Egy kis falu, a Zala folyó völgyében.

2012. február 20., hétfő

Színek.... virágok.....

Kedvelem a piros szint. Miért is.... hát az alábbiakért.

 A piros szín jelentései. (www.tutorial.hu)

A piros a vér, és a tűz színe, így gyakran a háborúval, veszéllyel, erővel társítják de megjelenik a szerelem, a vágy, a szenvedély kifejezőjeként is.





A piros egy nagyon érzelmes, gazdag szín, felgyorsítja az ember belső folyamatait, növeli a légzésszámot, és emeli a vérnyomást. Nagyon látható szín, ezért lettek pirosak a stoptáblák és a tűzoltó felszerelések. A piros szín növeli a «bátorságot» ezért található meg számos ország nemzeti zászlaján.





A piros előtérbe hozza a képeket, és a szövegeket. Használata mint kiemelő szín javasolt, hogy az embereket gyors döntésre kényszerítse. Ideális szín a ‘Buy Now’ vagy a ‘Click Here’ szövegek megjelenítésére.
 A reklámokban a piros gyakran valamilyen erotikus tartalomra utal. (Piros ajkak, piros körmök, piros lámpás negyed, Nő pirosban, stb…). 


A piros széles körben használt szín a veszély jelzésére (magasfeszültség, közlekedési lámpák). Ezt a szint gyakran társítják még az energiával, energikus élettel, ezért nyugodtan lehet használni energiaitalok, játékok, autók, sportszerek reklámozásához.


A piros világos árnyalatai az élvezetet, a szexualitást, szenvedélyt, az érzékenységet, és a szerelmet jelképezik, míg a sötétebb árnyalatok az erőt, az akaraterőt, a dühöt, a vezetést, bátorságot, vágyódást, rosszakaratot, és haragot sugallnak.
A rózsaszín a romantikát, a szerelmet, és a barátságot jelzi az embereknek, illetve a nőies tulajdonságokat, passzivitást.

2012. február 16., csütörtök

Itt a Farsangok ideje……..én is farsangon jártam.


Néhány napja kedves meghívást kaptam egy gyerekfarsangra a Teskándi iskolába. Szívesen mentem el, mert nagyon jó érzés gyerekek között lenni, úgy érzem ilyenkor több évet visszafiatalodok.

 



Az a vidám, hangos zsivaj, az örökké mozgó lábak, kezek, a csillogó és nevető gyerekszemek között öröm az élet.
Izgatott gyerekhad, ötletesnél-ötletesebb jelmezekben várták, hogy megmutathassák magukat.
Volt itt minden, a kalóztól a focikapusig, a szőlőtől a csillagkulcsig, a robottól- a Miki egérig.



Az iskola tanárai is tevékenyen részt vettek a jelmezek felöltésében és a zenés-táncos produkciók előadásában.
Ezek a fergeteges táncok hatalmas sikert arattak a nézők körében, de látszott milyen nagy élvezettel adták elő a gyerekek, az első osztályostól a nyolcadikig.



Itt mindenki kapott díjat, a gyerekek tortát és csokoládékat, a szülök és a nézők egy kellemes pénteki délutánt.

Köszönöm, hogy meghívtak! Sikerült feltöltődnöm pozitív életérzéssel.

2012. február 14., kedd

Valentin napra…….életem párjának.



Közeleg a Valentin nap, s gondolataim egyre régebbi időkbe utaztatnak vissza, az ifjúság, szerelem, érzelmek kavalkádjának korába.

