Egy kis falu, a Zala folyó völgyében.

2014. május 25., vasárnap

Belebolondultam a népviseleti jellegű ruhákba.



Mindig hiányoltam a ruhatáramból egy népviseleti ruhát.
Ha a szomszédos Ausztriában jártunk, gyakran irigykedve néztem, hogy ők mennyire hagyományőrzők. Nem csak a szokásaikban, hanem a ruházatukban is megjelenik népiességük.



Mostanában egyre nagyobb divat lett  nálunk is a népi motívumokkal hímzett ruhák viselése.
Elsősorban a kalocsai és matyó mintázatot helyezték előtérbe, bár már itt is voltak újítások, más színeket használnak. Furcsaságként tartom, hogy a farmerokon is megjelent. Szinte mindenre rávarrták sapkára, táskákra, blúzokra, kabátkákra, szoknyákra. Üzlet, divat lett belőle. De viselni még ugyan nem nagyon láttam embereken, csak elvétve. Nálunk még mindig nem jellemző, hogy egy magyaros rendezvényen, fesztiválon mindenki magyaros ruhában jelenjen meg.


Nem tudom, ez a divathullám marad -e és az illető, aki felveszi, tényleg a hagyományokat kívánja ápolni ezzel is? Vagy Trendi?
És itt a kérdés, hogy Megfizethető-e egy ilyen hímzett ruha? Mármint a valóban kézzel készült hímzés.

Szerintem elő kellene venni a padlásról, vagy a sufniból, a megörökölt régi ruhákat, mert nemcsak az Új lehet szép.




Én először egy kékfestőanyagú szoknyába szerettem bele, amit egy online antik piacon vásároltam. Majd kellett hozzá egy fehér csipkés blúz is. A tavalyi Őrségi vásárban már így mentem el. 


Azóta nézem a hirdetéseket és a bolhapiacokat, népies ruhákat (kincseket keresve).

2014. május 19., hétfő

Madárfészek……már nem üres!



Milyen nagy volt az Örömöm, amikor a tavalyi sikertelen költés után idén újra megjelent egy rozsdafarkú madárpár. Újra megcsodálhattam a fészekrakás és költés szép pillanatait. Hiszen a bejárati ajtónk feletti tető alá készült  a fészek és így mindig szem előtt vannak a madárkák. 




Izgatottan vártam a költést. Sajnos az idei április vége-május eleje nem hozott jó időt,nagyon hideg és szeles idővel teltek a napok, sok volt az eső is.

Aztán itt volt az Yvette ciklon, rendesen megbontotta a tetőnket és a fákat is megtördelte.
De a fészek és benne a fiókákkal, jó védett helyen túl élte a pusztítást.Szépen fejlődik a négy kis fióka, már kinyílt a szemük és megjött a hangjuk is.Egyre nagyobb csipogással követelik az eleséget. Egész nap csak tátognak, már ha mozgást érzékelnek is megjön a hangjuk.




Még néhány nap és már ki is repülnek. Remélem, jól veszik az akadályokat!

2014. május 11., vasárnap

Még nyílnak a völgyben.

Még nyílnak a völgyben.... nem a kerti virágok, hanem az azálea bokrok.

Zalaegerszegi Azáleás völgyben jártam, kicsit nosztalgia útként május elsején.

Nosztalgia a régi majálisi hangulat, az ifjúkori randik és szerelmes pillantások után.
Nosztalgia a hétvégi túrázások, kirándulások után, mikor még a lakótelepről menekülve a természet zöldjét és csendjét élveztük.
Nosztalgia a hosszú kutyasétáltatások után, mikor  az első  kutyánk, Lexi még élt.








2014. május 1., csütörtök

Húsvét hétfőjén meghódítottam a Sümegi Várat...



…avagy az hódított meg engem!
Régen jártam már azon a vidéken és elcsodálkoztam a szépen felújított házak látványán,a parkosított virágos tereken, az új szobrokon, a fák zöldjén,
A vár körül kialakított történelmi emlékpark is tetszett, aztán a múzeumok sokasága.
Mennyi változás!!!!
De a vár a hegytetőn és az onnan kitárulkozó vidék látványa a régi szépségében ragyog!