Húsvéti tojás kereső túra a keszthelyi hegységben.

Kihasználva a Húsvéti ünnepek napjain a kellemes kora nyárias időjárást és azt a tényt, hogy már nem a keresztgyerekeket kell meglátogatni, a szokásostól eltérő programot találtam ki. S ez évben nem sütés –főzéssel és rokonlátogatással ünnepeltünk.(Ami azért kellemes élmény, csak hosszú évek alatt bizony megkopott és fárasztóvá váló ünneplés lett.) Régóta szerettem volna kirándulással, túrázással tölteni az ünnepet. Így vasárnapra Húsvéti tojás kereső túrázást terveztem a keszthelyi hegységben. Az északi Balaton és a környező hegyek remek kiránduló helyekkel csábítanak.

Férjem, párom, 32 éve életem társa Imre is nagy kedvvel készülődött. Autóval elmentünk az ALSÓ GYENESDIÁSON található Nagymező kirándulóhelyre, itt leparkoltunk. 

A túracipőt felvéve nekivágtunk a Kerek-hegy legmagasabb pontján emelkedő háromszintes Festetics György kilátóhoz vezető Kék Háromszög turistajelzésű ösvénynek. Meredek oldalon, de hűs árnyékot adó virágzó fák között jutottunk fel a csúcsra. Kissé kifáradva levegő után kapkodva, bizony észrevettem a télen felszedett kilókat.

A kilátóból a látvány leírhatatlan még így is, hogy a levegő párás volt . A Balaton és a környező hegyek teljes szépségükben tárultak fel.

 

Kilátótoronyból gyönyörű körpanoráma nyílt a Keszthelyi-öböltől a hullámos felszínű kisebb-nagyobb völgyek szabdalta hegyhátakig.

Lefelé a magaslatról egy másik ösvényt választottunk. Kissé izgultam, hogy lecsússzom, mert nemcsak meredek volt, hanem nagyon köves is ez az ösvény. Szerencsére a fák kiálló gyökérzetébe meg lehetett kapaszkodni, és nagyobb baj nélkül leértünk.

Innen a Nagymezőről vezet fel út a Berzsenyi kilátóhoz is. ami még magasabban és szebb kilátással hívogat. 2002-ben újították fel és a környék egyik legjobb kilátóhelye. A kilátóból tiszta időben szinte a fél Dunántúl látszik: a Keszthelyi-öböl, nyugatra a Zalai-dombság, a nagykanizsai és zalaegerszegi adótornyokkal, az észak-nyugatra a távolban magasodó hegyek már az Alpok lábai. A délre hullámzó Somogyi-dombságon túl a Mecsekig is el lehet látni, a Zengőtől a Tubesig jól kivehetők a vonulatok, és a pécsi torony is észrevehető. De úgy döntöttünk a Berzsenyi kilátót majd egy következő alkalommal fedezzük fel.

Elindultunk a betervezett másik kirándulóhely felé a SZIGLIGETI VÁRHOZ. Bár gyakran megfordulunk a Balaton északi partján, ez a rész mindig kimaradt. Húsvét táján tartott Várnyitó rendezvények is vonzottak. Útközben még néhány percre megálltunk a Balatongyöröki Szép-kilátónál, gyönyörködve a Balaton panorámájában.

 

 Amint bekanyarodtunk Szigliget felé leparkoltunk az autóval. Gyalogosan jó nagy meredélyen át értük el a vár bejáratát. A tapolcai medence délnyugati részén, régen a Balaton szigetét képező 230 m magas vulkanikus hegy tetején álltunk, az észak-déli irányú, szabálytalan alaprajzú szigligeti vár maradványai között.

A látványról beszéljenek a fotók.

 

 

 A vár bevétele és meghódítása után, pihenésképpen megnéztük a színpadon zajló ünnepi műsort. Néptáncosok roptak pergő ritmusra, és reneszánsz duda zenét hallgattunk nagy élvezettel.

Lefelé haladva kellőképpen megéhezve a vár aljában lévő csárdában megebédeltünk, olyan késői ebéd gyanánt.

Hazafelé Várvölgyön át kerültük meg a Keszthelyi hegységet, másik oldalán a kőfejtők mellett elhaladva.

Húsvéti tojást kereső túránkról kellemesen elfáradva élményekkel telve érkeztünk haza.

Még várt az előkészület, hogy illően tudjam fogadni a másnapi húsvéthétfői locsolókat.

Madár fészek a tetö alatt.....

Már kilenc éve élek falun, de még mindig rácsodálkozom a természet alkotta tájra és a benne élő állatvilágra. Ez a vidék csendes, nyugodt hely a fő közlekedési utak messzebb elkerülik, nincs ipartelep. Dombok hátán erdők, akácosok és szőlőhegyek húzódnak meg, természetes élőhelyet biztosítva az állatoknak. Így ablakomból kinézve gyakran látom az őzcsapat vonulását, vadnyulak ugrálását, az öreg róka óvatos settenkedését. Hajnalban már hallom a madarak csicsergését, látni itt széncinegét, feketerigót, fecskéket, szarkát, házi rozsdafarkú madarat.Talán a természet közelsége teszi, hogy ezek az élőlények bátran behúzódnak a falu házai közé.

