Egy kis falu, a Zala folyó völgyében.

2012. december 23., vasárnap

Karácsonyváró programokkal hangolódtunk az Ünnepekre.



Az idei évi Karácsonyi Ünnepekre hangolódásról itt Boncodföldén most is jó programokkal gondoskodott a falum képviselő-testülete.
Meghívta a falu lakosait, 

-          a Gyertyafény kórus Karácsonyi koncertjére a Templomunkba.



Ezt nem szabadott kihagyni, a tavalyi koncert is nagyon hangulatos volt!
És nem csalódtam, mert e templomi környezetben a szép és tiszta emberi énekhang csengően és varázslatosan hatott. Szépen szólt a fiatalok gitáros kísérő zenéje is. Ismert karácsonyi dalok és vidám télapós énekek hangzottak el, közte szívhez szóló szavalatokkal.


Koncerttel nem ért véget a meghívás, hisz a programok folytatódtak a Faluházban.

„ Népművészeti” kiállítás nyílt egy rövid műsor keretében.

A faluban és a közeli településen alkotó kézművesek mutatkoztak be.
Fafaragó, bőrműves, keramikus, népihimző és gyönyfüző mesterek szép alkotásait csodáltuk meg.



Közben a Társastánc klub mini csoportjának tagjai vidám, latinos dallamokra épített bemutatóját élvezhettük.


Megtörtént a falu kemencéjének hivatalos átadása és kipróbálása is.

A programok közt mindenkinek jólesett egy-egy baráti beszélgetés és egy kis testet melengető finomság. A forralt bor fűszeres illata, a lilahagymás zsíros kenyér és a jó tejfölös – fokhagymás langaló látványa és íze fokozta a hangulatot.


Örültem neki, hogy sokan ismerősükként köszöntöttek, már tízévi itt élésben sikerült beilleszkednem.
Kellemes Ünnepváró rendezvény sikeredet, köszönet a szervezőknek. 






 Minden kedves Ismerősömnek és az Internet útjain kalandozó társaimnak kívánom, hogy a Karácsonyi Ünnepeket jó hangulatban töltsék el. 

2013 évben mindenki álma teljesüljön, és a vágyaink megvalósuljanak.

2012. december 18., kedd

Dió! Dió!......... Igazi csemege a madaraknak!



Karácsonyra készülődvén diótörésre adtam a fejem. 
Van még egy kevés a tavalyiból is, amit most már el kell használnom.
Ez időtáj megnő a diófogyasztásom, karácsonyi grillázsokat készítek. Aztán a süteményekhez is kell.

Diótöréskor mindig, az apróbb darabokat a kis Énekes madaraknak szánom.
Kirakva a teraszomra, hamar felfedezték a cinegék. 

S váltott ütemben érkeztek és hordták, válogatták a dió csemegét.
Hosszú ideig elnézegettem serénykedésüket, közben a fényképezőgép is előkerült.










Kellemes időtöltés volt a madárkák figyelése.

De jaj nekem , a dió pucolással meg jól elmaradtam és még a kályha tüze is elaludt közben.

2012. december 13., csütörtök

Az egyre nagyobb számok.



És megint ezek a számok, folyton emelkednek. Most 10

Nem tűnik olyan nagy számnak és nem érzem, hogy nyomna a nagysága.
Sőt, örömöt érzek, hogy már 10 .
Bizony 10 éve, hogy a városban született és városias életet élő leányból, nőből falusi asszonyság lett.



Akinek megadatott a saját ház, kert, udvar, s mindez egy helyes kis faluban. Olyan faluban, amely megbújik a dombok között, beleilleszkedve e csodás vidékbe. 


Itt a borona pincékkel, a szőlőlugasokkal, a többszázéves gesztenyefákkal borított dombok hátán, ha kinézek az ablakomon, reggelente látom a fiatal őzgidák suhanását. Nyáron a hajnali párában fürdő réten portyáznak a gólyák.


Itt még él a természet. Tavasszal finom akácvirág illatával bódít el. Nyáron a bodza virágját és kamillát szedhetek a szemben lévő dombon. Az ősz adja a diót és a gesztenyét a horgosok szélén. S ha kedvező az időjárás a közelben gombát is gyűjthetek.

Fent a dombról (ahol áll a kis házikóm) nézve a tájat, mint egy terepasztal, úgy tárul elém.



Van itt folyó réttel, híddal és kicsit távolabb messze futó sínpár elsuhanó vagonokkal, mozdony füttyel. Az égen gyakran látni, manőverezni a sárkányrepülősöket. Kutyáim ugatása jelzi a tájban lovagló csoportokat.

S még mindig élvezem a közeli templom szép harangjátékát is, és az esték, éjszakák mély csendjét.


A táj él és élnek benne az emberek.

Ezért tölt el örömmel ez a 10-s szám.


2012. december 1., szombat

Retro mint életérzés.



Google keresőbe beírva   a retro életérzés szót, nagyjából 25 200 találat. Divatba jött a Retro.

Napjainkban szinte az élet minden területén, köztük a művészetekben, a divatban, autógyártásban, lakberendezésben is hódít a retro.

A közeli kis településünket sem hagyta ki ez a nosztalgikus érzéshullám.
Az iskola hagyományos Katalin bálja most a Retro jegyében került megrendezésre.


Előkerültek a pöttyös ruhák, kendők, zoknik és a farmernadrágok.
A műsor is a retro életérzésről szólt, a hatodik osztályos gyerekek lelkesen táncoltak a 70-s évek dalaira. Hatalmas tapsot kapva a hálás közönségtől.


Következett a település színjátszó köre, műsoruk nem is játszódhatott más helyszínen, mint az öregek otthona. Amikor a 70-80 éves öreg nénik és bácsik meghallják a régi rock and roll zeneszámokat eldobják mankóikat és fergeteges táncot ropnak, míg tart a szufla. Majd görcsbe rándult béna tagokkal az ápolók visszakísérik őket a helyükre.


Na, itt a közönség már hangos nevetéssel, tapsviharral köszönte meg az előadást.
És még következett újabb műsor.
A tanárok és szülök táncos csapata a „ Csókkirály” dallamaira ropta, akrobatikus elemekkel fűszerezve.


Később a báli este folyamán, következett a retro báli ruhák zsűrizése, volt itt mindenféle pöttyös ruha és biztatás.


Retro érzés ide vagy oda, remek hangulatú  buliban volt részem, köszönet a szervezőknek érte.