Még június végén az
Őrségi vásárban esett meg e
történet. Én is ott árultam a termelői piacon. Az első napon délutánra már elég
sok vásározó, nézegetődő ember jött a piacrészre is.
Látom, jön egy fiatal pár két kisgyerekkel és olyan tanácstalanul, vagy talán fáradtan a piac
közepén megálltak. A kijelölt piachelyen szépen körben helyezkedtünk el, mi
árusok. Ők csak álltak és egy árusítóasztalhoz sem mentek oda. Én minden
árusított portékámból szoktam kínálgatni, hiszen nem zsákbamacskát árulok. Szólok
a gyerekeknek jöjjenek hozzám és vehetnek a magvas grillázs kóstolómból. Ők oda
is jöttek vettek és visszaszaladtak a szüleikhez. Akik még mindig ugyanazon a
helyen toporogtak.
A gyerekek egyre nyűgösebbek lettek, már nagyon melegen
sütött a nap. Szomjasak vagyunk mondták és ráncigálták az apát.
-
Az
apa mondta,- jó,jó, de nagy a tömeg és messzebb arra lefelé láttam csak büfét.
Nagyon nem akaródzott nekiindulni.
Hallva ezt a
beszélgetést, kicsit megsajnáltam a gyerekeket és oda mentem hozzájuk.
-
Nekem
van szörpöm és vizem is jöjjenek az asztalomhoz és készítek. A gyerekek
szeretik a bodzát vagy inkább a csipkebogyót,-kérdeztem. A bodza jó lesz, és ha
így lehet, akkor nekünk szülőknek is kérnénk,- mondta az apa.
Kicsit furcsálltam
ezt az –így lehet- kijelentést. Elkészítettem
a 4 üdítőt és örömmel vettem, hogy ízlett nekik.
Az apa elővette a
pénztárcáját és fizetni akart. Ekkor lepődtem meg és értettem meg az – így
lehet- kijelentést. Azt gondolták, hogy én kimérve is árulom a házi
szörpjeimet. Pedig, én csak a szomjas embertársaimat láttam és a szomjazó
gyerekeket. Meg aztán, volt is bőven szörpöm és a kínálgatás,kóstolgatás is a
vásárhoz tartozik.
Nehezen tudtam meggyőzni őket, hogy ezért nem kell
fizetni, jó szívvel adtam.
Most már elindultak és
körbe néztek, de később visszajöttek és sokat beszélgettünk. Ki hol él?
Milyenek a körülményei? Mit néztek vagy vettek a vásárban?
Az apa büszkén
mutatta a vásárfiát -egy kalapot. Erdélyiektől
vette. A nagyapjára emlékezve, aki
hasonlót viselt egész életében és emlékezve arra, amikor a szénás szekéren
együtt kocsikáztak.
Azt is elmondta,
hogy Sopron környékéről jöttek. Ottan a szomszédok,a rokonok sem beszélgetnek
egymással, mindenki kinn dolgozik Ausztriában és csak a pénzt nézik.
Nekik az tudatosodott, hogy minden Pénzbe
kerül.
Pénz,Pénz…..nekem
az Őrségi vásározásomból - e jóízű
beszélgetés maradt a legemlékezetesebb.
.jpg)
.jpg)
