Egy kis falu, a Zala folyó völgyében.

2013. december 20., péntek

Ünnepre hangolodva....

Nagyon közeleg már a Karácsony.

Ideje, hogy ünneplődíszbe öltöztessem szerény hajlékomat.
Nem vagyok híve a csillogó-villogó kivilágításnak, és gondolni kell az energiatakarékosságra is.
Néhány fenyőág és ezüst papírba csomagolt dió is nagyon jól mutat.
Nekem tetszik és szerintem ez a legfontosabb.










Minden kedves Ismerősömnek és az Internet útjain kalandozó társaimnak kívánom, hogy a Karácsonyi Ünnepeket jó hangulatban töltsék el. 

2014 évben  is, mindenki álma teljesüljön, és a vágyaink megvalósuljanak.
 





2013. december 10., kedd

Egérke tánca…..



Nahát, hogy milyen nehéz lefotózni egy fürge kis egeret! Nem is gondoltam volna!
Kezdem tisztelni a Természetfotósokat. Mert megragadni és eltalálni a pillanatot, amikor látsz valami izgalmasat bizony nem könnyű. Vársz és vársz rá és amikor itt van elmélázod a lehetőséget.

Így jártam én is!

Egyik nap felfedeztem a teraszunkon egy látogatót. Az ablakon kinézve szememmel követtem egy szürke apróka kis egér mozgását. Gyorsan cikázott a farakás, asztal, ládák, vödrök között. Tisztelgő látogatása nem volt a véletlen műve, a szaglása vezette el a teraszon lévő finom falatokig.
A nálunk telelő madaraknak raktam ki eleséget, napraforgómagot, diót és mogyorót. A kis egér felfedezte és szorgalmason hordta egy nagy láda alá bebújva.
Szerettem volna megörökíteni e kis élőlény ténykedését, elő a fényképezőgéppel. Ahogy lenni szokott, akkor mindjárt eltűnt. Ott várakoztam az ablaknál hosszú-hosszú percekig.
Aztán mikor újra előjött, persze rendre lemaradtam a fotózással. Gyors mozgását nehéz volt követnem.

Többszöri próbálkozás után, ennyire sikerült!!!




2013. december 2., hétfő

Dióbabák.


Elidegenedett, a technika által uralt korunkban egyre inkább felértékelődik a természet. Az igényesség egyik fokmérőjévé kezd válni, ha természetes alapanyagokból és kézzel készült tárgyakkal vesszük magunkat körül. 

Ilyen kézműves termék a természet ajándéka, a D I Ó B A B A.


A diófa, a dió talán az egyik legtöbb szimbolikus tartalmat hordozó növény. A diófa a kert nesztora, szeniora, bölcs, öreg uralkodója.
A diófa kínálja a legszebb, legillatosabb lombsátrat, árnyékában otthon érzi magát az ember, de öreg Maxi kutyám is mindig alatta pihenget.

A magyar ember hagyományosan szereti a diófát. Sokat ültettek belőle a legelők köré, az utak mellé, a szőlők közé és a kertekbe. A dióbölcsőbe fektetett apró babák leginkább személyes talizmánnak mondhatók, amiket jobb kapni, mint magunknak megvásárolni.

 Mivel a diófa több mint száz évig él, a dió maga a hosszú életet jelképezi. A baba a tisztaság, és az újjászületés jelképe, így az ajándékozott dióbaba valóban szép és értékes talizmán.