Lila akác és lilaakácos gondolataim....

Lila akác a növény

Csavarodó hajtásokkal kúszó, erőteljes növekedésű népszerű, lombhullató kúszónövény.  Levelei páratlanul szárnyaltak, világoszöldek.

S mennyi minden kapcsolódik e gyönyörű kúszó cserjéhez…….

Lila akác a Film

Fekete-fehér, magyar vígjáték, 73 perc, 1934

szereplő(k):
Nagy György (Pali)
Ágai Irén (Toth Manci)
Biller Irén (Hédi)
Kabos Gyula (Angelusz)
Gózon Gyula (Weber)

Tóth Manci, a primadonnaálmokat szövögető kis varrónő a városligetben, egy hatalmas lila akác alatt ismeri és szereti meg Csacsinszky Pált, a szegény, de nagyreményű költőt. Pali viszont Bizonyosné Lola iránt érez lírai szerelmet, az úriasszony azonban csak játékszernek tekinti és csapodár élvetegségével hamar kiábrándítja. A felejteni akaró Pali Lezsi úr kaszinójában talál rá az új táncos csillag Mancira. Mire rádöbben, hogy Manci hozta életébe a tiszta szerelmet és az ártatlan ifjúságot, a lányt már világ körüli turnéra viszi a vonat.
A filmet 1934. szeptember 6-án mutatták be.
A közönség nem tudta elfogadni ezt a szomorú befejezést, ezért a producer kívánságára happy endre változtatták. Csak ez a változat maradt fenn.

Lila akác a Nóta

Magyar nóták : Kinyílott a lilaakác

       Kinyílott a lila akác illatos virága,
Mámorító illatától gyúlt szerelmünk lángra.
Megállt felettünk az idő, csókba forrt az ajkunk,
Lila akác a tanúja, mily boldogok voltunk.

Az akác és jázminillat, amit úgy szerettem,
Ifjú évek, nagy szerelmek elmúltak felettem.
Tovatűnt a régi május illatos világa,
Ősz fejemre hull csendben az akácfa virága.

Lila akác a Vers          

Vers részletek:

Jeney András       Lilla-dal

Lilla-ének a vers is, jó Csokonai Mihálytól,

  Bús, lila ákác lomb, estveli orgonaág;

Álomízű bor, rím a csikóbőrös kulacsából,

  Könny, mely édesíti jaj keserű panaszát.

Szuhanics Albert

       Lila akác, vörös gerbera,
végzetemnek vagy az asszonya,
kék nefelejcs, fehér hóvirág
te melletted szép lesz a világ!  

Gáti K. István      Lila vers

Lila felhő, lila virág -

hintázik az orgonaág.

Könnyű szirma szitál puhán,

lila esőt játszik talán.

Fakó hajam színesíti,

szám mosollyal ékesíti.

Incselkedik képzeletem:

látom, amint lilán lebben

orgona-lány lila fátyla,

átkarolja fehér párja,

s bejárja a szívüket

kényes léptű szeretet.

Lila akác a közterek

Magyarország nyugati szegletétől, keleti Nyírségig mennyi sok utca és tér hirdeti ezen illatos virág létét.

Lila akác az építmények

Lilaakác nevű Panziók és éttermek , ahol hagyományos magyaros ételeket szolgálnak fel.

LILA AKÁC Idősek Háza és Ápoló Otthon. Itt a megfáradt vándor révbe érve lila akácos illatfelhő ölén megpihenhet.

Húsvéti tojás kereső túra a keszthelyi hegységben.

Kihasználva a Húsvéti ünnepek napjain a kellemes kora nyárias időjárást és azt a tényt, hogy már nem a keresztgyerekeket kell meglátogatni, a szokásostól eltérő programot találtam ki. S ez évben nem sütés –főzéssel és rokonlátogatással ünnepeltünk.(Ami azért kellemes élmény, csak hosszú évek alatt bizony megkopott és fárasztóvá váló ünneplés lett.) Régóta szerettem volna kirándulással, túrázással tölteni az ünnepet. Így vasárnapra Húsvéti tojás kereső túrázást terveztem a keszthelyi hegységben. Az északi Balaton és a környező hegyek remek kiránduló helyekkel csábítanak.

