Egy kis falu, a Zala folyó völgyében.

2014. október 23., csütörtök

Esetem az őzikékkel…és a vadásszal.



Nagyon elmaradtam a blog bejegyzésekkel. De nem azért, mert nem történt az elmúlt hónapokban semmi érdekes dolog velem. Ellenkezőleg, sok-sok érdekes eseményt hozott ez a nyár és ősz.
Kicsit most visszatekintek az elmúlt időszakra. A legmegrázóbb eseménnyel kezdem.
Talán korábbi bejegyzéseimből kitűnik, hogy Én a természet, a növényvilág és az állatok szerelmese vagyok.
Szerencsés helyen élek, a házunkhoz közel, a dombokon elterülő fennsíkon,erdős részeken még gazdag a növény és állatvilág. Az ablakból kitekintve gyakran látunk madarakat, rókát és őzeket. Egy őzcsapat a régi elhagyott horgost választotta élőhelyül, így reggel és este is gyakran látjuk őket, amint a kicsikkel legelnek.





Az alábbi eset augusztus 12-én történt késő délután:

…………Néhány perce felnéztem a szemben lévő dombra várva az őzikéket, ilyentájt szoktak előjönni, vacsorázni.
De most valami nagyon furcsát láttam!!!!!!!! Valami szokatlan van a dombon!!
Kézbe kaptam a fényképezőgépet, hogy jobban lássam és meg tudjam örökíteni.


Aztán cipőbe léptem és rohantam fel a dombra, mert egy vadász ült ottan, csőre töltött puskával. Mindez a lakóövezetünktől kb. 100-150 méterre.
Arra a kis erdősávra célzott ahol én is szoktam gyógynövényeket gyűjteni és ahol az őzek is megfordulnak.
Arra, hogy mit csinál itt ,azt mondta -nagy flegmán,- hogy nem látja asszonyom.
Mondtam, hogy lefotóztam és felhívom az illetékeseket, mert ilyen közel a házakhoz lövöldözni felháborító. Van engedélyem kaptam válaszul-….én nem hiszem, hogy az ide erre a helyre szólna. Nincs mit ennie ezért vadászik az őzekre, nem hinném!
Mérgemben azt is a fejéhez vágtam, hogy ő egy gyilkos, aki csak gyilkol nem szükségből, hanem kedvtelésből, felháborító!!!!...
Mondtam neki, hogy segítséget hozok, elzavarjuk és ha nem megy el felhívom az összes érintett szervezetet és hivatalt.
Erre szedelőzködött és elment. Csatát nyertem, de meddig tart és még hány csatát kell megvívni???
Ezek az őzikék itt születtek a közelben , még nagyon fiatalok és már veszélyben az életük………….




Bár lehülyéztek és megfenyegettek, de megérte harcolni , mert ha kinézek reggel és este az ablakon a szemközti dombra, akkor kedvtelve nézegethetem ezeket a szép és kedves őzeimet.

2014. augusztus 1., péntek

Kétéltű- és hüllőbarát kertprogramról.



Sokszor mérgelődök, hogy mennyire elburjánzottak a növényeim, de amikor látom, hogy mennyi állatnak adnak menedéket és táplálékot, akkor már jobb lesz a hangulatom
Szeretem a természet csodáit nézegetni és örömmel látom, hogy az én kertem állatbarát kert.
A képeimen egy nemrég felfedezett kertemben lakó szép gyíkocska látható, lustán napozott, így nem volt nehéz lencsevégre kapnom.







Nemrég olvastam MME Madár (és egyáltalán biológiai sokféleség-) barát kertprogramja és a Kétéltű- és hüllőbarát kertprogramjáról.


Az alábbi gondolatok megragadtak……

„ az élővilág más tagjaihoz hasonlóan a kétéltűek és a hüllők is egyre inkább elveszítik élőhelyüket. Az emberi létesítmények, az utak, a mezőgazdasági és ipari területek, és természetesen a települések is elvették azt a teret, amely valamikor az állatoké és a növényeké volt. A legnagyobb baj azonban az, hogy a megmaradt természetes területek elszigetelődtek egymástól, és közöttük az átjárás az élőlények többsége számára megszűnt. Az élőhelytöredékeken fennmaradt állatok és növények így képtelenek megbirkózni a legkülönfélébb őket érő hatásokkal: a klímaváltozással, az özönnövényekkel, a szennyeződéssel és az élőhelyleromlás egyéb formáival.

Megoldást tehát csak mi emberek tudunk találni a problémára!!! 

Még ha mégoly szerény is, a Kétéltű- és hüllőbarát kertprogram !!!

......Gyíkoknál fontos a jó kerítés. Lehetőleg köböl és sokféle növényekkel. De ha kívülről nem is tudjuk a kerítésaljzatot benövényesíteni, belül már mi vagyunk az urak, oda azt ültetünk, amit akarunk. Napos oldalakra díszes iszalagokat, vagy egyéb virágzó futónövényeket, illetve más, meleg kedvelő virágos, esetleg fűszernövényeket ültethetünk. 



Ezeken a helyeken nem csak gyíkok, hanem színesebbnél színesebb rovarok is kápráztathatják a szemünket a meleg évszakokban. Természetesen ez utóbbiakat nem önzetlenül csaljuk oda, hanem a gyíkoknak táplálékként!

2014. július 8., kedd

Örségi vásárban voltam.




Színes forgataggal és sok kézműves áruval várta idén is a látogatókat az Őrségi vásár Őriszentpéteren.




