A pénz világa………vagy mégse???

Még június végén az Őrségi vásárban esett meg e történet. Én is ott árultam a termelői piacon. Az első napon délutánra már elég sok vásározó, nézegetődő ember jött a piacrészre is. 

Látom, jön egy fiatal pár két kisgyerekkel és olyan tanácstalanul, vagy talán fáradtan a piac közepén megálltak. A kijelölt piachelyen szépen körben helyezkedtünk el, mi árusok. Ők csak álltak és egy árusítóasztalhoz sem mentek oda. Én minden árusított portékámból szoktam kínálgatni, hiszen nem zsákbamacskát árulok. Szólok a gyerekeknek jöjjenek hozzám és vehetnek a magvas grillázs kóstolómból. Ők oda is jöttek vettek és visszaszaladtak a szüleikhez. Akik még mindig ugyanazon a helyen toporogtak.

A gyerekek egyre nyűgösebbek lettek, már nagyon melegen sütött a nap. Szomjasak vagyunk mondták és ráncigálták az apát.

-         Az apa mondta,- jó,jó, de nagy a tömeg és messzebb arra lefelé láttam csak büfét. Nagyon nem akaródzott nekiindulni.

Hallva ezt a beszélgetést, kicsit megsajnáltam a gyerekeket és oda mentem hozzájuk.

-         Nekem van szörpöm és vizem is jöjjenek az asztalomhoz és készítek. A gyerekek szeretik a bodzát vagy inkább a csipkebogyót,-kérdeztem. A bodza jó lesz, és ha így lehet, akkor nekünk szülőknek is kérnénk,- mondta az apa.

Kicsit furcsálltam ezt az –így lehet- kijelentést. Elkészítettem a 4 üdítőt és örömmel vettem, hogy ízlett nekik.

Az apa elővette a pénztárcáját és fizetni akart. Ekkor lepődtem meg és értettem meg az – így lehet- kijelentést. Azt gondolták, hogy én kimérve is árulom a házi szörpjeimet. Pedig, én csak a szomjas embertársaimat láttam és a szomjazó gyerekeket. Meg aztán, volt is bőven szörpöm és a kínálgatás,kóstolgatás is a vásárhoz tartozik.

Nehezen tudtam meggyőzni őket, hogy ezért nem kell fizetni, jó szívvel adtam.

Most már elindultak és körbe néztek, de később visszajöttek és sokat beszélgettünk. Ki hol él? Milyenek a körülményei? Mit néztek vagy vettek a vásárban?

Az apa büszkén mutatta a vásárfiát -egy kalapot.  Erdélyiektől vette.  A nagyapjára emlékezve, aki hasonlót viselt egész életében és emlékezve arra, amikor a szénás szekéren együtt kocsikáztak.

Azt is elmondta, hogy Sopron környékéről jöttek. Ottan a szomszédok,a rokonok sem beszélgetnek egymással, mindenki kinn dolgozik Ausztriában és csak a pénzt nézik. 

Nekik az tudatosodott, hogy minden Pénzbe kerül.

Pénz,Pénz…..nekem az Őrségi vásározásomból - e jóízű beszélgetés maradt a legemlékezetesebb.