Egy kis falu, a Zala folyó völgyében.

2014. július 8., kedd

Örségi vásárban voltam.




Színes forgataggal és sok kézműves áruval várta idén is a látogatókat az Őrségi vásár Őriszentpéteren.




Sajnos én keveset láttam belőle, mert magam is árus voltam a Termelői piacos részen. Standomon egyedül voltam, így messzebb nem tudtam elmenni, körülnézni. 


Aztán idén újabb helyre rakták a piacot, a focipálya mögé. Itt még a színpad is messzebb esett. De nem panaszkodom, mert megújult a piacunk. A helyi Önkormányzat és Őr Zoltán polgármester jóvoltából helyes kis házikókat és pavilonokat, árusítóasztalokat kaptunk.




Öröm volt kipakolni az árumat az új asztalokra. S mivel jó magas a tető, szépen ki tudtam aggatni a népviseleti ruháimat is.



Újra találkoztam J-vel ( a hétrétország kapujában blog szerzőjével) és párjával. Ahogy ígérte eljött a fenyőrügy szörpömet megvásárolni. Remélem ízlett nekik, s nem csalódtak.Nagyon szimpatikus fiatalpárt ismertem meg bennük. Mi öregebbek gyakran kritizáljuk a fiatalokat, hogy nem elég önállóak. Hát ez őrájuk nem vonatkozik, vannak elképzeléseik a jövőjükkel kapcsolatban és tesznek is érte.




Sok érdekes emberrel találkoztam és beszélgettem a vásárban. Köztük két fiatal (20-s éveik elején járó) lánnyal. Kedvességükkel és kíváncsi érdeklődésükkel hamar levettek a lábamról. A textil táskáimon akadt meg a szemük… és mennyi dicséretet kaptam tőlük.(vásároltak is!) Aztán elmondták mi tetszett nekik ebben a vásárban és az is kiderült, hogy majdnem földijeim, Zalaegerszegiek voltak. Szépen kitárgyaltuk az Egerszegi piacot is… a függönyöket és még annyi minden másról is tudtunk beszélgetni.



Nekem a vásár pozitív élményeket adott. És még az Attila barátomtól vásárfiát is kaptam.



2014. június 25., szerda

És újra …és újra…






Újra virágzik a lilaakác virágom és újra költ a rozsdafarkú madár a bejárati ajtónk feletti fészekben. Már egy hete üldögél kitartóan. Remélem, újra lesznek fiókák. Aranyosan és ügyesen kirepültek, legalábbis 3 fióka igen. A negyedik fióka vagy egy órát is toporgott a fészek melletti gerendán. nem volt elég bátorsága. Aztán jött az utcánkba egy idegen kutya, erre az én két tibeti kutyusom örült ugatásba kezdett. A kis fióka meg ijedtében szépen kirepült.




Aztán újra eljött a születésnapom, kétszer 57.
Mert 1957 –ben láttam meg a napvilágot és most már az 57. évemet is betöltöttem.
 
Életem párja( immáron 35 éve) meglepett egy szép kerti paddal.




Régóta szerettem volna rendbe tenni a teraszunk alatti kis területet. Korábban a szélére ültettem orgonabokrokat és egy tujasor is került rá.




És most kőlapokkal elkészült egy járófelület, egy napóra szerű köröcske…. és a pad.. és egy virágtartó ládácska.






Most már tetszik ez a kis kerti pihenőhely.

2014. június 14., szombat

Azok a vidám kutyaszemek....







Mindig így csillognak a kutyáim szemei, ha feljöhetnek az előkertbe, a házunk elé.
Azért ez más élmény nekik, más illatok,szagok vannak itt az utcafronton.
Aztán a gazdi is itt közelebb van, itt vannak a kiskutya társak is.
Maxi a kerítésnél őrködik, 
Frida mindig a bejárati ajtónkat őrzi.
Foltos , amilyen izgága természetű le és föl rohangászik.

2014. május 25., vasárnap

Belebolondultam a népviseleti jellegű ruhákba.



