Valentin napra…….életem párjának.

Közeleg a Valentin nap, s gondolataim egyre régebbi időkbe utaztatnak vissza, az ifjúság, szerelem, érzelmek kavalkádjának korába.

Mint a mesében…….volt egyszer egy fiú és egy lány, akiket a sors minden nehézséget legyőzve összehozott. Az élet nagy játéka, hogy bár gyerekkoruk óta egy lakótömbben, mindössze egy emelet távolságra és egyazon iskolába jártak, s mégsem figyeltek fel egymásra, csak köszönő viszonyban voltak.

Míg nem elérkeztek a felnőttkor küszöbére, a szép 18 éves korukba, amikor egy új világ tárult ki eléjük. Mert ott volt a nagy kérdés merre tovább? Munka vagy tanulás!

És minden itt, ekkor kezdődött, egy apró tárgy hozta közel egymáshoz őket. A fiú egy februári napon megállította a leányt és kért tőle egy felvételi tájékoztató könyvet. A lány megszerezte és odaadta neki, közben elbeszélgettek a jövőre vonatkozó terveikről. S egyre gyakoribbak lettek ezek a beszélgetések, találkozások. Akkor érintette meg őket a szerelem szele, mikor a tanulás és a katonaság miatt 220 kilométer távolságra kerültek egymástól.

Három évig tartó sűrű levelezgetéssel erősödött meg ez a szerelem.

Mára a lány is már nagymama korú, s most előkerültek a leveleik az öreg láda fiókjából.

Nézzük csak -  gondoltam -  mit is ígértem én akkor, s vajon betartottam e???

Szemelvények 1976-77-78 évek február 14.-e körül íródott szerelmes levelekből.

A fiú leveléből, 1976.02.13.-án íródott, 4 oldal + saját szerelmes költeménye. ( A szerelem béklyójában.)

-        -  Úgy érzem fontosabb az, hogy minél előbb válaszoljak neked, mint hogy a suliban üldögéljek. Ha bemegyek, akkor is csak rád gondoltam volna.

-          Szerdán a barátaimmal elmentünk a Napfénybe, megünnepeltük a névnapodat, csak az én egyetlen szerelmem hiányzott nagyon.

-          Nagyon hosszú, nagyon boldog életet kívánok, amelyet jó lenne együtt leélni.

A lány leveléből,1976.02.14.-én íródott, 4 oldal.

-         -  Nem akartam telefonálni, ¼ 12-kor elindultam a suliba, aztán gondoltam egyet s nem szálltam le a villamosról, hanem elmentem a postára. Azt akartam mondani, hogy nagyon szeretlek, nagyon boldog vagyok, hogy megtaláltam a szerelmet.

-          Szép tőletek, hogy megünnepeltétek a névnapom. Persze lehet, hogy csak alkalom volt a kihágásra.

A fiú leveléből, 1977.02.15.-én íródott, 8 oldal

-         -  Drága Édes Szerelmem! Mi lassan 2 éve járunk együtt, még 2 év kell ahhoz, hogy összeházasodjunk. Üljél le, mert úgy is le fogsz ülni.

-          Kedden megkaptam a” várva várt” behívómat, február 25-én kell bevonulnom. Így tehát még nagyon nehéz 2 év áll előttünk. Nagyon ritkán fogunk találkozni.

-          Nagyon szeretnék vasárnap felutazni hozzád, be kell mutatni a kis kopaszságomat. Meg fogsz tőlem ijedni. Addig is maradok hű alattvalója hercegnő.

A lány leveléből,1977.02.14.-én íródott, 7 oldal.

-         -  Képzeld a vonaton egy fiatal férfi olyan rámenősen udvarolt, hogy még a kezem is megfogta és megcsókolta. Egész úton dicsőített, hogy milyen szép vagyok és milyen gyönyörű vékony alakom van. Mondtam neki, hogy már foglalt vagyok. Ne hidd, hogy egy percre is meginogtam volna. Nagyon, nagyon szeretlek, azt szóval nem is lehet kifejezni.

-          A csókjaidra gondolok, az ölelő karodra és úgy érzem, erős leszek. Kibírom a várakozást, mert érdemes, veled élni a legnagyobb kincs az életben.

A fiú leveléből, 1978.02.13.-én íródott, 4 oldal

-          - Vigasztaló sorokat még most sem tudok írni, a helyzet semmit se változott még tart a Laktanyában a zárlat.

-          Bízom a találkozásunkban. A sors nem lehet olyan kegyetlen hozzánk, hogy 200 méterre leszünk egymástól és mégsem találkozhatunk.

-          Ahogy közeledik a hazaérkezésed pillanata annál erősebbé válik bennem az elhatározás, hogyha kell, akkor a kerítésen ki fogok hozzád menni.

-          Úgy vágyódom utánad, mint még soha! Az én édes napsugaramnak igen sokat kell nélkülöznie mellettem. Hogyan fogom neki meghálálni ezt a hallatlan kitartást.

A lány leveléből,1978.02.10.-én íródott, 4 oldal.

-         -  Leveleddel együtt kaptam meg a csomagot. Egy egyszerű köszönet nem fejezheti ki híven mennyire jól esett az ajándékod. Tetszik a doboz teljesen egyéni, tudom, hogy te saját kezűleg csináltad és nekem ez még csak emeli az értékét.

-          Rettenetesen el vagyok keseredve, ha most nem találkozhatunk, akkor ki tudja, mikor leszünk megint együtt.

-          Csak az a kevés biztató, hogy egyszer mindennek vége szakad. Én is befejezem a sulit, te meg leszerelsz a katonaságtól. Nagyon várom már azt a pillanatot.

-          Nem adlak oda senkinek, az enyém vagy. Saját magamat adtam cserébe, ennél többet már nem adhattam volna.

Párom egyik szerelmes verse, mely azokban a kedves régi időkben íródott.

Őszi séta

Újra ott sétálok, ahol jártam nyáron,

ezen az őszi szomorkás délutánon.

Óh, de más is volt akkor ez a táj!

Nevetés, kacagás, vidámság, óh de mindez hol van már?

Lábam alatt recseg az avar, ahogy lépek.

Óh, hol vagytok régi szép emlékek!

Hova tűnt az erdőből a régi hangzavar.

Pacsirtaszó, madárdal.

Gerle huhogása, gyerekek vidámsága.

Hol vannak a bolyongások, forró csókok, ölelések,

s a mindkettőnket hajtó vágy,

Óh, mindez hol van már!

Most itt az ősz, csöndes minden,

magam vagyok emlékeimmel.

Rád gondolok újra s újra,

emlékeimben élsz, megújulva.

Nem tör le a bús borongós hangulat,

mert tudom,

hogy felkél egyszer még a nap,

s szerelmünk örökké fennmarad.

Szerelmesek Velencében.