegyi kúthoz, ami mellől már elénk is tárult a környék szép panorámája.

Néhány lépés után kezdődik a boros pincék sora. Az egyik pincétől autó fordult ki, lassítva üdvözölnek, Itt még szokás a köszönés! Hosszan néztünk a távozó autó után, aztán arra lettünk figyelmesek, hogy nemcsak mi bámulunk utána, hanem egy szép és szelíd fehér kutya és a fiatal cica is. A cica meglátva minket mindjárt védelmet keresett a kutya lábai között. Sokáig így maradtak, nem bánva a fényképezést, csak figyelve a távozó gazdi után.

Tovább sétálva öreg romos pincékkel találkoztunk, sajnos egyre több az ilyen állapotú épület. Megváltoztak a szokások, ma már nem kelendőek ezek a szőlős birtokok.

Utunk elvezetett a kis hegyi kápolna mellett, most hiányzottak a megszokott virágcsokrok, gyertyák.

Sétálva egyre több helyen látni, hogy ébredez a természet (lehet, hogy most nem is aludt téli álmot). Sok növény már hajt, rügyezik, kidugta fejét a hóvirág és a sárga zsibavirág is.

Elhaladva az öregedő óriás gesztenyefák mellett megérint a múló idő.

Kultúra a hagyományokért….Csík Zenekar.

Ma esti izgatottan várt programom a Csík Zenekar koncertje.

Akik ismerik és már hallották élőben játszani a zenekart, azoknak nem kell bemutatni, milyen nagyszerű zenészek ők.

Csodálom és tisztelem a zenekart, mert tudtak változni, megújulni a táncházas és népzenés muzsikálást jó érzékkel és érzésekkel társították a ”divatos könnyű műfajú” dalokkal. 

Így hozva közel hozzánk a magyaros dallam világot.

A fotó a www.csikband.hu -ról letöltve.

Először néhány évvel ezelőtt, egy augusztus 20.-i napon halottam őket élőben zenélni. Felejthetetlen élmény volt, hogy több száz-ezer fiatal és öreg, férfi és nő (korra és nemre való tekintett nélkül) lelkesen énekelte a zenekarral együtt, az ízes magyaros szövegű dalokat. s a lábakat is megmozgatva bizony táncra perdültünk.  Az ünnepnaphoz méltó koncert volt és én igazán, büszkén magyarnak éreztem magam.

A zenekar repertoárjából kiemelném az alábbi dalt, amely viccesen, vidáman bemutatja a régi vidékies, borozgatós ízű a férfinép közötti ugratás világát.

Szórakoztató Pásztordal & Kiskunhalasi hallgató csárdás - Csík Zenekar

http://www.youtube.com/watch?v=h86VCZChzjk

Remélem e nótát a mai koncerten is hallani fogom.

Egy hónapja már minden jegy elkelt a koncertre.

Erre a Kaposvári koncertre is de elmennék! Vigasztalom magam, hogy február 15-én itt Zalaegerszegen is koncertezik

Ferenczi György és a Rackajam együttes.

.A fotó a www.csikband.hu -ról letöltve.

Pipaszó

Az én párom már megismerkedésünk elején azt mondogatta, hogy úgy szeretné eltölteni az ”öregebb” napjait……………..

ülve a hintaszékében, rágyújtva a kedvenc pipadohányára, nyugodtan kellemes zenét hallgatva, egy-egy pohárka jóravaló itóka mellett.

Én próbáltam az évek során ehhez a vágyhoz hozzá tenni valamicskét, 30.-k szülinapjára megkapta az első pipáját, a 40.-re a Profi hi-fi zenei készülékeket, 50.-re hintaszéket, a dohányról és itókáról is gondoskodva.

Az elmúlt években a pipázása megmaradt ”hobby” szinten, jeles alkalmakkor rágyújtva. Én szeretem a pipa füstjét, a pipadohány édeskés, fűszeres illatát, a pipázó ember látványát.

A  házi szentély.

Részlet Molnár V. József: Egész-ség című könyvének Pipaszó című fejezetéből.
http://www.hazatalalas.hu/oldalak/olvasnivalo/07_09.html

A hajdan volt ember szinte mind pipázott (ember alatt a régiek a férfinépet értették). A pipa mindenek előtt rangot jelölt, társadalmi hovatartozást. Más pipája adatott a bírónak, jegyzőnek, kántornak, mesterembernek, s más a gazdának. Utalt a pipa az életkorra is: legénynek, fiatal házasnak rövidszárú, öregnek hosszúszárú pipa dukált. Pipáztak egész esztendőn át, a pipázással rend teremtődött, vele, mellette más volt a gesztus, a beszéd. 

Nemes hagyomány varázsa.

