Hát eljött a Napja, s ma május 9.-n kirepültek a fiókák, pontosan 16 napra. Reggel 7 óra körül felkelve első dolgom volt az ablakhoz menni és megnézni a kedvenceimet. Izgatott lökdösődés volt a fészekben, aztán megjelent a szülőpár és intenzív csipogással bátorították a fiókákat. Aztán egy pillanat alatt kireppent három fióka.
De egy bátortalan ottmaradt. Ki-be ugrált a fészekbe, végig futott a gerendákon. Megpróbált repülni, de mindig csak felfelé próbálkozott, s a tetőt elérve visszapottyant a gerendára. Magamban drukkoltam és szorítottam neki ”kicsit lefelé kanyarodj, hogy a tető alól ki tudj repülni”. A kerítésről hívogatta a „mama”madár, majd többször berepült a tető alá azonnal megfordult és kirepült. Így mutatva az utat. Láss csodát a „Mama” következő berepülése után a fióka szépen követte, néhány pillanat és már el is tűntek a szemem elöl. Üres lett a fészek! Nekem máris hiányérzetem lett.
Később a szülök még vissza-visszatértek, megnézve nem maradt fióka a fészekbe.
Aztán rövid idő után különös dolog történt. Én elindultam a kerítésünk mellett, hogy a két nagy kutyának vigyek friss vizet és a reggeli kedvencüket. Amint kiléptem az ajtón megjelent a rozsdafarkú madárka és erős csipogással követett alacsonyan szállva bokorról-bokorra. Megálltam megnéztem, mintha a tojómadárka lenne, mikor a fészkén ült akkor is így nézett. Mindig alaposan megfigyelt jobbra-balra forgatva a fejét. Úgy véltem elfogadott és nem félt tőlem. És most pontosan ugyanúgy nézett. Olyan érzésem támadt, hogy elköszön. Elindultam, még néhány pillanatig követet majd elrepült.
Látom e még ezeket a madarakat??? Kiteszem a fészekre a kiadó táblát.
Csak abban bízom, hogy egy második költésre júniusban újra lesz lakója a fészeknek. Persze előbb még rendbe kell rakni és kitakarítani, mert mi tagadás a végén a fiókák eléggé szétdúlták.
Hamar "vége" lett. Kár. Jó!!!
VálaszTörlésNéhány nap, pár pillanat és vége!
VálaszTörlésDe volt és láthattam, részesévé váltam és ez nagyon jó.