A Végzetet nem lehet kijátszani........avagy Vadi cica története.

Egyszer volt hol nem volt ....,egy törzsgyökeres városi házaspár elhatározta, hogy falura költözik. Nem messze a várostól telket vásároltak és kis tornyos házacskát építettek rá. Míg a ház elkészült a közeli faluban húztak meg magukat, két tibeti spániel pár kutyusaikkal együtt. Egy reggel itt találkoztak a kis cicával. Az úgy volt, hogy a ház asszony ruhateregetés közben vékonyka sírós hangra lett figyelmes. Keresgélte a hangot és a kert végébe az ólakon is túl, a nagy fűben egy néhány napos csipás szemű kis cicára lelt. Megsajnálta, jó meleg helyre bevitte, készített neki tejpótló étket.(Már kiskutyák gondozásában megtanulta készítését.)

Jött a gond, hogyan szoptassa, etesse meg. Közben hazaért a ház ura is, és ötletesen zacskóból megetette a kis cicát. Elnevezték Vadinak, hiszen a kert vadonjában találtak rá. Na jöttek a szomszédos falusi emberek, mondták - olyan fejletlen ez a Vadi cica, az anyja is eldobta, nem érdemes küszködni vele. Ássák el a földbe. Jó érzésű emberek ilyet nem tesznek, ha nem muszáj. A mi városból szalajtott párunk is inkább az életre szavazott. Bár volt bennük egy kis félsz, hogy a két összetartó kutyájuk majd, hogy fogadja el. Gondos ápolás eredményeként a cica szépen fejlődött és az egyik kutyust, méghozzá a kan kutyát kiválasztotta Pót szülőnek.

Ez volt az első megmentés..........
.Már két hónapos volt a Vadi cica, mikor beteg lett. Folyt az orra, nagyokat prüszkölt és rossz ,betegség szagot árasztott. Házaspárunk fogta Vadit, dobozba rakta és irány az ismerős állatorvos. Az orvos kicsit morgolódva megvizsgálta Vadit.(nem a cicákat kedvelte..) Jól leteremtette a hőseinket,mondván  - minek nektek cica, hiszen mindig nagy kutyások voltatok. Ez a cica nagyon beteg, Macska náthája van. Legjobb lesz elaltatni. Jó érzésű emberek ilyet nem tesznek, ha nem muszáj. A mi házaspárunk ismét az életre szavazott, kerül amibe kerül. Megfizették a kezelés árát, megvették a gyógyszereket és bizakodtak a kis cica élni akarásában. És másodszor is sikerült megmenteni, meggyógyult Vadi........

Szépen nőtt, elérte a 6 hónapos kort. közben az állat csapat kibővült egy kutya kölyökkel. El jött a költözködés ideje. A házaspár és az állatcsapat is nagy kíváncsisággal járta be az új házat, a környező területet. A nagy dombon ők voltak az első lakók, szomszédság csak a domb alján lévő utcában akadt. Így szabadon mozoghattak. A 3 kutyus és a Vadi cica napközben a ház körül a domb zöldjében játszottak. Este pedig a ház biztonságában együtt aludtak. Már egy hónapja élvezték a csendet és a nyugalmat, mikor eljött a nap, hogy Vadi cica eltűnt....Házaspárunk hiába hívta és kereste, nem került elő. Kérdezték az alsó utcában lakokat, nem láttak egy kis szürke csíkos, ragyogó kék szemű fiatal cicát. Az egyik embertől hallották, hogy láttak egy nagy kutyát a szájában kis cicával. a másik embertől meg azt hallották, hogy öreg róka járt a faluban az vitte el...

Az igazságot nem sikerült megtudniuk, csak azt, hogy a Végzet harmadszor is eljött Vadiért és most elvitte.

Hiába minden, a Végzetet nem lehet kijátszani.......

Vadi cica

élt 7 hónapot