Egy kis falu, a Zala folyó völgyében.

2011. január 31., hétfő

Hová rohan a Világ???



A napokban a Párom új mobil készülékkel lepte meg magát. Elnézve, mennyi funkció van egybeépítve egy gyerektenyérnyi készülékben, elgondolkodtam.
Még csak röpke 30 év telt el azóta, hogy megjelentek az első asztali számítógépek. a sors úgy hozta, hogy az elsők között legyek,(legalábbis kis Hazámban) akik megismerkedhettek a számítástechnika –e világával. Akkor a Ruhaiparban dolgoztam, mint üzemmérnök. Híre jött, hogy ruhatervezés, szerkesztés, modellezés területén a Franciák kidolgoztak egy gépesített rendszert. A vállalat vezetőségének nem volt könnyű dolga megszerezni ezt a technológiát. Élt még a hidegháború politika, s mivel mi más társadalmi és gazdasági rendszerben tartoztunk számunkra élt a COCOM-lista. Ez egy tilalmi lista volt, amely megtagadta a kereskedést a „Keleti blokk” országaival. A magyar találékonyságnak nincs párja. Megvetettük egy Osztrák kereskedővel a kész rendszert, majd ők meg darabonként eladták nekünk. A számítógépes rendszer központi egysége 4 db nagy koffer méretű  40 mega byte kapacitású tárolóból állt. Most meg már giga byte, Terra byte és a csuda tudja, milyen mértékegységben gyártanak, parányinál is kisebb kütyüket.
Nem tudom hová rohan ez a világ. Oké, hogy kell a fejlődés és a tudás, hiszen van ami jobbá teszi az életünket. De míg a korábbi évszázadokban egy új találmányhoz hosszú évek kelletek, volt idő a kipróbálásra és a használatuk megtanulására, addig most csak kapkodjuk a fejünket a sok új eszköz és technológia és alkalmazás láttán. Bár alapvetően műszaki beállítottságú révén, én már eljutottam oda( a bőség zavarában), hogy már nem izgatnak ezek a technikai csodák.
Sokkal többre tartom a természet lágy és csendes harmóniáját, az emberek mobil és más mániájánál. szeretném optimistán felfogni a Világunk fejlődését, de úgy érzem, hogy nem szeretnék újjászületni a következő évszázadban. 


2011. január 26., szerda

Cserépkandalló melege.....


Néhány évvel ezelőtt,a hideg téli estéken,fogvacogva ültem a gázkonvektor előtt, és sokszor álmodoztam a Cserépkályha melegéről.
" Ó, mi jó lenne, egy kis falusi környezetben álló családi házacska,
 benne egy cserépkályha,szép nagy tüztérrel,
 s olvasgatni a padkán ülve,
 érezni  a kályha melegét,
elnézegetni az égő fahasábok lángját."





Egyszer csak megvalosult az álom.Itt a tél és Én esténként megunhatatlanul nézem a tűz fényét.Élvezem a Kályha melegét és boldogság önt el.Lecsendesedik körülöttem a zajos világ, s már nem is vágyom semmi másra.

2011. január 24., hétfő

Gyengém a szép formájú gyertya.....



Viharos északi szél mozgatja a villanyvezetéket,ilyenkor gyakori nálunk az áramszünet.
De sebaj, van jó öreg gyertyám.
S fénye, formájának szépsége melegséggel tölti el szívemet.


Gyertyaláng
Csak egy gyertyaláng,
mely bevilágít egy szobát,
csak egy gyertyaláng,
mely meleget is nyújthat
hideg téli éjszakán,
csak egy gyertyaláng,
mely lángja szívedig hatol a sötétben,
csak egy gyertyaláng,
mely lelked melengeti a hidegben.

Csak ennyi is elég, ha hagysz is elégnem,
csak ennyi is elég, mert léteztem,
s ha csonkom látva visszagondolsz,
mindig is létezem...
Bár fényem elfogyott,
bár hőm megfagyott, de egy ideig
Téged is boldoggá tettelek,
fényt és meleget adtam Neked,
és ha csak ennyi is jutott nekem,,
Mindez mégis boldoggá tett, Kedvesem! 
                                     Vizeli László Antal



2011. január 13., csütörtök

Ajánlom a Csík zenekart.