Mint a mesében…….volt egyszer egy fiú és egy lány, akiket a sors minden nehézséget legyőzve összehozott. Az élet nagy játéka, hogy bár gyerekkoruk óta egy lakótömbben, mindössze egy emelet távolságra és egyazon iskolába jártak, s mégsem figyeltek fel egymásra, csak köszönő viszonyban voltak.
Míg nem elérkeztek a felnőttkor küszöbére, a szép 18 éves korukba, amikor egy új világ tárult ki eléjük. Mert ott volt a nagy kérdés merre tovább? Munka vagy tanulás!
És minden itt, ekkor kezdődött, egy apró tárgy hozta közel egymáshoz őket. A fiú egy februári napon megállította a leányt és kért tőle egy felvételi tájékoztató könyvet. A lány megszerezte és odaadta neki, közben elbeszélgettek a jövőre vonatkozó terveikről. S egyre gyakoribbak lettek ezek a beszélgetések, találkozások. Akkor érintette meg őket a szerelem szele, mikor a tanulás és a katonaság miatt 220 kilométer távolságra kerültek egymástól.
Három évig tartó sűrű levelezgetéssel erősödött meg ez a szerelem.
Mára a lány is már nagymama korú, s most előkerültek a leveleik az öreg láda fiókjából.
Nézzük csak -  gondoltam -  mit is ígértem én akkor, s vajon betartottam e???


Szemelvények 1976-77-78 évek február 14.-e körül íródott szerelmes levelekből.

A fiú leveléből, 1976.02.13.-án íródott, 4 oldal + saját szerelmes költeménye. ( A szerelem béklyójában.)

-        -  Úgy érzem fontosabb az, hogy minél előbb válaszoljak neked, mint hogy a suliban üldögéljek. Ha bemegyek, akkor is csak rád gondoltam volna.
-          Szerdán a barátaimmal elmentünk a Napfénybe, megünnepeltük a névnapodat, csak az én egyetlen szerelmem hiányzott nagyon.
-          Nagyon hosszú, nagyon boldog életet kívánok, amelyet jó lenne együtt leélni.
A lány leveléből,1976.02.14.-én íródott, 4 oldal.

-         -  Nem akartam telefonálni, ¼ 12-kor elindultam a suliba, aztán gondoltam egyet s nem szálltam le a villamosról, hanem elmentem a postára. Azt akartam mondani, hogy nagyon szeretlek, nagyon boldog vagyok, hogy megtaláltam a szerelmet.
-          Szép tőletek, hogy megünnepeltétek a névnapom. Persze lehet, hogy csak alkalom volt a kihágásra.



A fiú leveléből, 1977.02.15.-én íródott, 8 oldal

-         -  Drága Édes Szerelmem! Mi lassan 2 éve járunk együtt, még 2 év kell ahhoz, hogy összeházasodjunk. Üljél le, mert úgy is le fogsz ülni.
-          Kedden megkaptam a” várva várt” behívómat, február 25-én kell bevonulnom. Így tehát még nagyon nehéz 2 év áll előttünk. Nagyon ritkán fogunk találkozni.
-          Nagyon szeretnék vasárnap felutazni hozzád, be kell mutatni a kis kopaszságomat. Meg fogsz tőlem ijedni. Addig is maradok hű alattvalója hercegnő.

A lány leveléből,1977.02.14.-én íródott, 7 oldal.

-         -  Képzeld a vonaton egy fiatal férfi olyan rámenősen udvarolt, hogy még a kezem is megfogta és megcsókolta. Egész úton dicsőített, hogy milyen szép vagyok és milyen gyönyörű vékony alakom van. Mondtam neki, hogy már foglalt vagyok. Ne hidd, hogy egy percre is meginogtam volna. Nagyon, nagyon szeretlek, azt szóval nem is lehet kifejezni.
-          A csókjaidra gondolok, az ölelő karodra és úgy érzem, erős leszek. Kibírom a várakozást, mert érdemes, veled élni a legnagyobb kincs az életben.



A fiú leveléből, 1978.02.13.-én íródott, 4 oldal

-          - Vigasztaló sorokat még most sem tudok írni, a helyzet semmit se változott még tart a Laktanyában a zárlat.
-          Bízom a találkozásunkban. A sors nem lehet olyan kegyetlen hozzánk, hogy 200 méterre leszünk egymástól és mégsem találkozhatunk.
-          Ahogy közeledik a hazaérkezésed pillanata annál erősebbé válik bennem az elhatározás, hogyha kell, akkor a kerítésen ki fogok hozzád menni.
-          Úgy vágyódom utánad, mint még soha! Az én édes napsugaramnak igen sokat kell nélkülöznie mellettem. Hogyan fogom neki meghálálni ezt a hallatlan kitartást.

