Nemrégen
Facebook-n olvastam e történetet, nagyon tetszett!
Egy tanár, aki a meg nem bocsátás nagy áráról tanított, megkérte a diákokat, hozzanak egy-egy zsák krumplit a következő órára. Válasszanak ki mindenkihez egy krumplit, akinek nem akarnak megbocsátani. Írják rá az illető nevét és a dátumot. Azután egy hónapig magukkal kell vinni a zsák burgonyát bárhova is mennek. Miután egy ideig magukkal cipelték a burgonyát, a diákok elkezdték felismerni, mekkora súlyt cipelnek magukkal. Mennyi energiájukat emészti fel a csomagra fordított figyelem. Mennyire kell vigyázniuk hogy el ne hagyják. Később aztán a krumplik elkezdtek rothadni és bűzleni. A diákok rájöttek, hogy az egyetlen bölcs dolog, amit tehetnek, ha minél hamarabb megszabadulnak tőlük.
Milyen sokan cipelnek talán egy életen át
feleslegesen rothadó krumplival tele zsákot. Görnyedve, rosszkedvűen, és bűzt
árasztva a környezetükben.
Neked sok krumplid van? Szabadulj meg tőlük. Bocsáss meg!
Bölcs gondolatok !
VálaszTörlésCsatlakozom.
VálaszTörlésIgaz.
VálaszTörlésNekem nem jön be ez a példázat. Mert attól, hogy megbocsátok ellenségeimnek, azok továbbra is rosszat akarnak tőlem. Nem nekem van velük bajom, hanem nekik velem. Nekik kell a zsák krumplival bajlódni, nem nekem.
VálaszTörlésSzerintem ravasz példázatok ezek, mert arra ösztönzik az embert, hogy hagyja magát eltiporni az ellenségeitől valami istenek nevében.
Az a baj, hogy ezeket a példázatokat mindig azok veszik magukra, akik tulajdonképpen mindig mindenkinek megbocsátanak és azok hangoztatják, akik az elnyomók. Mondjuk van ebben logika, mert jól jön az ellenségnek a lelki csel, amivel a másikat elgyengíti, megpuhítja a hegyi beszédekkel, hogy aztán vígan turkálhasson az ember életében, önérzetében és akár javait is elvegye.
Nem akarok én minden áron ünneprontó lenni, de erre is figyelnie kell a mit sem sejtő, jóindulatú embernek, ha sapka nélkül lötyög a hűvös világban...