Egy kis falu, a Zala folyó völgyében.

2011. augusztus 7., vasárnap

Boncodföldei falunap a szorgos méhecskék jegyében.



Az első szorgos méhecskék már délelőtt 9 órakor gyülekeztek, hogy részt vegyenek a Nagy akadályversenyen. Melynek útvonala a falu körül a Nagy-hegyi lankákon át vezetett. Sok kis gyerek Méhecske ügyesnek érezte magát és sikerrel is vették az akadályokat és a játékos feladványokat. Nem is maradt el az „édes” jutalom.


Aztán délután 14 órakor gyülekezett a szorgos Méhecskék másik csapata, hogy birtokukba vegyék a sátorhelyeket, mert főzőverseny keretében bizonyíthatták rátermettségüket. Felállított bográcsos tűzhelyeket körberöpködve és az asztalok között döngicsélve  szorgos kezek aprították a belevalót. Baratella Méhecske Chilis babot választott, gazdagítva a „diétás” választékot. 


Először puhult a bab,majd jött a darált marhahús sonkakockákkal tűzdelve, és a nyár slágere a szalonnás lecsó. 


 És akkor mindez egybesütve, megszórva apróra vágott erős zöld paprikával.

Míg az étel a nyílt-tűzőn készült, a főző Méhecskék szorgalmasan röpködtek egymás standja körül, mert be kellett gyűjteni a folyékony üzemanyagot is.(Jó fajta vadkörte pálinkát, a hegy vörös levét, a mézsört……)


Vidám zsivaj, zümmögés, egymás ugratása, finom élcelődések a készülő étkeken.
Közben a délelőtti hegyet-völgyet beröpködő ifjú szorgos Méhecskék birtokukba vették a légvárakat.


A gyengélkedő és öregedő Méhecskék berepültek az Egészségsátorba, vérnyomás, vércukor, koleszterinmérésre. Baratella Méhecske véletlenül betévedt, s lám már meg is szúrták, s míg a végtagját szopogatta kiderült a koleszterin magas. A nagy ijedségére gyorsan „Unicumnak” nevezett nektárt vett gyógyszerként magához.

Egyszer csak felröppent a hír, idegen Méhek raja közeleg. Na de nem kell félni, mert énekelni, színészkedni és mesét mondani jöttek.
Mivel a Méhecskék szeretik a gyümölcsöket ezért néhány szorgalmas Méhecske asszonyság gyümölcsös sütiket hozott kóstolónak a nézőseregnek. Baratella Méhecske a Meggyes-mákos kalácsát hozta el. Nem is maradt el a jutalma, egy üveg jóféle termelői akácmézet kapott érte. Nem volt rossz árucsere!

Azok a Méhecskék, akik a nap végére se fáradtak el és még gyűjtögették az élményeket, a szalmabála tetejéről nézhették az „esti tábortűz” fényét a kipattanó szikrák táncát. Illetve zenés-táncos repkedésbe kezdhettek.
Amint a nap kaptárja megtelt a szorgos Méhecskék is hazarepültek azzal, hogy……..


Jövőre, veletek, ugyanitt!

3 megjegyzés:

  1. Én innen vagy 90 km-re falu napoztam (volna), csak az apukámat (89) nem tudtam a végén összevakarni, hogy elkísérhessem....

    VálaszTörlés
  2. Holdgyöngy!Van,hogy másképp alakul, de jövőre......
    Apukádnak még sok szép napokat....
    Én nagyon régóta "árva" vagyok, édesapa 67 évesen távozott, (már 18 éve)de az űrt amit hagyott nem tudja betölteni semmi, csak az emlékek.....

    VálaszTörlés
  3. Chilis bab (lecsó nélkül :) ) sörrel!
    Miért is nem voltam ott?

    VálaszTörlés