Sajnos én keveset láttam belőle, mert magam is árus voltam a Termelői piacos részen. Standomon egyedül voltam, így messzebb nem tudtam elmenni, körülnézni. 


Aztán idén újabb helyre rakták a piacot, a focipálya mögé. Itt még a színpad is messzebb esett. De nem panaszkodom, mert megújult a piacunk. A helyi Önkormányzat és Őr Zoltán polgármester jóvoltából helyes kis házikókat és pavilonokat, árusítóasztalokat kaptunk.




Öröm volt kipakolni az árumat az új asztalokra. S mivel jó magas a tető, szépen ki tudtam aggatni a népviseleti ruháimat is.



Újra találkoztam J-vel ( a hétrétország kapujában blog szerzőjével) és párjával. Ahogy ígérte eljött a fenyőrügy szörpömet megvásárolni. Remélem ízlett nekik, s nem csalódtak.Nagyon szimpatikus fiatalpárt ismertem meg bennük. Mi öregebbek gyakran kritizáljuk a fiatalokat, hogy nem elég önállóak. Hát ez őrájuk nem vonatkozik, vannak elképzeléseik a jövőjükkel kapcsolatban és tesznek is érte.




Sok érdekes emberrel találkoztam és beszélgettem a vásárban. Köztük két fiatal (20-s éveik elején járó) lánnyal. Kedvességükkel és kíváncsi érdeklődésükkel hamar levettek a lábamról. A textil táskáimon akadt meg a szemük… és mennyi dicséretet kaptam tőlük.(vásároltak is!) Aztán elmondták mi tetszett nekik ebben a vásárban és az is kiderült, hogy majdnem földijeim, Zalaegerszegiek voltak. Szépen kitárgyaltuk az Egerszegi piacot is… a függönyöket és még annyi minden másról is tudtunk beszélgetni.



Nekem a vásár pozitív élményeket adott. És még az Attila barátomtól vásárfiát is kaptam.



2014. június 25., szerda

És újra …és újra…






Újra virágzik a lilaakác virágom és újra költ a rozsdafarkú madár a bejárati ajtónk feletti fészekben. Már egy hete üldögél kitartóan. Remélem, újra lesznek fiókák. Aranyosan és ügyesen kirepültek, legalábbis 3 fióka igen. A negyedik fióka vagy egy órát is toporgott a fészek melletti gerendán. nem volt elég bátorsága. Aztán jött az utcánkba egy idegen kutya, erre az én két tibeti kutyusom örült ugatásba kezdett. A kis fióka meg ijedtében szépen kirepült.




Aztán újra eljött a születésnapom, kétszer 57.
Mert 1957 –ben láttam meg a napvilágot és most már az 57. évemet is betöltöttem.
 
Életem párja( immáron 35 éve) meglepett egy szép kerti paddal.




Régóta szerettem volna rendbe tenni a teraszunk alatti kis területet. Korábban a szélére ültettem orgonabokrokat és egy tujasor is került rá.




És most kőlapokkal elkészült egy járófelület, egy napóra szerű köröcske…. és a pad.. és egy virágtartó ládácska.






Most már tetszik ez a kis kerti pihenőhely.

2014. június 14., szombat

Azok a vidám kutyaszemek....







Mindig így csillognak a kutyáim szemei, ha feljöhetnek az előkertbe, a házunk elé.
Azért ez más élmény nekik, más illatok,szagok vannak itt az utcafronton.
Aztán a gazdi is itt közelebb van, itt vannak a kiskutya társak is.
Maxi a kerítésnél őrködik, 
Frida mindig a bejárati ajtónkat őrzi.
Foltos , amilyen izgága természetű le és föl rohangászik.

2014. május 25., vasárnap

Belebolondultam a népviseleti jellegű ruhákba.



Mindig hiányoltam a ruhatáramból egy népviseleti ruhát.
Ha a szomszédos Ausztriában jártunk, gyakran irigykedve néztem, hogy ők mennyire hagyományőrzők. Nem csak a szokásaikban, hanem a ruházatukban is megjelenik népiességük.



Mostanában egyre nagyobb divat lett  nálunk is a népi motívumokkal hímzett ruhák viselése.
Elsősorban a kalocsai és matyó mintázatot helyezték előtérbe, bár már itt is voltak újítások, más színeket használnak. Furcsaságként tartom, hogy a farmerokon is megjelent. Szinte mindenre rávarrták sapkára, táskákra, blúzokra, kabátkákra, szoknyákra. Üzlet, divat lett belőle. De viselni még ugyan nem nagyon láttam embereken, csak elvétve. Nálunk még mindig nem jellemző, hogy egy magyaros rendezvényen, fesztiválon mindenki magyaros ruhában jelenjen meg.


Nem tudom, ez a divathullám marad -e és az illető, aki felveszi, tényleg a hagyományokat kívánja ápolni ezzel is? Vagy Trendi?
És itt a kérdés, hogy Megfizethető-e egy ilyen hímzett ruha? Mármint a valóban kézzel készült hímzés.

Szerintem elő kellene venni a padlásról, vagy a sufniból, a megörökölt régi ruhákat, mert nemcsak az Új lehet szép.




Én először egy kékfestőanyagú szoknyába szerettem bele, amit egy online antik piacon vásároltam. Majd kellett hozzá egy fehér csipkés blúz is. A tavalyi Őrségi vásárban már így mentem el. 


Azóta nézem a hirdetéseket és a bolhapiacokat, népies ruhákat (kincseket keresve).