Igazi szerepét a pipázás szertartásának a karácsonyvárás, advent csöndje hozta. Ilyenkor pankaszi öregapámhoz minden estén átballagott a szomszédból unokatestvére, Elek bátyám. Ők ketten a kemencepadkára telepedtek, a fiatal férfiak a fronton voltak, az asszonynép és mi, gyerekek kukoricát morzsoltunk a kisszéken kuporodva vagy tökmagot köpesztettünk.
Mielőtt öregapám a padkára ült, a pipatartóhoz lépett, komótosan, irigyelt mozdulattal emelte le az ugyancsak irigyelt hosszúszárú, rézkupakos cseréppipát, Elek bátyám a zsebéből vette elő a sajátját. 

pipagyűjteménye.

S mielőtt a két öreg a köszönésen túl is szót ejtett volna, előkészítette a pipázás szertartását, számomra varázslatosabban, mint ahogyan némely fáradt pap az Úrfelmutatásra készül. A pipákat egymás mellé, a kemencének támasztották, egyformák voltak azok, de csak annyira, mint gazdájuk, a két öreg paraszt. Az egyik pipa csöppet öregebb volt a másiknál, s a szára mintája is mindkettőnek más.

Briár pipa Janó öccse faragásával.

Pipazacskók kerültek elő, e borjúbőrből otthon készített készség, s egyiken ilyen, másikon olyan volt a hímzés, bár mindkettőn naprózsa ékeskedett. Öregesen kioldották a pipazacskó szíját, s mindketten gyakorlott mozdulattal pirkálni (piszkálni) kezdték a dohányt. Pirkálták, pirkálták szótlanul, s úgy tűnt, az idő megáll. Öregapám még ma is némelykor úgy jelenik meg emlékezetemben, hogy a másik világon, ahová több évtizede már behívót kapott, még mindig a dohányt lazítja bütykös ujjabegyével.

Janó öccse szilvafából faragta pipa.

A szorongást, szórtságot, zajt hordozó sötét napokban a lélek-óhajtotta csöndet egyebek között, az öregek pipázása teremtette, s a pipázásban is mindenek előtt a pirkálás és a pipatömés. Hosszasan, mesteri mozdulatokkal tudták tömni a pipa belét. Ám mielőtt a tömésre került a sor, kicserélték a dohányzacskókat: megkínálta egyik a másikat a saját dohányából. Ma is kínáljuk egymást cigarettával, bár ma már az egyforma dohány idején e gesztusnak értéke elveszett. Öregapáink idejében, néhány emberöltő előtt nem tartották sokra azt az embert, aki nem jutott hozzá félig érett szűz dohányhoz, amit az állam, a finánc kikerülésével közvetlenül a termelőtől szereztek be. E dohányleveleket ki-ki maga szárította a padlás zugán, s mindenki másféle fűvel, fűlevével pácolta, adta sajátos ízét, s ki-ki maga is vágta föl, s egy csöppet mindenki másképpen tette ez utóbbit is, saját ízlését szolgálva vele.

Szép tajtékkő pipa, egyenest Törökországból.

Öregapám ízt adott önmagából Elek bátyámnak, a benne, vele csak egyetlenegyszer létezőt kínálta, adta, s Elek bátyám ezt saját ízével honorálta.(Az íz szó régi nyelvünkben a lelket jelentette, s idézte meg.)
...A két öreg, a két rokon nagycsalád feje, napja, miután megtömte a pipát, kimérten, önfeledten, amiképpen gyerek a játékát teszi: azzá válva, amit tesz, kívül kerülve a tér-időn, Isten tenyere melegével töltekezve - tüzet csiholt acéllal, kővel, s kovával fogta azt. 

Egy klasszikus....briár és tajtékkő pipa.

A szikra meg a parázs a petróleumlámpa gyér világánál égi ó-aranyként, élő veres, vér-aranyként fénylett föl, a pipában is, alulról megvilágítva a két öregember arca-szántóját, mosolyogva is nagyon szigorú szemét... aztán pöfékelni kezdtek, megszólaltak a pipák, s füstjük: öregapám és Elek bátyám ízzel egybekapcsolódott lelke-szava, üzenete, férfi ölelőzése volt...

Nemzetközi kavalkád...dán Stanwell, dublini Peterson, nürnbergi Vauen ,török tajték pipa

Karácsonyi Ünnepek utózöngéje……ajándékok.

Ajándékot adni jó, de kapni is ugyanolyan jó. Számomra az ajándékozás az öröm adásáról szól.

Az örömmel ajándékozó ember kitalálja, ki minek örülne legjobban és egy belső hang súgására hallgatva választ. Arra hagyatkozva, amit az adott személy ízléséről és személyiségéről tud. Tudja az a lényeg, hogy örömmel adjunk és élvezzük a pillanatot, amikor látjuk, a másik örül annak, amit kapott. Az ilyen ember tud őszintén adni, anélkül hogy azt nézné, mit kap érte cserébe.

Én is azoknak az ajándékoknak örültem legjobban, amik a személyemre szabódtak.

