Egy kis falu, a Zala folyó völgyében.

2011. október 14., péntek

Azok a vágyakozó kutyaszemek……

Itt van ő, a foltos bundájú kivert kutya, már három hónapja itt csatangol a faluban.


Először arra gondoltam, hogy a hegyi pincéktől jár le, mert onnan jött reggel és este. Aztán hétről hétre soványabb lett, egyre nagyobb lett a meggyőződésem, hogy ezt a kutyust is kirakták a faluszélén. Elkezdtem etetni a kapunk elé téve egy tálat neki. Aztán napokra eltűnt, egy-egy tüzelő szuka környékén próbálkozott. Bizakodtam, hogy talán befogadják második kutyának. Nem így történt!


Jött és egyre többet az utcánkban tartózkodott. Aztán megint eltűnt, már négy napja nem láttam, amikor az a hír járta, hogy bejelentették a Jegyzőnél elvitelre, a kutyamenhelyre.
Elszomorodtam, hogy lám ennek a fiatal, játékos, nagyon félénk kutyusnak is milyen bizonytalan a sorsa. S egyszer csak újra megjelent a házunknál, még soványabban, mint utoljára láttam. Mi lesz vele télen? 


Addig fel kell táplálnom. Jázmin kutyám is tüzelt, foltocska (mert így neveztem el) ledekkolt a házunk előtt és már nem is ment el. Az ételt elfogadta, de nagyon bizalmatlan volt. Lassan fokozatosan fogadott el, s engedett mindig közelebb magához. S akkor láttam meg a bundája alatt egy bevarasodott gennyes sebet. 
Jobban megvizsgálva láttam, hogy ez egy lőtt seb, sebben mélyen benn a lövedék. Lefertőtlenítettem, aztán egyik nap egy másik kutya pont oda kapott a sebéhez, amitől kifordult a lövedék. A helyén ömlött a vére. Gyorsan cselekedni kellett, becsaltuk az udvarunkba, elállítottam a vérzést, lekezeltem fertőtlenítőszerrel. Készítettünk vackot neki, nem engedtük ki az utcára, hogy nyugodt körülmények között begyógyuljon a seb. S most ott vagyok, hogy hálásan nyalja a kezem, dörgölődzik és a gazdijának választott és már nem akar elmenni.


Csak az a baj, hogy nekem már így is sok kutyám van (Négy).S már kétszer is fogadtam be kutyát. A nagy kutyáim féltékenyek rá, a kicsik meg attól kezdve félnek, nem mernek kimenni az udvarra. Hiába mondogatjuk ismerősöknek, hogy fogadják be, nem kell a kutya.


Befogadjam? Hogyan szokják meg egymást? Foltos kutya hogyan viseli el a bezártságot? Sok, nagyon sok a kérdés….. de hát azok a csodálatos esdeklő kutyaszemek………

6 megjegyzés:

  1. ÓÓÓÓ, mennyire megértelek! És mennyire nehéz döntés! Ugyanakkor titkon szorítok Foltinak és reménykedem, és szeretném, hogy ilyen szuper és szerető és odaadó gazdija legyen, mint TE! Ugye megtudjuk, hogy döntesz??? Nagyon édes kis kutyaszemek:)

    VálaszTörlés
  2. Nehéz döntés, sajnos, sokukat ki is dobják. Nem tudják etetni. Kevés az irántuk érző ember.

    VálaszTörlés
  3. Ella, kedden megyek dolgozni, ha gondolod kinyomtatom a kutyus fotóját, kiteszem a hirdetőfalra, hátha... felfigyel rá valaki.

    VálaszTörlés
  4. M! Köszi!Ígérem írok még Folti kutya sorsáról.

    VálaszTörlés
  5. Holdgyöngy!Szeretnék optimista lenni és bizakodva tekinteni a mi világunkra és embertársaimra, de olyan kevés a jó és szép példa...... és az önzés eluralkodott..!
    És köszi a hozzáállásodat, megpróbálom befogadni, ha nem járok sikerrel szükségem lesz a felkínált segítségedre!

    VálaszTörlés
  6. Megértelek, egyszer olvastam egy történetet, Gera Pál írta egy kivert kutya "mesélte" kiverésének s és elvadulásának történetét. A szívem szakadt bele.

    VálaszTörlés