Öszies hangulat a Nagyhegyen.

Szép napsütéses volt az idei október.Sétára, kirándulásra csábító volt ez a langyos melegecske fény.
Hátizsákot és túracipőt vettem elő és irány a Boncodföldei Nagyhegy.
Ilyen gyönyörű helyen élek már 12 éve, de nem tudok betelni vele.
A dombok,szőlőhegyek,pincék , hatalmas szelídgesztenyefák látvány csodálatos élmény.
Dombtetőről messzire elvisz a szem, tiszta időben akár az Alpok nyúlványáig.

Látod a sok aranyat?

Osváth Erzsébet: JÖTT ŐSZANYÓ


Jött őszanyó hideg széllel,
Aranysárga vízfestékkel.
Sárgák lettek a levelek,
Fújtak, fújtak őszi szelek.

Fújtak, fújtak őszi szelek,
Lehullottak a levelek.
Itt vannak a fák alatt,
Látod a sok aranyat?

Madáretető lakója…..

Reggel korán felkeltem, lassan kezd már derengeni az ég alja. Első dolgom a sötétítő függönyök elhúzása az ablakoknál. Hadd, jöjjön be a fény.

Megakad a szemem a madáretetőn…… valami fehérséget látok.

No, csak nem hó esett már. Az nem lehet!

Megdörzsölöm az álmos szemeimet, kinézek a kertre, még zöld a táj.

Akkor (találgatok) a párom biztos valami papírt vagy zsákot tömött oda, hogy ne fújja el a dombunkon állandóan mozgó szél. De mért tenne ilyet!

Kicsit megzörgetem az ablakot, talán valamilyen állat lesz ez.

Hoppá! Hiszen ez a szomszédunk fehér cicája. Beköltözött a madáretetőbe, Kibérelte.

Jobban megfigyelve, látom, vadászlesnek használja.

Ezt nem hagyhatom, hát majd bepakolom, lezárom papírral, zsákkal.

Őrségi tökfesztiválon jártam.....

Pillanatok és érdekességek a
 X. Őrségi tökfesztiválon  Őriszentpéteren.

Ahogy én láttam........

Egy zsák krumpli.

Nemrégen Facebook-n olvastam e történetet, nagyon tetszett!

Egy tanár, aki a meg nem bocsátás nagy áráról tanított, megkérte a diákokat, hozzanak egy-egy zsák krumplit a következő órára. Válasszanak ki mindenkihez egy krumplit, akinek nem akarnak megbocsátani. Írják rá az illető nevét és a dátumot. Azután egy hónapig magukkal kell vinni a zsák burgonyát bárhova is mennek. Miután egy ideig magukkal cipelték a burgonyát, a diákok elkezdték felismerni, mekkora súlyt cipelnek magukkal. Mennyi energiájukat emészti fel a csomagra fordított figyelem. Mennyire kell vigyázniuk hogy el ne hagyják. Később aztán a krumplik elkezdtek rothadni és bűzleni. A diákok rájöttek, hogy az egyetlen bölcs dolog, amit tehetnek, ha minél hamarabb megszabadulnak tőlük.

Milyen sokan cipelnek talán egy életen át feleslegesen rothadó krumplival tele zsákot. Görnyedve, rosszkedvűen, és bűzt árasztva a környezetükben.

Neked sok krumplid van? Szabadulj meg tőlük. Bocsáss meg!

A pénz világa………vagy mégse???

Még június végén az Őrségi vásárban esett meg e történet. Én is ott árultam a termelői piacon. Az első napon délutánra már elég sok vásározó, nézegetődő ember jött a piacrészre is. 

