Túlontúl optimista voltam…

Közel egy hónapja már, hogy elkezdtem a kertecskémet rendbe rakni.

Akkor még úgy nézet ki, hogy hamarosan beköszönt a tavasz. Volt egy-két napsütéses nap.

Nosza, gyorsan felkapáltam két ágyást, bár kicsit ragadott a föld.

Egyikbe korai cukorborsóból húztam négy sort.

A másikba vegyesen makói és lila hagymát ültettem, mert nagyon szeretjük a korai zsenge újhagymát.

Ültetés után pár napra újra havazni kezdett, aztán elolvadott a hó. 

Gondoltam, na most már csak vége lesz a télnek.

Aztán minden újra és újra elkezdődött, havazás, északi viharos szél, olvadás, havazás,szél…

Mindehhez még hozzájött a fagyos idő, a mínuszok csakúgy repkedtek.

Most is a kertemet hó borítja.

Gondolom a cukorborsó kifagyott. A hagyma, ha be is indult inkább lefelé a talajba fejlődött, mert a talaj fölött csak a mínuszok vártak rá.

Húsvét táján, az ünnepi fogáshoz hozzá tartozott az új, friss saláta.

Az idén ez hiányozni fog és még oly sok minden is.

Túlontúl optimista voltam… és hiányzik a kertészkedés, a levegőn, a szabadban lélegzés.

Hiányzik a virágba borult fák látványa, néhány rügyes ágat, gallyat tettem a vázámba vigasztalásul.

Ha tavaszt és napsütést nem ígérhetek,helyette kívánok minden kedves ismerősömnek,

Kellemes Húsvéti napokat és vidám locsolókat.