Madár fészek a tetö alatt.....

Már kilenc éve élek falun, de még mindig rácsodálkozom a természet alkotta tájra és a benne élő állatvilágra. Ez a vidék csendes, nyugodt hely a fő közlekedési utak messzebb elkerülik, nincs ipartelep. Dombok hátán erdők, akácosok és szőlőhegyek húzódnak meg, természetes élőhelyet biztosítva az állatoknak. Így ablakomból kinézve gyakran látom az őzcsapat vonulását, vadnyulak ugrálását, az öreg róka óvatos settenkedését. Hajnalban már hallom a madarak csicsergését, látni itt széncinegét, feketerigót, fecskéket, szarkát, házi rozsdafarkú madarat.Talán a természet közelsége teszi, hogy ezek az élőlények bátran behúzódnak a falu házai közé.

Engem egy rozsdafarkú pár választott ki úgy 5-6 éve. A házunk bejárata fölé az eső ellen kis tetőt építettünk. Ezt szemelte ki a madár pár és fészket rakott a belső védett sarkába. Nagyon örültünk e kiválasztásnak, így közelről megfigyelhettük a költés és fióka nevelés pillanatait.

És rácsodálkozunk e madár pár bátorságára, hiszen állandó mozgás van a bejáratnál, hol mi, hol a két kiskutya jön-megy.

Minden év tavaszán izgatottan várjuk, hogy újra lesz e lakója a fészeknek. Idén márciusban meg is jött a rozsdafarkú madárcsapat.

Először kitakarították a fészket, majd elkezdték gyűjtögetni az új építőanyagokat. Rendíthetetlen szorgalommal vagy két hétig hordták a száraz fűszálakat, finom tollakat, pehely kutyaszőrt a fészekbe. Ügyesen bedolgozták az éppen hozott anyagot, a madárka gyakran beült a fészekbe és forgolódva alakítgatta annak belsejét, hogy megfelelő legyen.

Aztán a tojó madár beköltözött a fészekbe egy jó hete már. Onnan nyakát nyújtogatva mindig jól megnéz magának, mikor nyitom-zárom az ajtót. Ha nagyobb dolgot cipelek, vagy nagy zajt csapok akkor ijedten elrepül, de néhány másodperc múlva már újra elfoglalja a helyét.

Kíváncsian várom hány kis fióka lesz, eddig általában 3-4 volt az utódok száma. S többször volt, hogy kétszer is foglalt volt a fészek, két generáció is nevelkedett.

Tegnap már nem bírtam a kíváncsiságomat legyőzni és a létra is kéznél volt. Kihasználva a pillanatot mikor a madár kiröppent, megpróbáltam a mély fészekbe kukkantani és lefotózni a látványt.

Hát ennyire sikeredett, nem láttam rendesen bele. Egy tojás biztosan van. Remélem, hogy több is. Nemsokára kiderül. A kotlás általában két hét, és újabb két hét után már ki is repülnek a fiókák