Jönnek-mennek az évek és egyre magasabbak a számok, most 60-s.

November 20-a, jeles ünnepnap, nővérem Kati szülinapja. Testvérkém, milyen jó kimondani, és mennyire gazdaggá tett minket, hogy családunkban ketten voltunk gyerekek. Köszönet és hála ezért szüleinket illeti.

Amikor még kicsik voltunk, nem játszottunk együtt a homokozóban, hiszen a 6 év korkülönbség kicsit szétválasztott minket. Azért jó emlékezni a gyerekkorunkban együtt töltött balatoni nyaralásokra, a szőlőhegyen töltött nyarakra. Amikor kikönyörögtünk a szüleinktől egy lemezjátszót. Megtakarított zsebpénzünkön vett lemezeket bömböltettük a hegyháton, felváltva énekelve és vezényelve a számokat. Nekem a Metró együttes volt a nagy kedvencem.

 Szép közös emlékünk Nován a nagyszülőknél töltött nyári napok is, amikor Gyuszival legeltettük a teheneket és majszoltuk a lekváros kenyeret, és szedtük a bokormogyorót hozzá.

Aztán eljött a tinédzser korom és bevallom mindig irigykedtem a nővéremre. Akkor a 6 év már jelentős évbeli különbségnek számított. Kati kapta a szép divatos miniszoknyákat. Fodrászhoz járt, hosszú haját mindig csodálatos kontyba feltűzve hordta. Igazán szép és csinos fiatal lány volt sötét hajával és karcsú derekával. Nem csoda hogy körül zsongták az udvarlók. Én 12 éves fejjel titkon mindegyikbe szerelmes voltam. Aztán micsoda vidám házibulik voltak abban az időben 60-s évek vége felé. Unokabátyáink, főként Félix és Fecó hozták a táncos lábaikat, otthon is bömbölt a lemezjátszó. Kati már akkor is nagyon szeretett táncolni. 

Jöttek mentek az évek és mi elkezdtük élni a felnőtt életünket. Kati rátalált élete párjára, Imrére és én is találtam egy Imrét magamnak.

Aztán jött nála a gyerekáldás és újabb Imrével bővült a család.

Nem lehet elfeledni azokat a boldog napokat, az első és nagyon várt fiú unoka érkezését. Aztán nagyon jóleső érzés volt, hogy Erika leánya születésével keresztanyja lehettem. 

Emlékeim között sok közös kirándulás, nyaralás van Legemlékezetesebbek egyike a Budapesti dunai sétahajókázás. Akkor a római parton nyaraltunk együtt és elhatároztuk elmegyünk séta-hajókázni. Az első érkező hajóra felugrottunk és csodálkozva láttuk, hogy a szemközti partot vette célba. Néhány perces kikötés után elindult, gondoltuk majd lefelé úszunk a Dunán a Parlament felé. De nem így történt, mert az a hajó egy átkelő hajó . Szép kis hajókázás volt, tartott vagy 10 percig.

 Mindig megünnepeltük a jeles napokat, és a közösen töltött szilveszterekre is jó emlékezni. Kati mindig imádta a pezsgőt, csak az volt a baj, hogy rá altatószerként hatott.

Az évek múlásával, mindkettőnknek jöttek a nehézségek a munka, a pénzkeresés nehézsége, váltás bizonytalansága.

Amikor anyagi nehézségem adódott, mint jó testvérre számíthattam Katira. Így lehetőségem volt kipróbálni magam. Köszi!És úgy érzem gyerekei is ugyanígy számíthatnak rá.

És bizony, mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Az élet most is szép, csak immár más világban élünk. Egymás szemébe nézve látjuk a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során.

És a végére tartogatva, egy köszöntő idézet.

Nővérkém!

Legyen egészséged, tudjál boldog lenni,
és a szívedet soha ne bántsa meg senki!
Születésnapod is legyen örömnek napja,
kívánjuk, hogy a sors ezeket megadja!