Egy kis falu, a Zala folyó völgyében.

2011. augusztus 10., szerda

Vége a nyárnak???

Ha elnézem a naponta tornyosuló sötét felhőket, úgy érzem igen vége.

 


Aztán újra és újra megered az eső, feltámad  a viharos északnyugati szél, 
olyan ősziessé válik a hangulatom is.


Nyári ruhámban kimegyek az udvarra és meglepődve tapasztalom a hideg szél okozta didergést.


Fotókat párom Imre készítette.

Bemegyek és folytatom a lekvár főzést a konyhában, ott legalább meleg van.


2011. augusztus 7., vasárnap

Boncodföldei falunap a szorgos méhecskék jegyében.



Az első szorgos méhecskék már délelőtt 9 órakor gyülekeztek, hogy részt vegyenek a Nagy akadályversenyen. Melynek útvonala a falu körül a Nagy-hegyi lankákon át vezetett. Sok kis gyerek Méhecske ügyesnek érezte magát és sikerrel is vették az akadályokat és a játékos feladványokat. Nem is maradt el az „édes” jutalom.


Aztán délután 14 órakor gyülekezett a szorgos Méhecskék másik csapata, hogy birtokukba vegyék a sátorhelyeket, mert főzőverseny keretében bizonyíthatták rátermettségüket. Felállított bográcsos tűzhelyeket körberöpködve és az asztalok között döngicsélve  szorgos kezek aprították a belevalót. Baratella Méhecske Chilis babot választott, gazdagítva a „diétás” választékot. 


Először puhult a bab,majd jött a darált marhahús sonkakockákkal tűzdelve, és a nyár slágere a szalonnás lecsó. 


 És akkor mindez egybesütve, megszórva apróra vágott erős zöld paprikával.

Míg az étel a nyílt-tűzőn készült, a főző Méhecskék szorgalmasan röpködtek egymás standja körül, mert be kellett gyűjteni a folyékony üzemanyagot is.(Jó fajta vadkörte pálinkát, a hegy vörös levét, a mézsört……)


Vidám zsivaj, zümmögés, egymás ugratása, finom élcelődések a készülő étkeken.
Közben a délelőtti hegyet-völgyet beröpködő ifjú szorgos Méhecskék birtokukba vették a légvárakat.


A gyengélkedő és öregedő Méhecskék berepültek az Egészségsátorba, vérnyomás, vércukor, koleszterinmérésre. Baratella Méhecske véletlenül betévedt, s lám már meg is szúrták, s míg a végtagját szopogatta kiderült a koleszterin magas. A nagy ijedségére gyorsan „Unicumnak” nevezett nektárt vett gyógyszerként magához.

Egyszer csak felröppent a hír, idegen Méhek raja közeleg. Na de nem kell félni, mert énekelni, színészkedni és mesét mondani jöttek.
Mivel a Méhecskék szeretik a gyümölcsöket ezért néhány szorgalmas Méhecske asszonyság gyümölcsös sütiket hozott kóstolónak a nézőseregnek. Baratella Méhecske a Meggyes-mákos kalácsát hozta el. Nem is maradt el a jutalma, egy üveg jóféle termelői akácmézet kapott érte. Nem volt rossz árucsere!

Azok a Méhecskék, akik a nap végére se fáradtak el és még gyűjtögették az élményeket, a szalmabála tetejéről nézhették az „esti tábortűz” fényét a kipattanó szikrák táncát. Illetve zenés-táncos repkedésbe kezdhettek.
Amint a nap kaptárja megtelt a szorgos Méhecskék is hazarepültek azzal, hogy……..


Jövőre, veletek, ugyanitt!

