Egy festmény története….

takacsartworks.blogspot.com

 Ez a kép családunk egyik férfi tagjának 50. születésnapjára készült.

Szerettünk volna nem szokványos, hanem egyedi ajándékot adni, hogy kifejezzük szeretetünket.

Nem volt könnyű a választás. Az ünnepelt lévén nagyon kreatív emberke, maga is sok félét készít és nagyon sokoldalú, sok mindenre nyitott, de ez változó jellegű. Volt idő, amikor maga is rajzolgatott, aztán a fafaragás szerelmese lett. Szép szekrénykéket, ládikókat, polcot és pipákat faragott. 

Gyerekek lettek a háznál, hát varrogatott nekik játékokat, ruhákat. Aztán jött a lakás dekorációkészítés, házi szökőkutak rejtett falborítás, oszlopkészítés.

Közel múltban a szintetizátor és a számítógépes technika összekapcsolásával a zenélgetés lett a hobbija. Saját CD albumokat hozott létre, melyeken sajátságos lágy meditatív zenét játszik.

Eszünkbe jutott az ünnepelt egy régi emléke, amit minden családi és baráti összejövetelkor el szokott mesélni.

A család Zalai kötődésű, de a sors és a nevelő apa révén alföldi rokonságba került. Egy nyáron (az ünnepelt akkor még 10 éves gyerek volt) a család meglátogatta a Hajdúsági rokonokat. A rokonok között volt igazi Birkapásztor foglalatóságot űző rokon. Cifraszűr, pásztoring, gatya, kipödört bajusz és a karikás ostor. Hagyományos régi pásztor öltözéket viselt és életet élt ez a rokon. a városi gyereknek nagy élmény volt az ostorpattogtatás, igyekezet is megtanulni. Hazajövetelkor szépen kérte a rokont adja neki az ostort. Ami ritka szép darab volt, igazi míves munka és a pásztor nehezen szánta rá magát, hogy oda adja. De a szép kérlelésnek végül nem tudott ellen állni és átadta az ostort.

Ezt az emléket és a magyaros életérzést képzeltük el egy festményen.

Fiatal művész ismerősünknek tetszett a feladat, és az ostor átadás pillanatát örökítette meg szép Hortobágyi tájat festve az alakok köré. Érzékeltetve az alföldi táj végtelenségét és az ég kékjét.

Így lett az ajándék egy megfestett emlék.