Kedvencem a Csík zenekar, nagy élmény élőben hallani őket.

A Magyarországon immár 23 éve működő Csík Zenekar elsősorban a magyar népzene hiteles tolmácsolója. Az utóbbi néhány évben olyan zenei utat választottak, amely lehetőséget ad arra, hogy minél több embernek adjon a népzene váratlan, de kellemes élményt. Bátran mondhatjuk, hogy a népzene és a könnyű műfajok eddig soha nem alkalmazott, igazán érdekes és sikeres ötvözését egy új műfaj megteremtésével hozták létre.
WWW.csikzenekar.hu

Az erdőben szedett gomba.

A gombák királya a Vargánya.

Tegnap erdei gombás pörköltet készítettem. S eszembe jutottak ifjú korom nyarai, mikor még a szüleimmel erdőt-mezőt járva gombákat szedtünk.
Ez az Én igazi örökségem ! A természet szeretete és a hozzátartozó tudás. Szüleim megismertettek a vadon élő állatokkal és az erdők csodálatos növényeivel. Hajnali 4-5 órakor keltünk, s amint pirkadni kezdet az ég alja gyalogosan bevettük magunkat a Göcseji erdők mély sűrűségébe. A jó levegő, a madár dal, a gomba megtalálásának öröme feledtette a korai felkelést.
A mai híradások nagyobb hangsúlyt fektetnek a kullancs csípés veszélyeire, mint a természetjárás örömeire. Sok ismerősöm ezért fél és nem meri az erdőt megközelíteni sem. Mennyi szép és jó élményről maradnak le.
Nagyon fontosnak érzem, hogy az ember a szüleitől és a környezetéből milyen útravalót kapott. Én a mai napig élvezem a gomba szedést és mennyivel másabb ízű az az étel, amit a saját szedésű gombából készít az ember.

Egy gombás étel receptje,(saját recept):

Erdei gombás, zöldbabos palacsinta.
Hozzávalók:
 Palacsinta tészta: 30dkg. liszt,1 db tojás,2 dl hideg víz, kb. 2 dl szénsavas víz, csipet só, 1 evő kanál étolaj.
Töltelék: 50 dkg. zöld színű zöldbab, 25 dkg szeletelt erdei gomba, 1 nagy fej vöröshagyma szeletelve, 2 dl tejföl, 1-1 kávés kanál bors, só,pirospaprika, majoránna,piros arany paprika .
Elkészítés:
Palacsinta készítése, ahogy Édesanyámtól tanultam, Göcsej módra.
Tojást kevés vízzel elkeverjük, majd folyamatosan,keverés mellet hozzáadjuk a lisztet, a vizet, szénsavas vizet, sót, és az étolajat. 8 db vastagabb palacsintát sütünk ki.
Töltelék, a zöldbabból,gombából és a szeletelt hagymából pörköltet készítünk kicsit bővebb lével.Majd a levétől lecsepegtetett zöldbabos,gombás egyveleggel megtöltjük a palacsintákat. Feltekerve tepsibe lerakjuk. a pörkölt levét elkeverjük a tejföllel és a palacsintákra öntjük.Közepes meleg sütőben ropogósra sütjük, kb. 25 perc.
Melegen és hidegen is kitűnő egytál étel.

Köny és film ajánlás.


" Bor,Mámor, Provence" film, Ridley Scott rendezésével és Russell Crowe alakításával  felejthetetlen élményt nyújt, ajánlom mindenkinek!
A film megnézése után kíváncsi lettem az íróra, akinek regényéből készült a film.
PETER MAYLE szerelmese a Provence Francia vidéknek.
Először az "Örökké Provence" cimü könyvet olvastam tőle. A könyv mulatságos kis történeteivel jól elszórakoztatja az olvasót.
Utána következett a " Hotel Pastis".
Ezt a könyvét melegen ajánlom mindenkinek, aki értékeli a Nagy Városok zajától, rossz levegőjétől, az emberi kapcsolatok hiányától mentes Vidéki élet szépségeit.
Igazán tartalmas szórakozást ígérő regény!
Gasztronómia és életvitel, páratlan szépségű tájak és válogatott étkek várják a Hotel Pastis vendégeit. Indulás, olvasásra fel !