Nagyon szeretek olvasni regényeket, a romantikus történelmi regények mindig lekötik a figyelmemet. De, érdekelnek a gyógynövények és azok hatásai a beteg szervezetre, mindig jó gyarapítanom ismereteimet e témában. Jól eltalált ajándék egy könyv a gyógyító növényekről!

Kedvelem a zenét, különösen az élőzene varázsol el, a nyári fesztiválok,  zenés rendezvények, a dalok, a ritmusok folyama  mindig feldobja a hangulatomat. 2 jegy a Csik zenekar januári koncertjére, de jó ajándék!

Fázós lévén a puha, meleg holmiknak is igazán tudok örülni, főként egy ilyen könnyű és lágy bolyhos fürdőköpeny és csuklyás felsőrész ajándéknak!

Alkalmanként szívesen elkortyolgatok egy kis pohárka keserű likőrt. Lehet az Unicum vagy más gyógynövényes keserű likőr. Egy egész liternyi  Unicum ,az ám az ajándék!

Kalácsot, tésztaféléket sütögetni, főzni különlegesen fűszerezett ételeket, kísérletezni az ízekkel, tiszta élvezet. Utána besöpörni a dicséreteket, ez kell nekem. S mindezekhez egy Pataki sütőtál, hasznos kedvemre való ajándék!

Nem panaszkodhatom a 2011.-évi karácsonyi angyalkáimra, hoztak nekem sok örömet adó ajándékot!

Fizethetnek a kutyások!

Ebrendészeti hozzájárulás néven a parlament január 1-től - az állatvédelmi törvény módosításával - bevezette az ebadót.     www.hir24.hu/belfold híradásából idézve.

Kommentek a hírre, a nép hangja:

-         Lesz itt még Kaukázusi Kamion sofőr ellopott útleveléről is szó, csak várjuk ki a végét! A pénz meg a simicskáék zsebében! Itt van a kutya elásva!

-          Nekem nem kell fizetni,mert a feltételeknek megfelelnek kutyáim,de maximálisan egyetértek Önnel!És sok ismerősöm van, aki jó ember, és kidobott kutyát befogadott, nem menhelyről. Tudom,hogy most sem fogják kidobni a kis keverék kutyát,de ez így nem korrekt!!!!!

-          Még annyit, szemét egy világ ez! Elkeserítő minden amit a jelenlegi kormány tesz velünk!)))

-          Kutyavilág jön... -egyéb szempontból is. Magunk után csak azért nem fizetünk adót idén, mert gyakorlatilag minket, kutyába sem vesznek már jó ideje...

-          Már látom előre hogy milyen jó kis üzlet lesz kiadni egy igazolást az állatmenhelyeknek. A "kutya" nem néz majd utána, a lóvé meg csak dől. A végén meg kiderül hogy mindenki örökbe fogadta a kutyáját... :D

-          Ha biztosan tudnám, hogy az általam befizetett adót a kutyák ivartalanítására, menhelyek támogatására fordítják, bár nehezen, de befizetném, de mi a garancia arra, hogy kézen-közön, kijátszva a törvényt nem kerül a befizetett adó a politikusok és holdudvaruk zsebébe???

-          Javaslom hogy a pénz egy részét, pedig a kormány tagok ivartalanítására fordítani, hogy az ilyen elmebetegeknek írmagjuk se maradjon. Hol vannak az állatvédő egyesületek? Az ivartalanítás is egyfajta csonkítás! Ki ellenőrzi, hogy hova kerül a befizetett pénz? Javaslom, hogy minden megye a saját állatmenhelyére költhesse, és akkor a menhelyi kutyák jobban fognak élni mint néhány család.

-          a becsületes állattartót megbüntetjük, miért olyan hülye hogy nem dobja ki az utcára.

-          Ez a törvény tele van kiskapukkal. Ki állapítja meg egy kutyáról, hogy veszélyes-e vagy sem? Egy településen belül minden ebtartónak fel kell mérni az anyagi helyzetét hány kutyája van mekkora területen van stb. Ezeket a feladatokat ki fogja elvégezni? Itt sem lesz egységes az elbírálás! Ugyanis nem mindegy, hogy jóban vagyunk-e vagy haragszik-e rám az akinek a kezében van a döntés!  Mi van akkor , ha a kutyámat már öt éve hoztam ki a menhelyről vagy csak befogadtam az utcáról? A területet hogy nézik? Mondjuk van egy 800nm-es telkem, de csak egy három méteres láncra van kötve a szerencsétlen kutya, akkor mennyit fogok fizetni? Ez is csak egy pénzbehajtás, nem az állatvédelemről szól!

És még lehetne sok-sok véleményt idézni. …

Én a „sírás szélén”, az utolsónak idézett sorokat érzem legigazabbnak és egyben elkeserítőnek is. Olyan rendeletekkel bombáznak minket, amik felületesen értelmezve jónak tűnnek, de a jó megvalósításra mindig kevés hangsúly kerül, és általában félresiklanak ezek a rendeletek. És a magyar csavar az mindig, mindenhol ott van.