Ünnepre hangolodva....

Nagyon közeleg már a Karácsony.

Ideje, hogy ünneplődíszbe öltöztessem szerény hajlékomat.
Nem vagyok híve a csillogó-villogó kivilágításnak, és gondolni kell az energiatakarékosságra is.
Néhány fenyőág és ezüst papírba csomagolt dió is nagyon jól mutat.
Nekem tetszik és szerintem ez a legfontosabb.

Minden kedves Ismerősömnek és az Internet útjain kalandozó társaimnak kívánom, hogy a Karácsonyi Ünnepeket jó hangulatban töltsék el. 

2014 évben  is, mindenki álma teljesüljön, és a vágyaink megvalósuljanak.

 

Egérke tánca…..

Nahát, hogy milyen nehéz lefotózni egy fürge kis egeret! Nem is gondoltam volna!

Kezdem tisztelni a Természetfotósokat. Mert megragadni és eltalálni a pillanatot, amikor látsz valami izgalmasat bizony nem könnyű. Vársz és vársz rá és amikor itt van elmélázod a lehetőséget.

Így jártam én is!

Egyik nap felfedeztem a teraszunkon egy látogatót. Az ablakon kinézve szememmel követtem egy szürke apróka kis egér mozgását. Gyorsan cikázott a farakás, asztal, ládák, vödrök között. Tisztelgő látogatása nem volt a véletlen műve, a szaglása vezette el a teraszon lévő finom falatokig.

A nálunk telelő madaraknak raktam ki eleséget, napraforgómagot, diót és mogyorót. A kis egér felfedezte és szorgalmason hordta egy nagy láda alá bebújva.

Szerettem volna megörökíteni e kis élőlény ténykedését, elő a fényképezőgéppel. Ahogy lenni szokott, akkor mindjárt eltűnt. Ott várakoztam az ablaknál hosszú-hosszú percekig.

Aztán mikor újra előjött, persze rendre lemaradtam a fotózással. Gyors mozgását nehéz volt követnem.

Többszöri próbálkozás után, ennyire sikerült!!!

Dióbabák.

Elidegenedett, a technika által uralt korunkban egyre inkább felértékelődik a természet. Az igényesség egyik fokmérőjévé kezd válni, ha természetes alapanyagokból és kézzel készült tárgyakkal vesszük magunkat körül. 

Ilyen kézműves termék a természet ajándéka, a D I Ó B A B A.

A diófa, a dió talán az egyik legtöbb szimbolikus tartalmat hordozó növény. A diófa a kert nesztora, szeniora, bölcs, öreg uralkodója.
A diófa kínálja a legszebb, legillatosabb lombsátrat, árnyékában otthon érzi magát az ember, de öreg Maxi kutyám is mindig alatta pihenget.

A magyar ember hagyományosan szereti a diófát. Sokat ültettek belőle a legelők köré, az utak mellé, a szőlők közé és a kertekbe. A dióbölcsőbe fektetett apró babák leginkább személyes talizmánnak mondhatók, amiket jobb kapni, mint magunknak megvásárolni.

 Mivel a diófa több mint száz évig él, a dió maga a hosszú életet jelképezi. A baba a tisztaság, és az újjászületés jelképe, így az ajándékozott dióbaba valóban szép és értékes talizmán.

Öszies hangulat a Nagyhegyen.

Szép napsütéses volt az idei október.Sétára, kirándulásra csábító volt ez a langyos melegecske fény.
Hátizsákot és túracipőt vettem elő és irány a Boncodföldei Nagyhegy.
Ilyen gyönyörű helyen élek már 12 éve, de nem tudok betelni vele.
A dombok,szőlőhegyek,pincék , hatalmas szelídgesztenyefák látvány csodálatos élmény.
Dombtetőről messzire elvisz a szem, tiszta időben akár az Alpok nyúlványáig.

Látod a sok aranyat?

Osváth Erzsébet: JÖTT ŐSZANYÓ


Jött őszanyó hideg széllel,
Aranysárga vízfestékkel.
Sárgák lettek a levelek,
Fújtak, fújtak őszi szelek.

Fújtak, fújtak őszi szelek,
Lehullottak a levelek.
Itt vannak a fák alatt,
Látod a sok aranyat?

Madáretető lakója…..

Reggel korán felkeltem, lassan kezd már derengeni az ég alja. Első dolgom a sötétítő függönyök elhúzása az ablakoknál. Hadd, jöjjön be a fény.

Megakad a szemem a madáretetőn…… valami fehérséget látok.

No, csak nem hó esett már. Az nem lehet!

Megdörzsölöm az álmos szemeimet, kinézek a kertre, még zöld a táj.

Akkor (találgatok) a párom biztos valami papírt vagy zsákot tömött oda, hogy ne fújja el a dombunkon állandóan mozgó szél. De mért tenne ilyet!

Kicsit megzörgetem az ablakot, talán valamilyen állat lesz ez.

Hoppá! Hiszen ez a szomszédunk fehér cicája. Beköltözött a madáretetőbe, Kibérelte.

Jobban megfigyelve, látom, vadászlesnek használja.

Ezt nem hagyhatom, hát majd bepakolom, lezárom papírral, zsákkal.