Engem egy rozsdafarkú pár választott ki úgy 5-6 éve. A házunk bejárata fölé az eső ellen kis tetőt építettünk. Ezt szemelte ki a madár pár és fészket rakott a belső védett sarkába. Nagyon örültünk e kiválasztásnak, így közelről megfigyelhettük a költés és fióka nevelés pillanatait.

És rácsodálkozunk e madár pár bátorságára, hiszen állandó mozgás van a bejáratnál, hol mi, hol a két kiskutya jön-megy.

Minden év tavaszán izgatottan várjuk, hogy újra lesz e lakója a fészeknek. Idén márciusban meg is jött a rozsdafarkú madárcsapat.

Először kitakarították a fészket, majd elkezdték gyűjtögetni az új építőanyagokat. Rendíthetetlen szorgalommal vagy két hétig hordták a száraz fűszálakat, finom tollakat, pehely kutyaszőrt a fészekbe. Ügyesen bedolgozták az éppen hozott anyagot, a madárka gyakran beült a fészekbe és forgolódva alakítgatta annak belsejét, hogy megfelelő legyen.

Aztán a tojó madár beköltözött a fészekbe egy jó hete már. Onnan nyakát nyújtogatva mindig jól megnéz magának, mikor nyitom-zárom az ajtót. Ha nagyobb dolgot cipelek, vagy nagy zajt csapok akkor ijedten elrepül, de néhány másodperc múlva már újra elfoglalja a helyét.

Kíváncsian várom hány kis fióka lesz, eddig általában 3-4 volt az utódok száma. S többször volt, hogy kétszer is foglalt volt a fészek, két generáció is nevelkedett.

Tegnap már nem bírtam a kíváncsiságomat legyőzni és a létra is kéznél volt. Kihasználva a pillanatot mikor a madár kiröppent, megpróbáltam a mély fészekbe kukkantani és lefotózni a látványt.

Hát ennyire sikeredett, nem láttam rendesen bele. Egy tojás biztosan van. Remélem, hogy több is. Nemsokára kiderül. A kotlás általában két hét, és újabb két hét után már ki is repülnek a fiókák

A játékos hármas........

E hétvégén bízva a tavaszias időjárásban, sok tevékenységet terveztem be a kertben , a területünkön.
Ez a hátsórész igazából a két kutya Maxi és a Frida birodalma.De itt van a kis zöldséges és fűszerkertem is.Itt vannak a gyümölcsfáink, málna és szederbokrok, a piros héjú mogyoróbokrok.

Elöször a gyümölcsfák mellett lévö málna és szederbokrok kitisztításának álltam neki.De Maxi kutya csak-csak nem hagyott békén, állandóan a zsebemet böködte. Pár darab háztartási kekszet szoktam adni neki, mindig tartva a zsebemben.Amikor már minden darabot elkunyerált látva, hogy nem kap többet akkor meg hozta a játék fadarabját.

Inkább vele játsszak.

Hát legyen,el-el dobtam neki a fadarabot, akkor már Frida is betársult a játékba.

Fridának az a szokása, hogy ellopja a fadarabot a Maxitól, aztán eldugja a házába és ráhasal, igy Maxi nem tudja elvenni.

Akkor jövök Én, félig bemászva a kutyaházba visszaszerzem Fridától a fadarabot és eldobom a Maxinak.

Maxi örömében hempereg a hátán, de nem sokáig mert minden kezdődik előröl.
Frida ellopja Maxitól, én a Fridától, tőlem Maxi........
Így játszottunk mi hárman, persze a kerti munka meg nem nagyon haladt, nehéz kifárasztani a két nagy behemót kutyát.

Fotókat párom Imre készítette.

Na nem baj, jövő héten is lesz hétvége!

Kultúra a falvakban…..

Már megint hallottam egy véleményt, ami elindította bennem a gondolatok sorát.

„Túl nyugodt a falu, nincs lehetőség a kulturális szórakozásra a barátkozásra se.”

Ezzel a kijelentéssel nem tudok egyetérteni, mert igenis van lehetőség, csak meg kell látni és élni az alkalmakkal.

Azzal kezdve, hogy van, aki csak az autójába beül, és ingázik a háza és a városi munkahelye között. S amint hazaér bezárkózik a saját portájára. Nem sétál a faluban, nem megy fel a hegyi pincékhez, nem ismerkedik, nem vesz részt a rendezvényeken, az összejöveteleken, soha be nem teszi a lábát a Faluházba. Az ilyen emberek helyesen teszik, ha visszaköltöznek a városi ”nyüzsgésbe”. Ezt megértem, de azt már nem, hogy leszólják a falut és az itt élő embereket.