2011. január 3., hétfő

A Végzetet nem lehet kijátszani........avagy Vadi cica története.



Egyszer volt hol nem volt ....,egy törzsgyökeres városi házaspár elhatározta, hogy falura költözik. Nem messze a várostól telket vásároltak és kis tornyos házacskát építettek rá. Míg a ház elkészült a közeli faluban húztak meg magukat, két tibeti spániel pár kutyusaikkal együtt. Egy reggel itt találkoztak a kis cicával. Az úgy volt, hogy a ház asszony ruhateregetés közben vékonyka sírós hangra lett figyelmes. Keresgélte a hangot és a kert végébe az ólakon is túl, a nagy fűben egy néhány napos csipás szemű kis cicára lelt. Megsajnálta, jó meleg helyre bevitte, készített neki tejpótló étket.(Már kiskutyák gondozásában megtanulta készítését.)
Jött a gond, hogyan szoptassa, etesse meg. Közben hazaért a ház ura is, és ötletesen zacskóból megetette a kis cicát. Elnevezték Vadinak, hiszen a kert vadonjában találtak rá. Na jöttek a szomszédos falusi emberek, mondták - olyan fejletlen ez a Vadi cica, az anyja is eldobta, nem érdemes küszködni vele. Ássák el a földbe. Jó érzésű emberek ilyet nem tesznek, ha nem muszáj. A mi városból szalajtott párunk is inkább az életre szavazott. Bár volt bennük egy kis félsz, hogy a két összetartó kutyájuk majd, hogy fogadja el. Gondos ápolás eredményeként a cica szépen fejlődött és az egyik kutyust, méghozzá a kan kutyát kiválasztotta Pót szülőnek.
Ez volt az első megmentés..........
.Már két hónapos volt a Vadi cica, mikor beteg lett. Folyt az orra, nagyokat prüszkölt és rossz ,betegség szagot árasztott. Házaspárunk fogta Vadit, dobozba rakta és irány az ismerős állatorvos. Az orvos kicsit morgolódva megvizsgálta Vadit.(nem a cicákat kedvelte..) Jól leteremtette a hőseinket,mondván  - minek nektek cica, hiszen mindig nagy kutyások voltatok. Ez a cica nagyon beteg, Macska náthája van. Legjobb lesz elaltatni. Jó érzésű emberek ilyet nem tesznek, ha nem muszáj. A mi házaspárunk ismét az életre szavazott, kerül amibe kerül. Megfizették a kezelés árát, megvették a gyógyszereket és bizakodtak a kis cica élni akarásában. És másodszor is sikerült megmenteni, meggyógyult Vadi........
Szépen nőtt, elérte a 6 hónapos kort. közben az állat csapat kibővült egy kutya kölyökkel. El jött a költözködés ideje. A házaspár és az állatcsapat is nagy kíváncsisággal járta be az új házat, a környező területet. A nagy dombon ők voltak az első lakók, szomszédság csak a domb alján lévő utcában akadt. Így szabadon mozoghattak. A 3 kutyus és a Vadi cica napközben a ház körül a domb zöldjében játszottak. Este pedig a ház biztonságában együtt aludtak. Már egy hónapja élvezték a csendet és a nyugalmat, mikor eljött a nap, hogy Vadi cica eltűnt....Házaspárunk hiába hívta és kereste, nem került elő. Kérdezték az alsó utcában lakokat, nem láttak egy kis szürke csíkos, ragyogó kék szemű fiatal cicát. Az egyik embertől hallották, hogy láttak egy nagy kutyát a szájában kis cicával. a másik embertől meg azt hallották, hogy öreg róka járt a faluban az vitte el...
Az igazságot nem sikerült megtudniuk, csak azt, hogy a Végzet harmadszor is eljött Vadiért és most elvitte.
Hiába minden, a Végzetet nem lehet kijátszani.......
Vadi cica
élt 7 hónapot