A lány leveléből,1978.02.10.-én íródott, 4 oldal.

-         -  Leveleddel együtt kaptam meg a csomagot. Egy egyszerű köszönet nem fejezheti ki híven mennyire jól esett az ajándékod. Tetszik a doboz teljesen egyéni, tudom, hogy te saját kezűleg csináltad és nekem ez még csak emeli az értékét.
-          Rettenetesen el vagyok keseredve, ha most nem találkozhatunk, akkor ki tudja, mikor leszünk megint együtt.
-          Csak az a kevés biztató, hogy egyszer mindennek vége szakad. Én is befejezem a sulit, te meg leszerelsz a katonaságtól. Nagyon várom már azt a pillanatot.
-          Nem adlak oda senkinek, az enyém vagy. Saját magamat adtam cserébe, ennél többet már nem adhattam volna.




Párom egyik szerelmes verse, mely azokban a kedves régi időkben íródott.


Őszi séta

Újra ott sétálok, ahol jártam nyáron,
ezen az őszi szomorkás délutánon.
Óh, de más is volt akkor ez a táj!
Nevetés, kacagás, vidámság, óh de mindez hol van már?

Lábam alatt recseg az avar, ahogy lépek.
Óh, hol vagytok régi szép emlékek!
Hova tűnt az erdőből a régi hangzavar.
Pacsirtaszó, madárdal.

Gerle huhogása, gyerekek vidámsága.
Hol vannak a bolyongások, forró csókok, ölelések,
s a mindkettőnket hajtó vágy,
Óh, mindez hol van már!

Most itt az ősz, csöndes minden,
magam vagyok emlékeimmel.
Rád gondolok újra s újra,
emlékeimben élsz, megújulva.

Nem tör le a bús borongós hangulat,
mert tudom,
hogy felkél egyszer még a nap,
s szerelmünk örökké fennmarad.



Szerelmesek Velencében.







2012. február 10., péntek

Élet a fagyos téli világban.....

Reggeli ébredéskor kitekintve az ablakon lehangol  e fagyos téli világ.Csendes szürkeségbe, fehér lepelbe borult a táj.



De lám itt a jele, hogy zajlik, megy tovább az élet, madarak keresik, csipegetik a magvakat, a szomszédban a cica már az ablak párkányán melegszik.S az én Folti kutyám is már várja a reggelijét.











A gondolatra elmosolyodok és már öltözöm is , indulhat egy újabb nap.





2012. február 7., kedd

Öreg láda meséi…


Egyszer volt, hol nem volt………..egy városban élő házaspár elhatározta, hogy falura költözik egy saját házba. A ház újonnan épült, de a berendezés új is volt meg régi is. Gondolták e színes kavarodásba még beleférne egy régi-régi láda is.
Hallottak hírt egy közeli településen élő ócskásról, akinél régi hagyatékból származó tárgyakat lehet vásárolni. Felkerekedtek hát, hogy megtalálják a maguk titkokat rejtő ládáját. A fészer, a régi pajta, az öreg ház mind telis tele régi jobbnapokat is látott bútorokkal. Hoppá egy sarokban megbújva ott egy láda, a színe borzasztó ronda barna és vastagon lefestett zománcfestékes. De a formájában van valami izgató, mert láda is , meg fiókos is. Jó vastag deszkalapokból készült, látni rajta a régi idők szokásait. Ez az ! Ez kell nekünk! És megköttetett az egyesség. A láda elindult új helyére, egy új korba, az új évezredbe.

Esélyt adva a ládának, hogy régi fényéből valamit visszakapjon hosszas kezelés alá került. A ronda zománcfestéket leégetve derült ki, hogy bizony az idő és a szú nem kímélte a ládát. S ahogy a rétegek kerültek le a ládáról, úgy mentünk vissza az időben talán még kétszáz évet is.