Férjem, párom, 32 éve életem társa Imre is nagy kedvvel készülődött. Autóval elmentünk az ALSÓ GYENESDIÁSON található Nagymező kirándulóhelyre, itt leparkoltunk. 

A túracipőt felvéve nekivágtunk a Kerek-hegy legmagasabb pontján emelkedő háromszintes Festetics György kilátóhoz vezető Kék Háromszög turistajelzésű ösvénynek. Meredek oldalon, de hűs árnyékot adó virágzó fák között jutottunk fel a csúcsra. Kissé kifáradva levegő után kapkodva, bizony észrevettem a télen felszedett kilókat.

A kilátóból a látvány leírhatatlan még így is, hogy a levegő párás volt . A Balaton és a környező hegyek teljes szépségükben tárultak fel.

 

Kilátótoronyból gyönyörű körpanoráma nyílt a Keszthelyi-öböltől a hullámos felszínű kisebb-nagyobb völgyek szabdalta hegyhátakig.

Lefelé a magaslatról egy másik ösvényt választottunk. Kissé izgultam, hogy lecsússzom, mert nemcsak meredek volt, hanem nagyon köves is ez az ösvény. Szerencsére a fák kiálló gyökérzetébe meg lehetett kapaszkodni, és nagyobb baj nélkül leértünk.

Innen a Nagymezőről vezet fel út a Berzsenyi kilátóhoz is. ami még magasabban és szebb kilátással hívogat. 2002-ben újították fel és a környék egyik legjobb kilátóhelye. A kilátóból tiszta időben szinte a fél Dunántúl látszik: a Keszthelyi-öböl, nyugatra a Zalai-dombság, a nagykanizsai és zalaegerszegi adótornyokkal, az észak-nyugatra a távolban magasodó hegyek már az Alpok lábai. A délre hullámzó Somogyi-dombságon túl a Mecsekig is el lehet látni, a Zengőtől a Tubesig jól kivehetők a vonulatok, és a pécsi torony is észrevehető. De úgy döntöttünk a Berzsenyi kilátót majd egy következő alkalommal fedezzük fel.

Elindultunk a betervezett másik kirándulóhely felé a SZIGLIGETI VÁRHOZ. Bár gyakran megfordulunk a Balaton északi partján, ez a rész mindig kimaradt. Húsvét táján tartott Várnyitó rendezvények is vonzottak. Útközben még néhány percre megálltunk a Balatongyöröki Szép-kilátónál, gyönyörködve a Balaton panorámájában.

 

 Amint bekanyarodtunk Szigliget felé leparkoltunk az autóval. Gyalogosan jó nagy meredélyen át értük el a vár bejáratát. A tapolcai medence délnyugati részén, régen a Balaton szigetét képező 230 m magas vulkanikus hegy tetején álltunk, az észak-déli irányú, szabálytalan alaprajzú szigligeti vár maradványai között.

A látványról beszéljenek a fotók.

 

 

 A vár bevétele és meghódítása után, pihenésképpen megnéztük a színpadon zajló ünnepi műsort. Néptáncosok roptak pergő ritmusra, és reneszánsz duda zenét hallgattunk nagy élvezettel.

Lefelé haladva kellőképpen megéhezve a vár aljában lévő csárdában megebédeltünk, olyan késői ebéd gyanánt.

Hazafelé Várvölgyön át kerültük meg a Keszthelyi hegységet, másik oldalán a kőfejtők mellett elhaladva.

Húsvéti tojást kereső túránkról kellemesen elfáradva élményekkel telve érkeztünk haza.

Még várt az előkészület, hogy illően tudjam fogadni a másnapi húsvéthétfői locsolókat.

Madár fészek a tetö alatt.....

