Egy kis falu, a Zala folyó völgyében.

2012. január 10., kedd

Pipaszó


Az én párom már megismerkedésünk elején azt mondogatta, hogy úgy szeretné eltölteni az ”öregebb” napjait……………..

ülve a hintaszékében, rágyújtva a kedvenc pipadohányára, nyugodtan kellemes zenét hallgatva, egy-egy pohárka jóravaló itóka mellett.

Én próbáltam az évek során ehhez a vágyhoz hozzá tenni valamicskét, 30.-k szülinapjára megkapta az első pipáját, a 40.-re a Profi hi-fi zenei készülékeket, 50.-re hintaszéket, a dohányról és itókáról is gondoskodva.

Az elmúlt években a pipázása megmaradt ”hobby” szinten, jeles alkalmakkor rágyújtva. Én szeretem a pipa füstjét, a pipadohány édeskés, fűszeres illatát, a pipázó ember látványát.

A  házi szentély.

Részlet Molnár V. József: Egész-ség című könyvének Pipaszó című fejezetéből.
http://www.hazatalalas.hu/oldalak/olvasnivalo/07_09.html

A hajdan volt ember szinte mind pipázott (ember alatt a régiek a férfinépet értették). A pipa mindenek előtt rangot jelölt, társadalmi hovatartozást. Más pipája adatott a bírónak, jegyzőnek, kántornak, mesterembernek, s más a gazdának. Utalt a pipa az életkorra is: legénynek, fiatal házasnak rövidszárú, öregnek hosszúszárú pipa dukált. Pipáztak egész esztendőn át, a pipázással rend teremtődött, vele, mellette más volt a gesztus, a beszéd. 


Nemes hagyomány varázsa.

Igazi szerepét a pipázás szertartásának a karácsonyvárás, advent csöndje hozta. Ilyenkor pankaszi öregapámhoz minden estén átballagott a szomszédból unokatestvére, Elek bátyám. Ők ketten a kemencepadkára telepedtek, a fiatal férfiak a fronton voltak, az asszonynép és mi, gyerekek kukoricát morzsoltunk a kisszéken kuporodva vagy tökmagot köpesztettünk.
Mielőtt öregapám a padkára ült, a pipatartóhoz lépett, komótosan, irigyelt mozdulattal emelte le az ugyancsak irigyelt hosszúszárú, rézkupakos cseréppipát, Elek bátyám a zsebéből vette elő a sajátját. 

pipagyűjteménye.

S mielőtt a két öreg a köszönésen túl is szót ejtett volna, előkészítette a pipázás szertartását, számomra varázslatosabban, mint ahogyan némely fáradt pap az Úrfelmutatásra készül. A pipákat egymás mellé, a kemencének támasztották, egyformák voltak azok, de csak annyira, mint gazdájuk, a két öreg paraszt. Az egyik pipa csöppet öregebb volt a másiknál, s a szára mintája is mindkettőnek más.

Briár pipa Janó öccse faragásával.

Pipazacskók kerültek elő, e borjúbőrből otthon készített készség, s egyiken ilyen, másikon olyan volt a hímzés, bár mindkettőn naprózsa ékeskedett. Öregesen kioldották a pipazacskó szíját, s mindketten gyakorlott mozdulattal pirkálni (piszkálni) kezdték a dohányt. Pirkálták, pirkálták szótlanul, s úgy tűnt, az idő megáll. Öregapám még ma is némelykor úgy jelenik meg emlékezetemben, hogy a másik világon, ahová több évtizede már behívót kapott, még mindig a dohányt lazítja bütykös ujjabegyével.

Janó öccse szilvafából faragta pipa.

A szorongást, szórtságot, zajt hordozó sötét napokban a lélek-óhajtotta csöndet egyebek között, az öregek pipázása teremtette, s a pipázásban is mindenek előtt a pirkálás és a pipatömés. Hosszasan, mesteri mozdulatokkal tudták tömni a pipa belét. Ám mielőtt a tömésre került a sor, kicserélték a dohányzacskókat: megkínálta egyik a másikat a saját dohányából. Ma is kínáljuk egymást cigarettával, bár ma már az egyforma dohány idején e gesztusnak értéke elveszett. Öregapáink idejében, néhány emberöltő előtt nem tartották sokra azt az embert, aki nem jutott hozzá félig érett szűz dohányhoz, amit az állam, a finánc kikerülésével közvetlenül a termelőtől szereztek be. E dohányleveleket ki-ki maga szárította a padlás zugán, s mindenki másféle fűvel, fűlevével pácolta, adta sajátos ízét, s ki-ki maga is vágta föl, s egy csöppet mindenki másképpen tette ez utóbbit is, saját ízlését szolgálva vele.