Hajdanán az asztalos mester megrendelést kapott egy jómódú polgári családtól egy szép méretes faláda készítésére mely a szoba dísze lehet. A mester kiválasztotta a legszebb erezetű vastag deszkákat és megalkotta művét. Szépen mutasson a láda kapott méhviaszos réteget melytől olyan rendkívül kellemes illatúvá és selymes tapintásúvá vált. Nagy méretes alakját kecsesebbé tevő két oldalra kerülő kis fülek és a fiók fagombja köré kerülő napocskák vidám varázslattá vált. A mester gondolt rá, ha már van fiók mely titkok, rejtélyes dolgok tárhelye ne nyithassa ki bárki. Középen kukucskált egy zár. Így szépen felcicomázva kezdte meg életét a láda.





Teltek múltak az évek és útra kelt a láda. Városból faluba került, ide nem illet már a mézszínű ragyogása. Aztán a Jány is felcseperedett, férjhez adták és kellet egy kelengyés ládafia. Újra mesterember kezébe került és új ruhába bujtatták. Szép is volt e ruha sötétkék alapon piros tulipánok díszítették. Így felöltöztetve ismét útra kelt a láda. Más vidék más szokások és új évszázad köszönt rá. De ő csendesen őrizgette a nagy napok relikviáit és titkos levelek, tárgyak rejtélyeit.


Mígnem megváltozott a világ, s a lágy napfényes ragyogásból, lőporszagú szürkeséggé vált. Nem kímélte a háború a láda csendes magányát, új ruhát kapott egyhangú zöldessárgát. Amit csak az azonosítási szám fekete kontúrja tört meg. Ismét útra kelt a láda, de ezúttal nem kényelmes kocsi, hanem zakatoló vasparipa vitte messe, messze.

Teltek múltak az évek, s a láda még mindig dacolt a száguldó idővel, bár testét féreg rágta a zár és a kulcsa elveszett. Új gazdái, hogy eltüntessék beteg megfáradt testét vastagon sötét barna zománcfestékkel fedték be. Ronda lett és ormótlan, de még tán valamire jó.
Sorsába beletörődve szolgált a láda, míg gazdái éltek, majd ismét útra kelt az ócskás teherautóján zötykölődve.


S lám megérte az új évezred is. Méltányolva szolgálatait vén testére az évek alatt rákerült rétegeket leszedve, most megkönnyebbülve a meleg tágas szobában csendesen pihenhet. Boldog mosollyal őrzi fiókja mélyén a fiatalság titkait, a szép szerelmes leveleket.



Itt a mese vége, vagy mégse…..

2012. február 1., szerda

Folti kutya udvarlása…….


Megtört a jég! Nem a fagyos télies világunkban, hanem a nagykutya csapatom között.
Három hónappal Foltos kutya befogadása után végre a másik két kutya Maxi és Frida is elfogadta az új jövevényt.



 
Sőt, Frida lány kutya hirtelen egyik napról a másikra elkezdte kelletni magát Foltosnak. Rájött, hogy fiú kutyával van dolga. Azóta a reggelek vidáman kezdődnek, a két kutya összedugja az orrát, egymásra ugrálnak, harapdálják egymás fülét, lábát. s majd eszeveszett futást produkálnak, előjön a kopó és foxi vér belőlük.Szememmel alig tudom követni azt a terepfutást, táncot, amit ök előadnak a fák, bokrok, padok között cselezve.



Azért az öreg Maxi kutya mindezt az udvarlást nem nézi jó szemmel, s próbál közbe avatkozni. Elvégre Frida már 4 éve az ő csaja volt, most meg hűtlenkedik. De öreges, rossz lábaival Maxi rendre lemarad a futásban, akkor meg hangos ugatással akar érvényt szerezni a jogainak. Kevéske sikerrel mert hamar elfárad,  s inkább lefekszik a helyére. 



A két egymásra talált befogadott kutya Frida és Foltos a játékos udvarlásban elfáradva egymáshoz bújva alszanak el.
A kutyavilágban is lám előfordul, hogy lecserélik az öreg férjet a vidám és játékos fiatalra.



Bár még mesze a tavasz nálunk már kivirágzott a szerelem…….