Régi, antik tárgyaim története…..a varrógépállvány.

Hűvös, esős tél végi napokon, amikor szobafogságra ítéltettünk, kell valami elfoglaltság.

Erika Style blogjában http://erikastilus.blogspot.com

nagyon szép és formás táskákat láttam, kedvet kaptam táskavarrásra. Akkor elő a varrógéppel.

A varrógép és a varrás eszembe juttatta, hogy néhány évvel ezelőtt mennyire meg voltam bolondulva egy antik Singer varrógép állványért. 

Piacokon, hirdetésekben és ócskásoknál keresgéltem, amíg egy barátom említette, hogy a szülei pajtájában látott egyet. Azonnal lecsaptam rá. Kiderült ez az állványos varrógép még a nagyszülőké volt. Visszaszámolva akkor a gép születése a múlt századfordulóra esik, közel 120 éves. Nem kevés idő.

Azért már rozogább állapotban volt, szükséges volt felújításra. A varrógép része lekerült róla és az állvány szép csillogó bronzos színt kapott. Azt kellett még kitalálni mire használjuk és hova kerüljön. Mindenképp azt szerettem volna, ha a nappali szoba díszévé válik. 

A tetejére falap került és a munkás évek után, most a szórakozást szolgálja. TV, DVD lejátszó, számítógép tartó állványnak nagyszerűen bevált.

A Gépi varrás és a Singer varrógép történetének kezdetéről érdekes írást találtam a

http://www.varrohaz.hu            webhelyen.

”Minden házi- és gyári munkát megkönnyítő találmányok legmeglepőbbike a varrógép volt, mely zseniálisan ötvöz többféle technikai megoldást a kézi munka megkönnyítése érdekében.

1843-ban Thomas Hood publikálta a híres "Song of the Shirt" dalt, amit a varrásból élő osztály siralmainak szentelt és adott elő. Az érdekes tény az, hogy ugyanebben az időben, Amerikában a varrógép használható szintre tökéletesedett, megszabadítva ezáltal a kemény munka rabságában élő munkásokat. Ezeknek a körülményeknek és a nagy érdeklődés ellenére a varrógép nem nyerte el azonnal a nők tetszését. Komoly előítéletek voltak a gépek ellen, mely szerint a gépek nem helyettesíthetik a nők kézprecizitását, tisztaságát és biztonságát. A századok tapasztalatát, amit tűkkel a kezükben szereztek, nehéz volt meggyőzni, ami aztán rányomta a bélyegét mindenre, amit nem kézzel készítettek. Az egyetlen változás, amit elértek, hogy az addig csont vagy fa tűk helyett acél tűket kezdtek alkalmazni.”