Közel egy hónapja már, hogy elkezdtem a kertecskémet
rendbe rakni.
Akkor még úgy nézet ki, hogy hamarosan beköszönt a
tavasz. Volt egy-két napsütéses nap.
Nosza, gyorsan felkapáltam két ágyást, bár kicsit ragadott
a föld.
Egyikbe korai cukorborsóból húztam négy sort.
A másikba vegyesen makói és lila hagymát ültettem, mert
nagyon szeretjük a korai zsenge újhagymát.
Ültetés után pár napra újra havazni kezdett, aztán
elolvadott a hó.
Gondoltam, na most már csak vége lesz a télnek.
Aztán minden újra és újra elkezdődött, havazás, északi
viharos szél, olvadás, havazás,szél…
Mindehhez még hozzájött a fagyos idő, a mínuszok
csakúgy repkedtek.
Most is a kertemet hó borítja.
Gondolom a cukorborsó kifagyott. A hagyma, ha be is
indult inkább lefelé a talajba fejlődött, mert a talaj
fölött csak a mínuszok vártak rá.
Húsvét táján, az ünnepi fogáshoz hozzá tartozott az új,
friss saláta.
Az idén ez hiányozni fog és még oly sok minden is.
Túlontúl optimista voltam… és hiányzik a kertészkedés,
a levegőn, a szabadban lélegzés.
Hiányzik a virágba borult fák látványa, néhány rügyes
ágat, gallyat tettem a vázámba vigasztalásul.
Ha tavaszt és napsütést nem ígérhetek,helyette kívánok minden kedves ismerősömnek,
Kellemes Húsvéti napokat és vidám
locsolókat.