Mindig hiányoltam a ruhatáramból egy népviseleti ruhát.
Ha a szomszédos Ausztriában jártunk, gyakran irigykedve néztem, hogy ők mennyire hagyományőrzők. Nem csak a szokásaikban, hanem a ruházatukban is megjelenik népiességük.



Mostanában egyre nagyobb divat lett  nálunk is a népi motívumokkal hímzett ruhák viselése.
Elsősorban a kalocsai és matyó mintázatot helyezték előtérbe, bár már itt is voltak újítások, más színeket használnak. Furcsaságként tartom, hogy a farmerokon is megjelent. Szinte mindenre rávarrták sapkára, táskákra, blúzokra, kabátkákra, szoknyákra. Üzlet, divat lett belőle. De viselni még ugyan nem nagyon láttam embereken, csak elvétve. Nálunk még mindig nem jellemző, hogy egy magyaros rendezvényen, fesztiválon mindenki magyaros ruhában jelenjen meg.


Nem tudom, ez a divathullám marad -e és az illető, aki felveszi, tényleg a hagyományokat kívánja ápolni ezzel is? Vagy Trendi?
És itt a kérdés, hogy Megfizethető-e egy ilyen hímzett ruha? Mármint a valóban kézzel készült hímzés.

Szerintem elő kellene venni a padlásról, vagy a sufniból, a megörökölt régi ruhákat, mert nemcsak az Új lehet szép.




Én először egy kékfestőanyagú szoknyába szerettem bele, amit egy online antik piacon vásároltam. Majd kellett hozzá egy fehér csipkés blúz is. A tavalyi Őrségi vásárban már így mentem el. 


Azóta nézem a hirdetéseket és a bolhapiacokat, népies ruhákat (kincseket keresve).

2014. május 19., hétfő

Madárfészek……már nem üres!



Milyen nagy volt az Örömöm, amikor a tavalyi sikertelen költés után idén újra megjelent egy rozsdafarkú madárpár. Újra megcsodálhattam a fészekrakás és költés szép pillanatait. Hiszen a bejárati ajtónk feletti tető alá készült  a fészek és így mindig szem előtt vannak a madárkák. 




Izgatottan vártam a költést. Sajnos az idei április vége-május eleje nem hozott jó időt,nagyon hideg és szeles idővel teltek a napok, sok volt az eső is.

Aztán itt volt az Yvette ciklon, rendesen megbontotta a tetőnket és a fákat is megtördelte.
De a fészek és benne a fiókákkal, jó védett helyen túl élte a pusztítást.Szépen fejlődik a négy kis fióka, már kinyílt a szemük és megjött a hangjuk is.Egyre nagyobb csipogással követelik az eleséget. Egész nap csak tátognak, már ha mozgást érzékelnek is megjön a hangjuk.




Még néhány nap és már ki is repülnek. Remélem, jól veszik az akadályokat!

2014. május 11., vasárnap

Még nyílnak a völgyben.

Még nyílnak a völgyben.... nem a kerti virágok, hanem az azálea bokrok.

Zalaegerszegi Azáleás völgyben jártam, kicsit nosztalgia útként május elsején.

Nosztalgia a régi majálisi hangulat, az ifjúkori randik és szerelmes pillantások után.
Nosztalgia a hétvégi túrázások, kirándulások után, mikor még a lakótelepről menekülve a természet zöldjét és csendjét élveztük.
Nosztalgia a hosszú kutyasétáltatások után, mikor  az első  kutyánk, Lexi még élt.








2014. május 1., csütörtök

Húsvét hétfőjén meghódítottam a Sümegi Várat...



…avagy az hódított meg engem!
Régen jártam már azon a vidéken és elcsodálkoztam a szépen felújított házak látványán,a parkosított virágos tereken, az új szobrokon, a fák zöldjén,
A vár körül kialakított történelmi emlékpark is tetszett, aztán a múzeumok sokasága.
Mennyi változás!!!!
De a vár a hegytetőn és az onnan kitárulkozó vidék látványa a régi szépségében ragyog!