Túlontúl optimista voltam…

Közel egy hónapja már, hogy elkezdtem a kertecskémet rendbe rakni.

Akkor még úgy nézet ki, hogy hamarosan beköszönt a tavasz. Volt egy-két napsütéses nap.

Nosza, gyorsan felkapáltam két ágyást, bár kicsit ragadott a föld.

Egyikbe korai cukorborsóból húztam négy sort.

A másikba vegyesen makói és lila hagymát ültettem, mert nagyon szeretjük a korai zsenge újhagymát.

Ültetés után pár napra újra havazni kezdett, aztán elolvadott a hó. 

Gondoltam, na most már csak vége lesz a télnek.

Aztán minden újra és újra elkezdődött, havazás, északi viharos szél, olvadás, havazás,szél…

Mindehhez még hozzájött a fagyos idő, a mínuszok csakúgy repkedtek.

Most is a kertemet hó borítja.

Gondolom a cukorborsó kifagyott. A hagyma, ha be is indult inkább lefelé a talajba fejlődött, mert a talaj fölött csak a mínuszok vártak rá.

Húsvét táján, az ünnepi fogáshoz hozzá tartozott az új, friss saláta.

Az idén ez hiányozni fog és még oly sok minden is.

Túlontúl optimista voltam… és hiányzik a kertészkedés, a levegőn, a szabadban lélegzés.

Hiányzik a virágba borult fák látványa, néhány rügyes ágat, gallyat tettem a vázámba vigasztalásul.

Ha tavaszt és napsütést nem ígérhetek,helyette kívánok minden kedves ismerősömnek,

Kellemes Húsvéti napokat és vidám locsolókat.

Madár Invázió....a márciusi télben.

Ellepték a házam környékét, a kertet, teraszt a madarak.Csapatosan jönnek.
Legtöbb a Csuri és a cinege, de sok  más fajta is behúzódott a faluba.
Havazás kezdetekor már megjelentek, tudják nálam mindig találnak eleséget.

Pedig már úgy két hete elcsomagoltam a megmaradt faggyúgolyókat és magokat.
Megnéztem az eltarthatóságukat, gondoltam jó lesz jövőre.

Hát most vissza elő kellet vennem , és nem győzőm feltölteni a madáretetőt és a teraszunkon lévő két kis polcot.Csak jönnek a madarak, egyre nagyobb számban.
A leesett magokat is összegyűjtik, nem törődve a hóval. Behavazott teraszon ott hagyták a lábuk nyomát.

Ez a hosszan tartó tél igazán próbára teszi őket.

De nem csak a madarakat......

Tavasz.... vagy tél.

 Tegnap és mai nap, remény és kétségbeesés, napfény és szürkeség, tavasz és tél....

Várjuk és csak várjuk a tavaszt, hol bizakodva, hol elkeseredve.

Húsvét várás??

Ha kinézek az ablakon inkább Karácsony várás lehetne.

Nincs mit tenni, megyek hozok be tűzifát és csak pakolom a kályhát fázósan, lehangoltan.

Az elmúlt hétvégén újra megmutatta magát a tél. Itt Göcsejben 25 cm hó esett.

Most is mint oly gyakran ezen a télen a hóesést hideg szélfújás is kísérte.

Így bizony néhol még 40 cm -t is elérte a hóvastagsága.

A nagy kutyáim még mindig örömmel fogadták a havazást, 

őrületes vágtázással és játékkal.

A cinegék is újra ellepték a madáretetőt, már két-három napja 

nem jöttek az eleségért.

És lehetett újra lapátolni, aminek már nem annyira örültem.

 De kellett ez a sok csapadék, valamelyest pótolhatja 

a tavalyi rendkívüli szárazság okozta csapadékhiány.

Ha a hóolvadás fokozatosan történik, akkor jól beázódik a kiskertem talaja, 

Már készülődök a tavaszi munkálatokra, ültetésre.

Megvásároltam a magokat. Volt olyan év amikor már február 24-n cukorborsot és hagymát ültettem. Az idén még erre várni kell.

Azért a hétvégén már beköszönt a március, remélem sok napsütéssel.

Séta a havas dombokon.

Hideg fagyos  téli napokon inkább a kályha melegében töltöm napjaim.