2011. augusztus 1., hétfő

Ez a nap csak szerencsés lehet……folytatás


Kicsit rendhagyóan kezdődő szombati nap végül meghozta a szerencsét.
Na nem a Lottó Főnyereményt nyertem meg. Nem lottózóm, nem totózom, nem játszok a „Pénznyelő” automatákkal, nem pókerezem…..Az ilyen jellegű szerencse elkerül.
A szerencsés nap nálam azt jelenti, hogy minden úgy sikerül, ahogy eltervezem és jól telik el a nap. Azt is szerencsének élem meg, ha valami új rendkívüli esemény vagy élmény történik az emberrel.

És a szombat egy ilyen nap volt, élményekkel teli.

A 25 kilométernyi kerekezés dombokon át erős szélfújásban Kiskutas falunapjára.
Találkozás rég nem látott ismerősökkel, új ismeretségek kötése.



A szívélyes vendéglátás a falu lakosaitól, fáradhatatlanul készítették és sütötték a hagyományos étkeket. Volt itt bográcsban készített gulyás, babos étel, vadpörkölt. Kemencében folyamatosan sült a Langali (szalonnás kenyérlángos) Hatalmas serpenyőkben-olajban úsztak a krumplis lángosok. Tejfölösen-sajtosan kínálták a gyerekhadnak. És az igazi Zalai prósza, az íze még itt a számban.
Másik meglepetés a finom csapolt Barna sör, imádom. Ilyen rendezvényeken, fesztiválokon ritkán lehet kapni.(Veszprémi utcazenei fesztiválon se tudtam inni, mert a borsodi világos sör uralta a kínálatot.)


Ez az Ünnepi falunap ( 800 éves a település) tökéletesen meg volt szervezve. Két hatalmas sátor, sörpadok, székek mind az érdeklődök kényelmét szolgálta.


És a műsorok! Változatosak voltak! Magas színvonal, látványos előadások, és kitűnő előadók. 



A nap éjfél körül zárult fergeteges bulival, Demjénnel és zenekarával.



Azóta is fejemben zsong és dúdolgatom a dallamot, hogy…..

Sajtból van a hold, sajtból van a hold, sajtból van a hold……………….

2011. július 30., szombat

Ez a nap csak szerencsés lehet……


Ma hajnalban fél négykor ébresztett fel Jázmin kutya, kikéretözött.  Álmosan ténferegtem a házban várva mikor ér vissza, csak nem akart jönni. Füttyögetek halkan, nehogy a szomszédok felébredjenek. Na, végre visszaért, ment bevackolt az előszobában lévő kutyakosárba. Én is visszafekhettem, nyolc óra körül ébredtem fel újra, ahogy nyitom a hálószobám ajtaját Jázmin uzsgyi már bent is volt, fenn az ágyon. Párom ásítozva nézte, majd beleszippantva a reggeli levegőbe elfintorodott. Hű, de büdös valami- kiáltott fel. Akkor nézem, Jázmin egész hátsó fertálya feketéllik. Azt a mindenét! Az esti kacsamáj vacsorája, úgy látszik megterhelte a beleit, mert bizony rendesen lefosta magát. Első lépés, hónalj alá vágtam a kutyát, irány a fürdő kutyafenék mosás. Aztán nézem az ágyneműnk is tiszta barna lett, ágyneműcsere, mosás indítása.


Elkészítettem a reggeli kávénkat, párom nézegeti az időjárást, füvet akart nyírni. Jaj, újabb feladat nekem. A fűnyírás előtt össze kell szednem a hátsókertben a nagy kutyák piszokját. Két hete szedtem össze azóta meg állandóan esett az eső. Nem akarom részletezni, de ennyi kutyapiszok és „illatfelhő” után már csak szerencsés nap jöhet. 

És bízom benne, hogy így is lesz, mert délután és estére jó program ígérkezik. Falunap! Még nem a miénk, hanem tőlünk 11 kilométerre lévő Kiskutason. 800 éves fennállását ünnepli a község.

A kép Kiskutas honlapjáról származik.

