Örségi vásárban voltam.

Színes forgataggal és sok kézműves áruval várta idén is a látogatókat az Őrségi vásár Őriszentpéteren.

Sajnos én keveset láttam belőle, mert magam is árus voltam a Termelői piacos részen. Standomon egyedül voltam, így messzebb nem tudtam elmenni, körülnézni. 

Aztán idén újabb helyre rakták a piacot, a focipálya mögé. Itt még a színpad is messzebb esett. De nem panaszkodom, mert megújult a piacunk. A helyi Önkormányzat és Őr Zoltán polgármester jóvoltából helyes kis házikókat és pavilonokat, árusítóasztalokat kaptunk.

Öröm volt kipakolni az árumat az új asztalokra. S mivel jó magas a tető, szépen ki tudtam aggatni a népviseleti ruháimat is.

Újra találkoztam J-vel ( a hétrétország kapujában blog szerzőjével) és párjával. Ahogy ígérte eljött a fenyőrügy szörpömet megvásárolni. Remélem ízlett nekik, s nem csalódtak.Nagyon szimpatikus fiatalpárt ismertem meg bennük. Mi öregebbek gyakran kritizáljuk a fiatalokat, hogy nem elég önállóak. Hát ez őrájuk nem vonatkozik, vannak elképzeléseik a jövőjükkel kapcsolatban és tesznek is érte.

Sok érdekes emberrel találkoztam és beszélgettem a vásárban. Köztük két fiatal (20-s éveik elején járó) lánnyal. Kedvességükkel és kíváncsi érdeklődésükkel hamar levettek a lábamról. A textil táskáimon akadt meg a szemük… és mennyi dicséretet kaptam tőlük.(vásároltak is!) Aztán elmondták mi tetszett nekik ebben a vásárban és az is kiderült, hogy majdnem földijeim, Zalaegerszegiek voltak. Szépen kitárgyaltuk az Egerszegi piacot is… a függönyöket és még annyi minden másról is tudtunk beszélgetni.

Nekem a vásár pozitív élményeket adott. És még az Attila barátomtól vásárfiát is kaptam.