Már kilenc éve élek falun, de még mindig rácsodálkozom a természet alkotta tájra és a benne élő állatvilágra. Ez a vidék csendes, nyugodt hely a fő közlekedési utak messzebb elkerülik, nincs ipartelep. Dombok hátán erdők, akácosok és szőlőhegyek húzódnak meg, természetes élőhelyet biztosítva az állatoknak. Így ablakomból kinézve gyakran látom az őzcsapat vonulását, vadnyulak ugrálását, az öreg róka óvatos settenkedését. Hajnalban már hallom a madarak csicsergését, látni itt széncinegét, feketerigót, fecskéket, szarkát, házi rozsdafarkú madarat.Talán a természet közelsége teszi, hogy ezek az élőlények bátran behúzódnak a falu házai közé.

Engem egy rozsdafarkú pár választott ki úgy 5-6 éve. A házunk bejárata fölé az eső ellen kis tetőt építettünk. Ezt szemelte ki a madár pár és fészket rakott a belső védett sarkába. Nagyon örültünk e kiválasztásnak, így közelről megfigyelhettük a költés és fióka nevelés pillanatait.

És rácsodálkozunk e madár pár bátorságára, hiszen állandó mozgás van a bejáratnál, hol mi, hol a két kiskutya jön-megy.

Minden év tavaszán izgatottan várjuk, hogy újra lesz e lakója a fészeknek. Idén márciusban meg is jött a rozsdafarkú madárcsapat.

Először kitakarították a fészket, majd elkezdték gyűjtögetni az új építőanyagokat. Rendíthetetlen szorgalommal vagy két hétig hordták a száraz fűszálakat, finom tollakat, pehely kutyaszőrt a fészekbe. Ügyesen bedolgozták az éppen hozott anyagot, a madárka gyakran beült a fészekbe és forgolódva alakítgatta annak belsejét, hogy megfelelő legyen.

Aztán a tojó madár beköltözött a fészekbe egy jó hete már. Onnan nyakát nyújtogatva mindig jól megnéz magának, mikor nyitom-zárom az ajtót. Ha nagyobb dolgot cipelek, vagy nagy zajt csapok akkor ijedten elrepül, de néhány másodperc múlva már újra elfoglalja a helyét.

Kíváncsian várom hány kis fióka lesz, eddig általában 3-4 volt az utódok száma. S többször volt, hogy kétszer is foglalt volt a fészek, két generáció is nevelkedett.

Tegnap már nem bírtam a kíváncsiságomat legyőzni és a létra is kéznél volt. Kihasználva a pillanatot mikor a madár kiröppent, megpróbáltam a mély fészekbe kukkantani és lefotózni a látványt.

Hát ennyire sikeredett, nem láttam rendesen bele. Egy tojás biztosan van. Remélem, hogy több is. Nemsokára kiderül. A kotlás általában két hét, és újabb két hét után már ki is repülnek a fiókák

A játékos hármas........

E hétvégén bízva a tavaszias időjárásban, sok tevékenységet terveztem be a kertben , a területünkön.
Ez a hátsórész igazából a két kutya Maxi és a Frida birodalma.De itt van a kis zöldséges és fűszerkertem is.Itt vannak a gyümölcsfáink, málna és szederbokrok, a piros héjú mogyoróbokrok.

Elöször a gyümölcsfák mellett lévö málna és szederbokrok kitisztításának álltam neki.De Maxi kutya csak-csak nem hagyott békén, állandóan a zsebemet böködte. Pár darab háztartási kekszet szoktam adni neki, mindig tartva a zsebemben.Amikor már minden darabot elkunyerált látva, hogy nem kap többet akkor meg hozta a játék fadarabját.

Inkább vele játsszak.

Hát legyen,el-el dobtam neki a fadarabot, akkor már Frida is betársult a játékba.

Fridának az a szokása, hogy ellopja a fadarabot a Maxitól, aztán eldugja a házába és ráhasal, igy Maxi nem tudja elvenni.

Akkor jövök Én, félig bemászva a kutyaházba visszaszerzem Fridától a fadarabot és eldobom a Maxinak.

Maxi örömében hempereg a hátán, de nem sokáig mert minden kezdődik előröl.
Frida ellopja Maxitól, én a Fridától, tőlem Maxi........
Így játszottunk mi hárman, persze a kerti munka meg nem nagyon haladt, nehéz kifárasztani a két nagy behemót kutyát.

Fotókat párom Imre készítette.

Na nem baj, jövő héten is lesz hétvége!