Április végi, május elejei élményeim…..

Nagyon szaladnak a napok és Én igen elhanyagoltam a bloggomba a bejegyzések írását. Nem azért, mert nem volt miről írni, sőt halmozottan jöttek az élmények és alkalmak.

Kezdve egy 33. évi házassági évfordulóval, ez bizony az enyém. Párommal mindig fontosnak éreztük ennek az évfordulónak megünneplését. Minden évben ilyenkor április végén elmentünk az ország valamelyik szép vidékére nyaralni vagy kirándulni.

Az idén a napját egy kirándulással töltöttük a Balaton felvidéken. Az időjárás is erre kedvezett meleg szép napos idő volt. Reggel korán elindultunk a tőlünk kb. 80 km távolságra lévő Káptalantóti Liliomkert termelői piacra. Sok fórumon olvastam erről a piacról és a hangulatáról. És nem csalódtam, sok szép dolgot láttam sok fényképet készítettem. Ez a piac megérdemel egy külön bejegyzést.

A piacról utunk a Csobánc hegyhez vezetett, a környező hegyeket, mint Badacsony, Szent György hegy, Raposka, Keszthelyi hegység már bejártuk. Csobánc az évek során kimaradott. Nagy kár mert a hegy tetejéről  nyíló panoráma élménye egy életre szól.

Gyulakeszinél a hegy lábánál lévő hangulatos parkolóba letéve az autót,  a zöld jelzésen eleinte aszfaltozott majd kissé vízmosásos földúton és kavicsos úton mentünk fel a tetőre. Az út első szakaszán a bódító tavaszi virágok illata, és a sütkérező állatok látványa minduntalan megállásra késztetett.

 A második szakasz már erősen emelkedős, igénybe vette a szívet és tüdőt. De megérte felmászni, mert a Csobánc csupasz lapos tetejére érve tapasztaltuk, hogy erről a hegyről a legszebb a kilátás, mint a Balatonra, mint az öreg Bakony vonulatára. Maga a várrom is impozáns látvány nyújt, örömmel láttuk, hogy felújítás alatt áll.

 Szerencsére meleg miatt nem zavart a Balaton felöl fújó szél, mert itt aztán erősen lehetett érezni. Nyáron folyamatosan siklóernyősök parádéznak a hegyoldalban felszálló légáramlatokban. Tiszta időben dél felé a légvonalban 100 km-re lévő pécsi torony is látható. de ez nekünk nem sikerült, mert azért kis párásság volt a levegőbe. A közelebbi hegyek, mint Sümeg jól kivehető volt.

Lefelé sem volt könnyebb az utunk, mert a meredek szakaszon a kavicsos réteg nagyon csúszott, nem is értem miért szórják fel az ösvényt vele. Ott jobban lehetett haladni ahol fadeszkákat raktak le és földes volt az út.

Csobáncról már jól benn haladva a délutánba Tapolcára mentünk. Szeretjük ennek a városnak a hangulatát. Felújított és vidám színekben pompázó virágos házak sora és a Malomtó környéke, a tó vizében fickándozó halak játéka, mind megannyi szép élmény. 

A tér hangulatát az ott zajló Tavaszi fesztivál még külön emelte. Itt egy presszós teraszon kényelmes fotelban megpihentünk.

Ezt a kellemes napot megkoronázta egy finom fagylaltkehely elfogyasztása.

Hazaérve még várt a gyertyafényes vacsora.
Remélem jövőre is ilyen kitűnő élményekben lesz részem az évfordulós napunkon.

(A szép képeket párom Imre készítette, őt érdemli a dicséret.)