Látom, jön egy fiatal pár két kisgyerekkel és olyan tanácstalanul, vagy talán fáradtan a piac közepén megálltak. A kijelölt piachelyen szépen körben helyezkedtünk el, mi árusok. Ők csak álltak és egy árusítóasztalhoz sem mentek oda. Én minden árusított portékámból szoktam kínálgatni, hiszen nem zsákbamacskát árulok. Szólok a gyerekeknek jöjjenek hozzám és vehetnek a magvas grillázs kóstolómból. Ők oda is jöttek vettek és visszaszaladtak a szüleikhez. Akik még mindig ugyanazon a helyen toporogtak.

A gyerekek egyre nyűgösebbek lettek, már nagyon melegen sütött a nap. Szomjasak vagyunk mondták és ráncigálták az apát.

-         Az apa mondta,- jó,jó, de nagy a tömeg és messzebb arra lefelé láttam csak büfét. Nagyon nem akaródzott nekiindulni.

Hallva ezt a beszélgetést, kicsit megsajnáltam a gyerekeket és oda mentem hozzájuk.

-         Nekem van szörpöm és vizem is jöjjenek az asztalomhoz és készítek. A gyerekek szeretik a bodzát vagy inkább a csipkebogyót,-kérdeztem. A bodza jó lesz, és ha így lehet, akkor nekünk szülőknek is kérnénk,- mondta az apa.

Kicsit furcsálltam ezt az –így lehet- kijelentést. Elkészítettem a 4 üdítőt és örömmel vettem, hogy ízlett nekik.

Az apa elővette a pénztárcáját és fizetni akart. Ekkor lepődtem meg és értettem meg az – így lehet- kijelentést. Azt gondolták, hogy én kimérve is árulom a házi szörpjeimet. Pedig, én csak a szomjas embertársaimat láttam és a szomjazó gyerekeket. Meg aztán, volt is bőven szörpöm és a kínálgatás,kóstolgatás is a vásárhoz tartozik.

Nehezen tudtam meggyőzni őket, hogy ezért nem kell fizetni, jó szívvel adtam.

Most már elindultak és körbe néztek, de később visszajöttek és sokat beszélgettünk. Ki hol él? Milyenek a körülményei? Mit néztek vagy vettek a vásárban?

Az apa büszkén mutatta a vásárfiát -egy kalapot.  Erdélyiektől vette.  A nagyapjára emlékezve, aki hasonlót viselt egész életében és emlékezve arra, amikor a szénás szekéren együtt kocsikáztak.

Azt is elmondta, hogy Sopron környékéről jöttek. Ottan a szomszédok,a rokonok sem beszélgetnek egymással, mindenki kinn dolgozik Ausztriában és csak a pénzt nézik. 

Nekik az tudatosodott, hogy minden Pénzbe kerül.

Pénz,Pénz…..nekem az Őrségi vásározásomból - e jóízű beszélgetés maradt a legemlékezetesebb.

Az én Kincsem!!!

Remélem olyan gyors lesz, mint a Híres Névadója  a 

Kincsem Magyar versenyló!!!

Kincsem (Kisbér 1874—1887) többszörös díjnyertes magyarországi versenyló a legyőzhetetlen „csodakanca”. 

Nevét az örökkévalóság számára a  2007. június 8-án felfedezett 161975 Kincsem nevű kisbolygó őrzi.

………..

Legkedvesebb társa egy fekete-fehér nőstény macska (Csalogány) volt, amely nélkül Kincsem egyetlen versenyére sem volt hajlandó elindulni. Legendák keringtek arról, hogy milyen kétségbeesetten kereste Kincsem egész istállószemélyzete a boulogne-i kikötőben elkóborolt macskát.

 …………

Kincsem kissé „bogaras” és kényes jószág volt, különösen a vízre volt érzékeny. Ismertté vált a történet, miként sikerült a Baden-badeni versenypálya közelében megfelelő vizet találni, mivel a már egy napja szomjazó Kincsem rá sem hederített az addig felkínált ivóvízre.

…………

Bár Kincsem ősei többnyire brit származásúak voltak, a sötétsárga kanca mégis a magyar tenyésztés eredménye és mind a mai napig tökéletes példája a fajtának.

forrás:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Kincsem