Öregszem…..

Egyre nehezebb felmenni a lépcsőn, vagy megemelni deréksajgás nélkül egy csomagot. A fazekak, lábosaim is egyre nehezebbek, már két kézzel kell megfognom, hogy ne essen le.

Egyre jobban zavar itthon a háttérzaj. Nem kapcsolom be a tévét, maximum zene szól nagy ritkán. Az is egyre langyosabb, líraibb. A csendet megszerettem.

Egyre gyakrabban megbotlok, megütöm magamat, leverek tárgyakat.

Egyre gyakrabbak az olyan esetek, hogy …. Ott felejtettem…, Nem vettem…meg, pedig tulajdonképpen azért indultam el. Hová tettem le a lakáskulcsomat? És a szemüvegemet? Hogy is hívják őt?... Pedig itt van a nyelvem hegyén……Miért is jöttem a kamrába?

Hát ez van…

„Az idő múlása nem kíméli a látást és a hallást . A botlások arra figyelmeztetnek, a látásunk nem a régi,  ideje szemészhez menni. A hallás gyöngül, és lassanként elvesznek a magas hangok, ezért nem azt hallja az agy, amit az illetőnek mondtak.

Már az agy sem a régi... Sejtjeinek fogyása már negyvenéves kor körül elkezdődik, de korántsem törvényszerű, hogy ennek a következménye szenilitás, öregkori elbutulás legyen. Azért a korral a rövid távú emlékezet biztosan gyengül.

Maradjunk tehát abban, hogy középkorunktól fogva szellemi és fizikai összteljesítményünk lassan és fokozatosan csökken.”

Hát ez van…

Kedves Idősödő társaim! Tessék tanulni, társalogni, sokat olvasni, írni, mosolyogni, mindenkor és mindenütt örömteli dolgokra lelni! (Mert tényleg vannak.)

És ha megváltoztatni nem is tudjuk, legalább ne féljünk az öregedéstől! 

Mindnyájunkra igaz: minden nappal öregszünk. 

De higgyük el: egyszerre veszítünk és nyerünk is vele.

Hová lettek ??

Idei télen nagyon kevés madarat láttunk a településünk belterületén, a madáretetők körül még egyet se.

Nem tudjuk, nem értjük mi lehet ennek az oka.

Decemberi-januári enyhe időjárásban még érthető volt.

Azért van, mert még nincs hideg, nem fedi hó a földeket, így a madarak természetes élőhelyükön megfelelő mennyiségű táplálékhoz jutottak.

Ám az elmúlt héten a vastagabb hótakaró és a csípős hideg miatt is vártam, hogy megjelennek, hiszen most már nehezebb a madaraknak élelmet találni.

De nem így lett, csak arra tudok gondolni, hogy délebbi területeken töltik a telet.

Remélem, az idei tavasz melegebb napokat hoz, mint tavaly. És költésre már megjönnek a cinegék, rozsdafarkú madárkák.

Egy játék… vagy kicsit más is.

annaliz, Gandalf és annamari is invitált egy játékra, hogy jobban megismerjük egymást és a hosszú téli estéken ne unatkozzunk.

Játék menete:

1. Linkeld be azt az embert a blogba, aki kipécézett

2. Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi

3. Pécézz ki hét embert, nevezd meg és linkeld be őket a blogba

4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy ki lettek pécézve

Hét dolog magamról:

1.      Utálom a bezártságot, ebből jön a szabadság, nyitottság szeretete.

2.      Idegesít, ha mindig ugyanazt mondják nekem, hiszen engem az új dolgok, újdonságok érdekelnek.

3.      Erdőn, mezőn járkálás lételemem. És a kerékpározás is.

4.      Szeretek olvasni, kalandos történelmi regényeket.

5.      Különös oknál fogva vonzódom Franciaországhoz, lehet, hogy előző életemben francia voltam?

6.      Állítólag jól, ízesen főzők és igen változatosan.

7.      Utolsónak, de nem utoljára legfontosabb nálam a természet és az állatok tisztelete, főként a kutya imádatom jellemző rám.

Hét személy, akiket én választottam

  

 otthonzalában

  mézeskalács

 Terike

 Verus konyhája

 kavics

 

Jutka

 

 csokismálna