Folti kutya tanulja a „nyugi” szó jelentését…..

Reggeli ébredésem után az első tennivalóm a nagy kutyáim kiengedése a Kenneljükből.  A téli időszakban egy kis reggelit is szoktam levinni nekik, ami száraz kutyatápból és alkalmanként zsírosabb tejből áll.

Folti amint megérzi a közeledésemet, eszeveszett ugatásba és ugrálásba kezd. Ő az első, akit kiengedek. Táljába alig tudom belerakni a reggelinek valót, mert már kap is utána. Szédületes tempóban befal mindent.

Mondogatom neki,

-   - nyugi, nyugi kutyuska, itt mindennap kapsz enni. Nem kell ilyen    veszettül falni!

Már két honapja van nálunk, de nehezen akar lenyugodni. A délelőtti órákat a terület hátsó részében együtt tölti a három kutya. Kialakultak a szokások, mindegyik kutyának megvan a szunyókálgató helye. Foltinak többnyire a kerti pad.

A konyhaablakból többször rájuk tekintek megnézve, hogy mit csinálnak éppen. S látom, Folti elkezdi kirámolni a kutyaházakat. Én mindegyik kutyaházat szépen beszőnyegeztem, puha rongyokkal kibéleltem. Folti mindennap akkurátusan kihordja a rongyokat, szőnyegeket és szanaszét hagyja az udvarban. Megérem a nap végén összeszedni és visszarakosgatni.

Mondogatom neki,

 - nyugi, nyugi kutyuska, a rongyoknak a házban van a helye,  nem pedig a sárban!

Folti már annyira otthonosan érzi magát, hogy Ő akar a Főnök lenni. Bármilyen eseményre, mint egy macska látványa, vagy sétálható kismama, vagy egy közeledő motoros, eget verő ugatásba kezd lekörözve Maxit és Fridát. Mikor már megunom ezt az ugatást, kiszólok neki az ablakon.

Mondogatom neki,

- nyugi, nyugi kutyuska, nem kell ilyen hangosan ugatni, így is tudom, hogy létezel.

Délután Foltit és Fridát felengedem az első udvarra, a házkörül és az utcai kerítésnél futhatnak. Maxi az öreg kutya ilyenkor nyugodtan tud szunyókálni, már egyre többet fekszik, pihen.

Én is kimegyek hozzájuk egy kis mozgásra, játékra. Foltit tanítgatnám, de rám se figyel, csak ugrabugrál. Kapdos a kezem után és állandóan felugrálva meg akarja nyalni az arcom.

Mondogatom neki,

- nyugi, nyugi kutyuska, szépen leül és megvárja, míg a gazdi megsimogatja.

Na, hát ez Foltinak nem akar menni, még hogy ő nyugodtan üljön, mikor itt a gazdi.

Amint kezd besötétedni Foltit is visszacsalogatom a helyére. Viszem a vacsorájukat, az ételre szó nélkül bemennek a kennelbe.

Folti néhány perc alatt eltünteti a tetemes adagját, és akkor jön rá, hogy be van zárva a helyére. Rákezd éles sikító ugatással a reklamálásra.

Mondogatom neki,

- nyugi, nyugi kutyuska, jó, meleg és biztonságos helyed van, ugyan már ne reklamálj!

Foltika nehezen akarja ezt a „nyugi” szót megtanulni, bezzeg a gyere ide, az elsőre megy!