Szép tajtékkő pipa, egyenest Törökországból.

Öregapám ízt adott önmagából Elek bátyámnak, a benne, vele csak egyetlenegyszer létezőt kínálta, adta, s Elek bátyám ezt saját ízével honorálta.(Az íz szó régi nyelvünkben a lelket jelentette, s idézte meg.)
...A két öreg, a két rokon nagycsalád feje, napja, miután megtömte a pipát, kimérten, önfeledten, amiképpen gyerek a játékát teszi: azzá válva, amit tesz, kívül kerülve a tér-időn, Isten tenyere melegével töltekezve - tüzet csiholt acéllal, kővel, s kovával fogta azt. 

Egy klasszikus....briár és tajtékkő pipa.

A szikra meg a parázs a petróleumlámpa gyér világánál égi ó-aranyként, élő veres, vér-aranyként fénylett föl, a pipában is, alulról megvilágítva a két öregember arca-szántóját, mosolyogva is nagyon szigorú szemét... aztán pöfékelni kezdtek, megszólaltak a pipák, s füstjük: öregapám és Elek bátyám ízzel egybekapcsolódott lelke-szava, üzenete, férfi ölelőzése volt...

Nemzetközi kavalkád...dán Stanwell, dublini Peterson, nürnbergi Vauen ,török tajték pipa

8 megjegyzés:

  1. Megpróbáltam anno én is. A cigarettát akartam lecserélni pipára. Nekem nem ment. A pipadohány kellemes illatú füstjét szerettem, de máshogy meg nem tudtam megszokni. A rézkupakos azóta is megvan emléknek, a cigit elhagytam. Ma már nem szívok semmit ami füstöl. :)
    Szépek a párod pipái, mutatós gyűjtemény.

    VálaszTörlés
  2. Igen jó a cikk éppen leszokóban vagyok a pipáról és a cigiről is. Már 3 hete tartom magam, de most valahogyan nagyon hiányzik!
    A baj nálam az, hogy nem ismerem a mértéket!
    Vagy semmi vagy sok, csak ebből tudok választani.

    VálaszTörlés
  3. Én meg egy ideje már csak a fogamat szívom :-)
    Gyönyörű pipák, nagyon szép írás...

    VálaszTörlés
  4. Hasonlókat gondolok a pipázásról, mint te.

    VálaszTörlés
  5. - Mj! 25 év gyűjteménye! Mindegyik darabhoz kötődik egy-egy jó emlék!
    Az én családomban csak édesapám volt nagy dohányos, mikor drágult a cigi mindig elhatározta, hogy leszokik.a leghosszabb idő 6 hónap volt ameddig kitartott.Neked sikerült, az mindenképpen dicséretes dolog!

    -Péter bácsi! Valami szenvedély kell az életben!Csak hát a mértékletesség!!!
    Az én párom is hasonló beállítottságú, mindig mondom neki, hogy a szélsőségek embere!Tavaly még mértéktelenül evett-ivott( közel a 100 kg súlyhoz), December óta meg nem iszik és alig eszik valamit.(már 14 kg fogyásnál tart).

    -Annaliz! Köszi!Véletlen kerültem az említett honlapra, de ez az ízesen megírt történet a lelkemre hatott.

    -Holdgyöngy!Szeretem a nyári fesztiválok hangulatát, a nyári langyos estéken a zene ritmusát és ilyenkor a pipájára gyújtó párommal tölteni az időt. (Hajjaj, hiszen most tél van!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Folyamatosan olvaslak....csak hogy tudd!...és most kezdtem el "az élet szép,és még szebb lesz"...csak bírjam az iramot!..ja..nem is rossz dolog egy délutáni napon a kertben,pipafüst mellett ücsörögni..mondjuk egy finom fagyival!!!!..és mesélgetni...

      Törlés
    2. Marta! Egyetértek!Jó dolog a meleg napon üldögélni és......., élvezni a pillanatot!
      És nagyon kedves , hogy olvasol,remélem megfertőzlek a falusi életérzéssel.

      Törlés
  6. Nagyra értékelem a bejegyzésed! A pipázás távol áll tőlünk, nagyon régen cigiztünk nagyon de mindketten egy csapásra lemondtunk róla. Nagyon ízesen írtál, szeretlek olvasni!
    Köszönöm a szép bemutatót!

    VálaszTörlés