Egy kis falu, a Zala folyó völgyében.

2014. június 25., szerda

És újra …és újra…






Újra virágzik a lilaakác virágom és újra költ a rozsdafarkú madár a bejárati ajtónk feletti fészekben. Már egy hete üldögél kitartóan. Remélem, újra lesznek fiókák. Aranyosan és ügyesen kirepültek, legalábbis 3 fióka igen. A negyedik fióka vagy egy órát is toporgott a fészek melletti gerendán. nem volt elég bátorsága. Aztán jött az utcánkba egy idegen kutya, erre az én két tibeti kutyusom örült ugatásba kezdett. A kis fióka meg ijedtében szépen kirepült.




Aztán újra eljött a születésnapom, kétszer 57.
Mert 1957 –ben láttam meg a napvilágot és most már az 57. évemet is betöltöttem.
 
Életem párja( immáron 35 éve) meglepett egy szép kerti paddal.




Régóta szerettem volna rendbe tenni a teraszunk alatti kis területet. Korábban a szélére ültettem orgonabokrokat és egy tujasor is került rá.




És most kőlapokkal elkészült egy járófelület, egy napóra szerű köröcske…. és a pad.. és egy virágtartó ládácska.






Most már tetszik ez a kis kerti pihenőhely.

2014. június 14., szombat

Azok a vidám kutyaszemek....







Mindig így csillognak a kutyáim szemei, ha feljöhetnek az előkertbe, a házunk elé.
Azért ez más élmény nekik, más illatok,szagok vannak itt az utcafronton.
Aztán a gazdi is itt közelebb van, itt vannak a kiskutya társak is.
Maxi a kerítésnél őrködik, 
Frida mindig a bejárati ajtónkat őrzi.
Foltos , amilyen izgága természetű le és föl rohangászik.