Egy kis falu, a Zala folyó völgyében.

2013. december 20., péntek

Ünnepre hangolodva....

Nagyon közeleg már a Karácsony.

Ideje, hogy ünneplődíszbe öltöztessem szerény hajlékomat.
Nem vagyok híve a csillogó-villogó kivilágításnak, és gondolni kell az energiatakarékosságra is.
Néhány fenyőág és ezüst papírba csomagolt dió is nagyon jól mutat.
Nekem tetszik és szerintem ez a legfontosabb.










Minden kedves Ismerősömnek és az Internet útjain kalandozó társaimnak kívánom, hogy a Karácsonyi Ünnepeket jó hangulatban töltsék el. 

2014 évben  is, mindenki álma teljesüljön, és a vágyaink megvalósuljanak.
 





2013. december 10., kedd

Egérke tánca…..



Nahát, hogy milyen nehéz lefotózni egy fürge kis egeret! Nem is gondoltam volna!
Kezdem tisztelni a Természetfotósokat. Mert megragadni és eltalálni a pillanatot, amikor látsz valami izgalmasat bizony nem könnyű. Vársz és vársz rá és amikor itt van elmélázod a lehetőséget.

Így jártam én is!

Egyik nap felfedeztem a teraszunkon egy látogatót. Az ablakon kinézve szememmel követtem egy szürke apróka kis egér mozgását. Gyorsan cikázott a farakás, asztal, ládák, vödrök között. Tisztelgő látogatása nem volt a véletlen műve, a szaglása vezette el a teraszon lévő finom falatokig.
A nálunk telelő madaraknak raktam ki eleséget, napraforgómagot, diót és mogyorót. A kis egér felfedezte és szorgalmason hordta egy nagy láda alá bebújva.
Szerettem volna megörökíteni e kis élőlény ténykedését, elő a fényképezőgéppel. Ahogy lenni szokott, akkor mindjárt eltűnt. Ott várakoztam az ablaknál hosszú-hosszú percekig.
Aztán mikor újra előjött, persze rendre lemaradtam a fotózással. Gyors mozgását nehéz volt követnem.

Többszöri próbálkozás után, ennyire sikerült!!!




2013. december 2., hétfő

Dióbabák.


Elidegenedett, a technika által uralt korunkban egyre inkább felértékelődik a természet. Az igényesség egyik fokmérőjévé kezd válni, ha természetes alapanyagokból és kézzel készült tárgyakkal vesszük magunkat körül. 

Ilyen kézműves termék a természet ajándéka, a D I Ó B A B A.


A diófa, a dió talán az egyik legtöbb szimbolikus tartalmat hordozó növény. A diófa a kert nesztora, szeniora, bölcs, öreg uralkodója.
A diófa kínálja a legszebb, legillatosabb lombsátrat, árnyékában otthon érzi magát az ember, de öreg Maxi kutyám is mindig alatta pihenget.

A magyar ember hagyományosan szereti a diófát. Sokat ültettek belőle a legelők köré, az utak mellé, a szőlők közé és a kertekbe. A dióbölcsőbe fektetett apró babák leginkább személyes talizmánnak mondhatók, amiket jobb kapni, mint magunknak megvásárolni.

 Mivel a diófa több mint száz évig él, a dió maga a hosszú életet jelképezi. A baba a tisztaság, és az újjászületés jelképe, így az ajándékozott dióbaba valóban szép és értékes talizmán.


2013. november 4., hétfő

Öszies hangulat a Nagyhegyen.

Szép napsütéses volt az idei október.Sétára, kirándulásra csábító volt ez a langyos melegecske fény.
Hátizsákot és túracipőt vettem elő és irány a Boncodföldei Nagyhegy.
Ilyen gyönyörű helyen élek már 12 éve, de nem tudok betelni vele.
A dombok,szőlőhegyek,pincék , hatalmas szelídgesztenyefák látvány csodálatos élmény.
Dombtetőről messzire elvisz a szem, tiszta időben akár az Alpok nyúlványáig.









2013. október 28., hétfő

Látod a sok aranyat?



Osváth Erzsébet: JÖTT ŐSZANYÓ


Jött őszanyó hideg széllel,
Aranysárga vízfestékkel.
Sárgák lettek a levelek,
Fújtak, fújtak őszi szelek.

Fújtak, fújtak őszi szelek,
Lehullottak a levelek.
Itt vannak a fák alatt,
Látod a sok aranyat?







2013. október 17., csütörtök

Madáretető lakója…..



Reggel korán felkeltem, lassan kezd már derengeni az ég alja. Első dolgom a sötétítő függönyök elhúzása az ablakoknál. Hadd, jöjjön be a fény.
Megakad a szemem a madáretetőn…… valami fehérséget látok.




No, csak nem hó esett már. Az nem lehet!
Megdörzsölöm az álmos szemeimet, kinézek a kertre, még zöld a táj.
Akkor (találgatok) a párom biztos valami papírt vagy zsákot tömött oda, hogy ne fújja el a dombunkon állandóan mozgó szél. De mért tenne ilyet!
Kicsit megzörgetem az ablakot, talán valamilyen állat lesz ez.


Hoppá! Hiszen ez a szomszédunk fehér cicája. Beköltözött a madáretetőbe, Kibérelte.
Jobban megfigyelve, látom, vadászlesnek használja.
Ezt nem hagyhatom, hát majd bepakolom, lezárom papírral, zsákkal.

2013. október 6., vasárnap

Őrségi tökfesztiválon jártam.....

Pillanatok és érdekességek a
 X. Őrségi tökfesztiválon  Őriszentpéteren.

Ahogy én láttam........







2013. október 1., kedd

Egy zsák krumpli.



Nemrégen Facebook-n olvastam e történetet, nagyon tetszett!

Egy tanár, aki a meg nem bocsátás nagy áráról tanított, megkérte a diákokat, hozzanak egy-egy zsák krumplit a következő órára. Válasszanak ki mindenkihez egy krumplit, akinek nem akarnak megbocsátani. Írják rá az illető nevét és a dátumot. Azután egy hónapig magukkal kell vinni a zsák burgonyát bárhova is mennek. Miután egy ideig magukkal cipelték a burgonyát, a diákok elkezdték felismerni, mekkora súlyt cipelnek magukkal. Mennyi energiájukat emészti fel a csomagra fordított figyelem. Mennyire kell vigyázniuk hogy el ne hagyják. Később aztán a krumplik elkezdtek rothadni és bűzleni. A diákok rájöttek, hogy az egyetlen bölcs dolog, amit tehetnek, ha minél hamarabb megszabadulnak tőlük.




Milyen sokan cipelnek talán egy életen át feleslegesen rothadó krumplival tele zsákot. Görnyedve, rosszkedvűen, és bűzt árasztva a környezetükben.

Neked sok krumplid van? Szabadulj meg tőlük. Bocsáss meg!