A faluháza nyitott mindenki számára! Van állandó könyvtára, évente gyarapodó könyvekkel felnőtteknek és gyerekeknek. Zenei CD-k, DVD filmek mellett heti és havonta megjelenő újságok minden korosztály számára. Én a Nők Lapját és a Kertész újságot szoktam böngészni, de vannak bulvárlapok és tudományos folyóiratok is. Az otthonokban bár gyakori a számítógép, de nincs mindenkinek. S ahol több gyerek van és gond az egy gép, akkor azoknak a faluházban 6 db számítógépen van lehetőség az internetezésre, nyomtatásra, fénymásolásra ingyen.

Évente 3-4 alkalommal kiállítást is szerveznek, jeles festőművész munkáiból. Volt Fotó kiállítás vagy legutóbb karácsony előtt „Az Angyalok köztünk élnek" kiállítás. Ahol a faluban élők készítettek kreatív, az ünnephez kötődő dolgokat, tárgyakat.

Gyakoriak a műsoros rendezvények, mint a faluházban, mint a közeli általános iskolában.

Mikulásnapi játszóház, adventi műsorok, hangverseny a templomban, hagyományos disznóölés, falunapok, hegyi Bucsuk. Meghívott művészek mellett a gyerekek a tanár nénik és az óvónők is kedves műsort adnak elő. Sok-sok programot lehetne sorolni.

Aztán a vidék adottságaiból adódóan, sok a kistelepülés. Közel, pár kilométerre fekszenek egymástól. Így nemcsak a helyi programokat érdemes figyelni, hanem a szomszédos falvakét is.

Két eseményt kiemelnék az egyik a Teskándi Nevelési és Oktatási Központnak „Csukás napi” rendezvénye. Az intézmény 2008-ban vette fel Csukás István író nevét, a gyerekek szavazták meg a névadást. Minden évben színes kulturális műsorral ünneplik meg az intézményben folyó sikeres munkát. Bemutatva a tehetséges fiatalokat. Én mindig meghatódva nézem a fellépéseiket.

A másik érdekes szórakoztató program, a Hottóra költözött bábművészeknek köszönhető. Ziránó bábszínház az övék. Nemcsak a gyerekeknek, hanem felnőtteknek is adnak elő vidám darabokat. Én egy Igazi olaszos vásári komédiát láttam tőlük.

Ziranó bábszínház plakátja

És még sorolhatnám……..

Én nem unatkozom, remekül érzem magam itt falun. Aki meg begubózik, vagy nagyon igényes az sajnálhatja, mert sok szép élményről lemarad.

Egy festmény története….

takacsartworks.blogspot.com

 Ez a kép családunk egyik férfi tagjának 50. születésnapjára készült.

Szerettünk volna nem szokványos, hanem egyedi ajándékot adni, hogy kifejezzük szeretetünket.

Nem volt könnyű a választás. Az ünnepelt lévén nagyon kreatív emberke, maga is sok félét készít és nagyon sokoldalú, sok mindenre nyitott, de ez változó jellegű. Volt idő, amikor maga is rajzolgatott, aztán a fafaragás szerelmese lett. Szép szekrénykéket, ládikókat, polcot és pipákat faragott. 

Gyerekek lettek a háznál, hát varrogatott nekik játékokat, ruhákat. Aztán jött a lakás dekorációkészítés, házi szökőkutak rejtett falborítás, oszlopkészítés.

Közel múltban a szintetizátor és a számítógépes technika összekapcsolásával a zenélgetés lett a hobbija. Saját CD albumokat hozott létre, melyeken sajátságos lágy meditatív zenét játszik.

Eszünkbe jutott az ünnepelt egy régi emléke, amit minden családi és baráti összejövetelkor el szokott mesélni.

A család Zalai kötődésű, de a sors és a nevelő apa révén alföldi rokonságba került. Egy nyáron (az ünnepelt akkor még 10 éves gyerek volt) a család meglátogatta a Hajdúsági rokonokat. A rokonok között volt igazi Birkapásztor foglalatóságot űző rokon. Cifraszűr, pásztoring, gatya, kipödört bajusz és a karikás ostor. Hagyományos régi pásztor öltözéket viselt és életet élt ez a rokon. a városi gyereknek nagy élmény volt az ostorpattogtatás, igyekezet is megtanulni. Hazajövetelkor szépen kérte a rokont adja neki az ostort. Ami ritka szép darab volt, igazi míves munka és a pásztor nehezen szánta rá magát, hogy oda adja. De a szép kérlelésnek végül nem tudott ellen állni és átadta az ostort.

Ezt az emléket és a magyaros életérzést képzeltük el egy festményen.

Fiatal művész ismerősünknek tetszett a feladat, és az ostor átadás pillanatát örökítette meg szép Hortobágyi tájat festve az alakok köré. Érzékeltetve az alföldi táj végtelenségét és az ég kékjét.

Így lett az ajándék egy megfestett emlék.