Itt volt és elment......

Itt volt és elment, de nem nyom nélkül, mert élete, munkássága az embereket szolgálta. Elhunyt Vissy Károly meteorológus. 

Meteorológus diplomáját 1957-ben szerezte, én akkor születtem és csodálkoztam rá a világra. Gyerekkori álmaim közé tartozott, hogy de jó lenne csillagász vagy meteorológus lenni. Az életem másképp alakult, hisz annyi minden érdekelt és nehéz volt a választás. Azért gyakran néztem az időjárás jelentéseket, különösen Vissy Károly élvezetes, lendületes jelentéseit, magyarázatait szerettem. 
Vissy Károly gyakorta időzött Zalaszántói birtokán jó véleménnyel volt a szülőföldemről, egy riportban említette, hogy Zala akkor is jó hely, ha átlagban az egyik legcsapadékosabb megye az országban.
A szomszédjai, vagy sokkal inkább már barátai mindig megkérdezték tőle milyen idő várható. - Ez a kérdés soha nem maradt el. 

Egyszer a közelgő télre és a fehér karácsonyi ünnepekre utalt a kérdés.

 Ő ezt a történetet mesélte el:

„Újságíró vetette fel egyszer, hogy enyhe volt a tél, bezzeg az ő gyermekkorában mindig fehér volt a karácsony, nagy hóban mentek az éjféli misére. Annyira felbosszantott, hogy megnéztem, 1882 és 1982 között hányszor volt hó karácsonykor. Lehet találgatni! 30-40? Ugyan, száz esztendő alatt összesen kilencszer! Szóval, az ember - legyen az pozitív, vagy negatív - csak az élményeket jegyzi meg, majd hajlamos az általánosításra. Ötven éve vagyok a pályán, s én is nap mint nap hallom,, hogy bezzeg az én időmben! Meg, hogy nincs tavasz és ősz . Dehogy nincs, csak amikor - mint mondjuk tavalyelőtt - átlagosan alakul az időjárás, senkinek nem tűnik fel.”