Panem et circenses…..kenyeret és cirkuszi játékokat!

Volt egyszer hol nem volt egy réges-régi időben egy Nagy birodalom, amely híressé vált a cirkuszi játékokról.

Római Birodalom…létrejött..virágzott és elbukott!!!

A rómaiaknak mindig volt idejük a nyilvános szórakozásokra, a játékok megtekintésére, hiszen mindet ünnepnapokon rendezték. Ünnepnapból volt bőven.
A rendezést és ellenőrzést különféle papi testületek vagy magas állami tisztviselők feladatául szabták. Az ünnepi játékok eleinte fél napig, majd egész nap késő éjszakáig tartottak, és ha a rendezésbe hiba csúszott, meg kellett őket ismételni.

A játékok szerepe annyira megnövekedett, hogy magukat az ünnepeket is ludi-nak (játékok) nevezték.
Augustus óta a játékokat, amelyek egyre jobban elvilágiasodtak, és fő funkciójuk a szórakoztatás mellett a hatalmon lévők érdekeinek a szolgálata volt, részben magán, részben állami költségen rendezték.

A költségek lassan már olyan óriási összegeket tettek ki, hogy rendeletileg kellett a hatalmas fényűzést korlátok közé szorítani.

A kenyeret és cirkuszt (panem et circenses) követelő népnek ez nem tetszett, mert bővelkedtek szabad időben és munka nélkül, tízezerszám lebzseltek az utcákon életszükségletük volt a szórakozás. 

Kenyeret, pontosabban lisztet nem csak a cirkuszi játékok idején kaptak a római polgárok, hanem alanyi jogon mindig.

Ez egy politikai döntés is volt a szavazatok befolyásolására.

Ingyen liszt, ingyen szórakozás!
Politikailag  fontos célt szolgáltak a játékok is.Elterelték a figyelmet kényes gazdasági kérdésekről, elejét vették esetleges zendüléseknek, leszerelték a forradalmi megmozdulásokat. Az egykori hatalom birtokosa, a nép idővel meg is elégedett azzal, ha ingyen táplálékot kaphatott gyomrának és szemének.

… és teltek múltak az évek és évszázadok , s már nem gyalog, nem lóháton, hanem szárnyas gépeken repülünk.

..és még mindig megelégszünk a

Panem et circenses…..kenyeret és cirkuszi játékokat  követő életérzéssel!

Életkerék kenyér....

Otvenentul.hu internetes helyen „Kalács” blogjában olvastam először az Életkerék kenyér készítéséről. Klassz fotó illusztrálta az elkészült kenyeret, mindjárt kedvet is kaptam a megsütésére. Rám jellemzően, hogy soha nem követem 100%-ban a kiválasztott receptet, vagy másik hasonló recepttel, illetve saját kútfőből merített ötlettel szoktam bevariálni. Na és a mennyiségek méricskélése is olyan találom félére szoktam venni, vagy összejön, vagy nem alapon. Most a „Kalács” által leírt kenyér receptet kicsit módosítottam a Terike (szanter.blogspot.com) zsúrkenyér receptjével. Először is a liszt mennyiséget 1kg és 20 dkg-ról 70 dkg- ra csökkentettem. Terikénél látható ebből a mennyiségből is milyen szép formás kenyeret lehet sütni. Másodszor elhagytam a krumplipelyhet, helyette több olajt és plusz vajat tettem és az élesztő mennyiségét is csökkentettem. A két receptből ez jött össze.

Nagyon szépen megkelt és megsült a kenyér és igazán mutatósra sikeredett. Az íze sem volt rossz, talán kicsit sótlan lett. Így jár az ember, ha tengeri sót használ.

Jó szívvel ajánlom a módosított receptet minden sütni szerető kedves embertársamnak.

Hozzávalók:

50 dkg BL55 liszt
20 dkg BL80 liszt
4 dl tej
1 dl víz
2 dkg vaj
3 kanál olaj
4 kávés kanál só
1 kávés kanál cukor
3 dkg élesztő

A tetejére 1 tojás és magvak ízlés szerint.(napraforgómag, mák, dió, tökmag, szezámmag)

Elkészítés:

Az élesztőt langyos cukros tejben felfuttatjuk. A 2 féle lisztet egy nagy tálba szitáljuk, beleszórjuk a sót, beleöntjük az élesztőt és a tejjel összegyúrjuk. Ha nem áll össze, apránként langyos vizet öntünk hozzá. Amikor a tészta már teljesen sima hozzá tesszük az olajt és a vajat, jól összegyúrjuk. Letakarva 2 x fél órát kelesztjük, közben egyszer átgyúrjuk. Ezután a tésztát 18 darabra osztjuk, a darabokat gömbbé formáljuk. A tésztagömböket virágalakban sütőpapírral bélelt tepsibe körberakjuk. Megkenjük a felvert tojással és a magokat rászórjuk a kenyérre. Még fél órát hagyjuk kelni.  Sütés 200 fokos sütőben 25 perc.(Én a ventilátoros sütőben, alsó-felső meleg használatával készítettem.

Mindennapi kenyér....

Google keresőbe beírva a  „ kenyér” kifejezést  2.850.000 találatot kaptam. Magas találati szám nem véletlen, hiszen egyik legfontosabb táplálékunk a kenyér. Sokan, sokféle módon gondolnak és gondoltak a kenyérre. 

Amit én álmodom
Nem fényűzés, nem fűszer, csemege,
Amit én álmodom:
Egy nép szájában betevő falat.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Lelki kenyér az éhező szíveknek,
Asztaláldás mindenki asztalán.

(Idézet Reményik Sándor: Mindennapi kenyér című verséből)

Bizony a mindennapi kenyér milyensége számomra is fontos. Nemcsak a külleme, az íze, hanem az illata is meghatározza hangulatomat. Évek során változóban lévő szokásoknak és a nagyszámú kínálatnak vélhetően, a kenyér minősége sokat változott a pékségekben. Az én igényeimnek megfelelő szép barnára sült, ropogós, tömör és még 2 nap után is fogyasztható kenyeret már nem tudok vásárolni. Hát elhatároztam megpróbálkozok a kenyérsütéssel. Eddig készen kapható kenyérliszt keverékkel sütöttem, de nem volt az igazi.

Internet segítségével a blogok között keresgélve, leltem rá Terike nagyon gusztusos kenyeres fotóira. Amiket saját sütésű kenyereiről készített. Tetszett, ahogyan a próbálkozásain keresztül elvezet a tökéletesség felé. (WWW. szanter.blogspot.com)

Receptjeit és tanácsait felhasználva, álltam neki megsütni az első kovászos kenyerem. Itt a végeredmény.

Nem mondom, hogy tökéletes, de az íze finom lett és jó ropogósra sült.

Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem cifraság a szűrön,
Nem sujtás a magyarkán,
Nem hívságos ünnepi lobogó,
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem pompázom, de szükséges vagyok.

(Idézet Reményik Sándor: Mindennapi kenyér című verséből)