Egy kis falu, a Zala folyó völgyében.

2016. január 18., hétfő

Mert nincs igazság….......

Blogom címéhez hűen bejegyzéseim témái a falun élés életérzése, a természet kincsei és a négylábú barátainkkal együttélés örömeiről szólnak.

Ez évi első bejegyzésem a kutyáimról szól.
Mert nincs igazság….......

Mi emberek a sorstól vagy valami felsőbb elrendeltetésből adódóan akár 80-100 évig is élhetünk.
A kutyáinknál általában 10-14 év. S milyen hamar elröppen az a tíz év.
Már öt kutyánkat eltemettünk a teraszalatti kis díszkertünkbe. Mindegyik kutyánk halála egy-egy nagy trauma.
Látni, ahogy kedvencünk egy-egy  halálos betegségben szenved, vagy az öregkori elgyengülésben esik, kell.
S már úgy kell kézből etetni.
S itt a nehéz kérdés előttünk…..elaltassuk? Vajon mikor? Vagy várjunk a teljes leépülésig?
Nagyon nehéz szívszaggató döntések!
Tavalyi évben két kutyánktól is el kellett búcsúznunk.




Maxi kutya 4 hónapos kölyökkutyaként került hozzánk. Felnőtt korára gyönyörű szép nagy testű, okos és bátor kutya lett.
Bár keverékfajta, de jellemzően az ujfulandi tulajdonságok domináltak nála. Feltétlen vízimádat. Sokszor vittük a Zala-folyóra fürödni.
14 évig élt velünk, mint jó társunk. Már nagyon megöregedett, a hátsólábak felmondták a szolgálatot, lebukfencezett minden kis emelkedőn.
De rossz volt látni, ahogy elhagyja az erő. Nyáron még megpróbáltam segíteni a mozgásban, etetésben, de önérzetesen el-elutasította. Gyógyszereit is egyre nehezebb volt beadni neki.
..és dönteni kellet…… most is fáj.

 



Frida kutya akit 7 éve az utcáról fogadtunk be. A falunkban tengődött már féléve , lesoványodva és betegen.
Maxi társa lett , mint lány kutya. Hamar egymásra hangolódtak és minket is gyorsan elfogadott.
Játékos és szelíd kutya volt.
Csak volt.. és ez nagyon fáj, mert Frida tragikus hirtelenséggel távozott.
Embertársaim rosszindulatából, vagy hanyagságából …...fagyállóval mérgezték meg.
3 napi borzalmas szenvedését látva az életkedvem is elment.
De megmaradt a kutyák iránti feltétlen szeretetem és bizalmam !

Mivel Foltos kutya egyedül maradt és nagyon hiányolta Fridust, úgy éreztem gyorsan kell neki társat keresni.




És jött Nani a Kutyamenhelyről 3 éves kora ellenére már kétszer élt a menhelyen. Már kölyökkutyaként bekerült. Aztán örökbe fogadták majd 1,5 év után visszavitték, hogy szökős kutya.
Nani, a Folti kutyával hamar összebarátkozott. Rokon lelkek, hiszen Foltit is az utcáról fogadtuk be legyengült és bizalmatlan állapotban.




Nani a kertet a nagy szabadságot is élvezi. Mi nem zártuk be kennelbe, eleget volt már bezárva szegény.
Eleinte tőlünk nagyon félt, messzire elfutott.
Látszott, hogy korábban nagyon rossz gazdája volt.
Nekem a legszebb Karácsonyi ajándék az volt, hogy Nani szeretetét sikerült elnyernem!



  
Ma már boldogan fut hozzám, bújik, és szó nélkül adja a pacsikat. Most már meg lehet ölelgetni..szeretgetni...
Mert lehet kutya nélkül is élni, de minek….





Csak lennének hosszabb életűek….. a Folti kutyám a kb 7 évével és a két kis tibeti kutyám Jázmin és Fruzsi már 12 és 9 éves…