Indul a termelői piaci árusításom....

Ahogy  párom Imi mindig mondja Nekem:

- Ha felvetted a kolompot, akkor kolompolnod is kell!- 

Teljes erővel készülődöm az Őrségi termelői piacra. Elindult a szezon,március 22. szombattól árusítom ott a termékeimet.Már a harmadik évemet kezdem, de mindig izgatottan várom a szombati napot.

Egyrészt mindig van új termékem és várom a visszajelzéseket.Remélve, hogy pozitív lesz.
Most a kökény szörp és lekvár, mint gyógyítónövény várnak kipróbálásra.

Aztán egy régebbi mániám a fűszerolaj készítés is előjött nálam.Hajt már a kakukkfű és a borsfű is. Friss fűszernövényeket áztatok le két hétre, majd  formás üvegekbe szüröm át és szárított növényekkel díszitem!
Sajnos kevés rá a kereslet, és inkább konyhai dísznek vásárolják.
Nem értem miért, mikor én tényleg jó minőségű napraforgó és olívaolajat használok és sok fűszernövényt.

Karácsony óta izgat a házi bonbon készítése is.Olyan édesség készítése, ami természetes ízeket adja vissza.Sok-sok gyümölccsel, olajos magokkal...mint dió,mogyoró,mandula és kevés csoki.( ami jó minőségű, nem túlzottan édes.)
6 félével kísérletezem, már kezd kialakulni a jó összetételű bonbon.

Most már beköszöntött a tavasz,lehet ültetni a kertben és lehet kezdeni gyűjteni a gyógyítónövényeket is.... ibolyát, csalánt,kökényvirágot.........

...Így márt nem unatkozom., van tenni való bőven......

Tavaszköszöntő rétessütés….Boncodföldén.

Nőnapi meglepetésként meghívást kaptunk a helyi Önkormányzattól.

-         Köszöntsük együtt a tavaszt!

Program rétessütés és batyus buli.

Ezen a napon a férfiak is megmutathatták, hogy tudnak Ők is jó Rétest sütni.

Ráadásul Kemencében sültek a rétesek.

Zalai rétes hagyományosan tökös-mákos, meggyes túrós és almás.

Az asszonyoknak el lehetett lesni a fortélyokat Józsitól.(Mint főszakács mozgatta is az asszonynépet, dagasztani, nyújtani, tölteni…….)

Vidám hangulat töltötte be a Faluházat. 

A kinti kemencénél Sándor felügyelte a rétes sütést, nem engedett beleszólást  és ropogósra sült rétes rudak öt igazolták.

 
Remélem jövőre ugyanekkor és ugyanitt találkozunk.

Egerszegi városi farsang…

Nagycsaládosok egyesületének szervezésében már több éves hagyomány Egerszegen a vidám jelmezes felvonulás.

Az idén egyértelműen a gyerekek érdemlik meg a dicséretet. Ötletes jelmezeikben vidáman énekelve, kereplőkkel, sípokkal űzték el a telet.

Húshagyó kedden - városi farsangi mulatságra invitáltak a szervezők. De, a nézelődök között én kevés vidám arcot láttam. Némán szinte mozdulatlanul nézték az elvonuló gyereksereget.

Sehol egy taps, egy felkiáltás, egy éljenzés …..vagy egy dicséret a szép jelmeznek.

Ahogy az utolsó jelmezes is elvonult, már minden nézelődő indult is hazafelé.

Öregszem…..

Egyre nehezebb felmenni a lépcsőn, vagy megemelni deréksajgás nélkül egy csomagot. A fazekak, lábosaim is egyre nehezebbek, már két kézzel kell megfognom, hogy ne essen le.

Egyre jobban zavar itthon a háttérzaj. Nem kapcsolom be a tévét, maximum zene szól nagy ritkán. Az is egyre langyosabb, líraibb. A csendet megszerettem.

Egyre gyakrabban megbotlok, megütöm magamat, leverek tárgyakat.

Egyre gyakrabbak az olyan esetek, hogy …. Ott felejtettem…, Nem vettem…meg, pedig tulajdonképpen azért indultam el. Hová tettem le a lakáskulcsomat? És a szemüvegemet? Hogy is hívják őt?... Pedig itt van a nyelvem hegyén……Miért is jöttem a kamrába?

Hát ez van…

„Az idő múlása nem kíméli a látást és a hallást . A botlások arra figyelmeztetnek, a látásunk nem a régi,  ideje szemészhez menni. A hallás gyöngül, és lassanként elvesznek a magas hangok, ezért nem azt hallja az agy, amit az illetőnek mondtak.

Már az agy sem a régi... Sejtjeinek fogyása már negyvenéves kor körül elkezdődik, de korántsem törvényszerű, hogy ennek a következménye szenilitás, öregkori elbutulás legyen. Azért a korral a rövid távú emlékezet biztosan gyengül.

Maradjunk tehát abban, hogy középkorunktól fogva szellemi és fizikai összteljesítményünk lassan és fokozatosan csökken.”

Hát ez van…

Kedves Idősödő társaim! Tessék tanulni, társalogni, sokat olvasni, írni, mosolyogni, mindenkor és mindenütt örömteli dolgokra lelni! (Mert tényleg vannak.)

És ha megváltoztatni nem is tudjuk, legalább ne féljünk az öregedéstől! 

Mindnyájunkra igaz: minden nappal öregszünk. 

De higgyük el: egyszerre veszítünk és nyerünk is vele.

Hová lettek ??

Idei télen nagyon kevés madarat láttunk a településünk belterületén, a madáretetők körül még egyet se.

Nem tudjuk, nem értjük mi lehet ennek az oka.

Decemberi-januári enyhe időjárásban még érthető volt.

Azért van, mert még nincs hideg, nem fedi hó a földeket, így a madarak természetes élőhelyükön megfelelő mennyiségű táplálékhoz jutottak.

Ám az elmúlt héten a vastagabb hótakaró és a csípős hideg miatt is vártam, hogy megjelennek, hiszen most már nehezebb a madaraknak élelmet találni.

De nem így lett, csak arra tudok gondolni, hogy délebbi területeken töltik a telet.

Remélem, az idei tavasz melegebb napokat hoz, mint tavaly. És költésre már megjönnek a cinegék, rozsdafarkú madárkák.