Ha nem muszáj akkor a házban maradok.Azért napi többször kimegyek a kutyákhoz.

Kiengedem őket az első-udvarba, legyen új élményük.

Aztán gyakran fel kell törni a jeget az ivóvizükről.

Reggel száraz-tápot viszek nekik este meg finom főzött ételt.

Vasárnap párom rábeszélt egy nagyobb sétára fel a hegyre.Sajnos a napsütés most is elmaradt, helyette csípős hideg levegő és fagyott hóval borított táj várt.

A szürke égbolt ellenére most is elvarázsolt ez a Zala völgye körüli táj, a dombok között megbúvó falvak látképe.

A fennsíkon a jégfoltokon csúszkálni lehetett, pár éve még nagyobb foltok voltak.Itt szoktunk korcsolyázni.

A hóban állatpaták nyomait követtük, gyakran látni erre őzeket, szarvasokat.

Sokszor egészen a házakig  lejönnek.

Jó órás séta után hazaérkezvén, Jázminka várt ránk kukucskálva az ablakon.

hó, hó, mégtöbb hó....

Élet a fagyos téli világban.....

Reggeli ébredéskor kitekintve az ablakon lehangol  e fagyos téli világ.Csendes szürkeségbe, fehér lepelbe borult a táj.

De lám itt a jele, hogy zajlik, megy tovább az élet, madarak keresik, csipegetik a magvakat, a szomszédban a cica már az ablak párkányán melegszik.S az én Folti kutyám is már várja a reggelijét.

A gondolatra elmosolyodok és már öltözöm is , indulhat egy újabb nap.

Itt volt és elment......

Itt volt és elment, de nem nyom nélkül, mert élete, munkássága az embereket szolgálta. Elhunyt Vissy Károly meteorológus. 

Meteorológus diplomáját 1957-ben szerezte, én akkor születtem és csodálkoztam rá a világra. Gyerekkori álmaim közé tartozott, hogy de jó lenne csillagász vagy meteorológus lenni. Az életem másképp alakult, hisz annyi minden érdekelt és nehéz volt a választás. Azért gyakran néztem az időjárás jelentéseket, különösen Vissy Károly élvezetes, lendületes jelentéseit, magyarázatait szerettem. 
Vissy Károly gyakorta időzött Zalaszántói birtokán jó véleménnyel volt a szülőföldemről, egy riportban említette, hogy Zala akkor is jó hely, ha átlagban az egyik legcsapadékosabb megye az országban.
A szomszédjai, vagy sokkal inkább már barátai mindig megkérdezték tőle milyen idő várható. - Ez a kérdés soha nem maradt el. 

Egyszer a közelgő télre és a fehér karácsonyi ünnepekre utalt a kérdés.

 Ő ezt a történetet mesélte el:

„Újságíró vetette fel egyszer, hogy enyhe volt a tél, bezzeg az ő gyermekkorában mindig fehér volt a karácsony, nagy hóban mentek az éjféli misére. Annyira felbosszantott, hogy megnéztem, 1882 és 1982 között hányszor volt hó karácsonykor. Lehet találgatni! 30-40? Ugyan, száz esztendő alatt összesen kilencszer! Szóval, az ember - legyen az pozitív, vagy negatív - csak az élményeket jegyzi meg, majd hajlamos az általánosításra. Ötven éve vagyok a pályán, s én is nap mint nap hallom,, hogy bezzeg az én időmben! Meg, hogy nincs tavasz és ősz . Dehogy nincs, csak amikor - mint mondjuk tavalyelőtt - átlagosan alakul az időjárás, senkinek nem tűnik fel.”

Én , a falu, és a 4 kutya.

Bemutatkozásként néhány képet ajánlok mindenki figyelmébe.
A fényképeket életem társa készítette.

Két hete ilyen volt a táj.2010 tél.

És az én kutyacsapatom........

Maxi 8 éves,újfundlandi és német juhász keverék, nagyon játékos....

Frida nem tudjuk hány éves ,úgy fogadtuk be. de arany lelke van  és nagyon jó társa Maxinak.

A két kis termetű kedvencek, Jázmin és Fruzsina.Anya és lánya.