Természetben élni,………tavasz a télben.

Ez az enyhe januárnak kissé furcsa időjárás kicsalogatja az embert a természetbe.

Nekem nem kell messzire mennem, csak az utcám végére, ami egy horgosba torkollik. Ez az utacska visz fel a közeli Újhegyre, a hegyi pincékhez.

Vasárnapi ebéd után jól esik a langyos „téli” levegőben elindulni egy sétára, a hegyre.

A horgos emelkedő része után mindjárt felérünk a kis hegyi kúthoz, ami mellől már elénk is tárult a környék szép panorámája.

Néhány lépés után kezdődik a boros pincék sora. Az egyik pincétől autó fordult ki, lassítva üdvözölnek, Itt még szokás a köszönés! Hosszan néztünk a távozó autó után, aztán arra lettünk figyelmesek, hogy nemcsak mi bámulunk utána, hanem egy szép és szelíd fehér kutya és a fiatal cica is. A cica meglátva minket mindjárt védelmet keresett a kutya lábai között. Sokáig így maradtak, nem bánva a fényképezést, csak figyelve a távozó gazdi után.

Tovább sétálva öreg romos pincékkel találkoztunk, sajnos egyre több az ilyen állapotú épület. Megváltoztak a szokások, ma már nem kelendőek ezek a szőlős birtokok.

Utunk elvezetett a kis hegyi kápolna mellett, most hiányzottak a megszokott virágcsokrok, gyertyák.

Sétálva egyre több helyen látni, hogy ébredez a természet (lehet, hogy most nem is aludt téli álmot). Sok növény már hajt, rügyezik, kidugta fejét a hóvirág és a sárga zsibavirág is.

Elhaladva az öregedő óriás gesztenyefák mellett megérint a múló idő.