Add már, uram, az esőt!

Mostanában egyre gyakrabban jut eszembe és dúdolgatom Kovács Kati egyik szép dalát…

…

Szomjas a föld és éhesek a fák
Add már, Uram, az esőt!
Sárga a zöld és száraz a világ
Add már, Uram, az esőt!

….

Szomjas a föld és alig-alig él
Add már, Uram, az esőt!
Roppan a fű és törik a levél
Add már, Uram, az esőt!

…….

Éjszínű felleget közelít a szél
Hozd már az Uram-esőt!

3 hete nem esett eső, sötét felhők gyakran beborították az eget, de esőt nem hoztak. Két-háromnaponta erős szélviharok söprik végig a tájat, tovább szárítva az amúgy is kemény agyagos földet. 

Elment a kedvem a kerti ültetéstől. Február végén- március elején még viszonylag porhanyós földbe tudtam korai cukorborsot és vöröshagymát ültetni. A múlt héten újabb két ágyást készítettem, de bizony már meg kellett küzdeni a földdel. Kemény volt és csak porzott.

Már nagyon száraz a talaj, hiányzik a téli csapadék. Egész télen egyszer hullt hó kb, 10 cm mennyiség. Égi áldás, eső szinte semmi.

Száradnak el a növényeim, különösen a tujáknál látni.

Idén valószínű, hogy kevés cserépbe, ládába, kosárba kerül egy nyári virág, nincs eső, a vezetékes vizünk meg nagyon kemény, arzénos és drága. 

(A csatornadíj magasabb, mint maga a vízdíj.)

Marad a reménykedés, s csak dúdolgatom a dalt……

Add már, uram, az esőt!