A hírverés alapján nagyon kitesz magáért a falu. Egész napos kulturális program várja az érdeklődőket.
-Erdélyi néptánccsoport, Körtvélyessy Zsolt szavalata, helyi asszonykórus és az EGO színpad műsora,
-Csepregi Éva fellépése, Keresztes Ildikó koncertje,
- Szirtes Edina és zenekara, (Ők a kedvenceim, nagyon klasszul zenélnek…..),
- Máté Péter emlékzenekar,Musicalitás színház,
- és az esti nagy élő koncert-Demjén Ferenc és zenekara-.

Mindezek mellett a rendezvény egész ideje alatt finom bográcsban és kemencében készülő étkek kóstolása. Az egész rendezvény ingyenes
Két évvel ezelőtt már jártam ott egy hasonló falunapon és fergetegesen éreztem magam.

És a reggeli előzmények után, bízva a szerencsében ( s a jó időjárásban) kerékpárra pattanok és irány Kiskutas.

2011. július 25., hétfő

Felhők….Eső….Szivárvány….


 
2011. 07.22. Boncodfölde


Nem lehet betelni az égbolt csodáival. 
Itt a Zala folyó völgyében, a völgy különleges helyzeténél fogva gyakori látvány a szivárványos égbolt. Különösen a tavaszi és nyári napnyugtakor. A folyó nyugatról-kelet felé folyik. A nyári esők délnyugat-nyugati irányból érik el a völgyet. Az eső felhők után kibukkanó erős napfény bearanyozza a völgyet és a dombok hátán meghúzódó települések házait. S máris kialakul a szivárvány hídja, szinte mindig az égbolt azonos helyén. Sokszor nem is egy, hanem kettős hídban. A látványra nekem mindig Kovács Kati dala ugrik be.

Átmentem a szivárvány alatt


Hallottam egy régi mesét,
el nem feledem.
Ha átmegyek a szivárványon,
boldog lesz életem.

Gyere vélem, jó barátom,
Induljunk hát el!
Vár minket a szivárvány,
megvár, higgyed el!

Refr.
Esik most az eső, ragyog fenn a nap.
Szaladok, hogy átmenjek a szivárvány alatt.

Nem jött vélem egy barát sem,
egyedül ballagok.
Megyek, megyek, s visszanézni
soha többé nem fogok.

Esik most az eső, ragyog fenn a nap
Boldog vagyok, mert átmentem a szivárvány alatt.




"A szivárvány alatt állni" annyit jelent, mint megvalósítani a lehetetlent, meghaladni a racionalitást. A szivárvány alatt rejtőzik jobb lírai énünk, elveszett gyermekkorunk, és itt bújnak meg lelkünk legigazabb titkai." (Gödri 'Nuwanda' Bulcsu)

Érdekes a szivárvány a különböző néphagyományokban, van ahol és kedvező, máshol pedig ellenkezően rossz égi jelnek tekintették.

Elterjedt hiedelem volt, hogy aki átjut a szivárvány alatt, lányból fiúvá, fiúból lánnyá változik. A szivárványt, eget és földet összekötő hídnak is tartották, amelyen angyalok, esetleg tündérek közlekednek; szórványosan ismert hiedelmek szerint a foggal született gyereket a szivárványon át „ragadják” el. Ha szivárványt látunk, szerencsét hoz, ám rámutatni ujjal már szerencsétlenség, szinte világszerte mindenhol az adott ujj vagy a kéz végét jelzi (baleset, betegség okán elvesztik azt az ujjat)
 Világszerte elterjedt hit, hogy ahol a szivárvány a földet éri, kincset lehet találni.
Shetland szigetén azt tartják, ha egy ház felett szivárvány látszik, abban a házban haláleset fog történni. Burmában a szivárványt rosszindulatú szellemnek tartják, akik felszippantják az emberek lelkét. Az északi germánok szerint az arra érdemes holtak lelke az Odin készítette szivárványon át jut el a Földről az istenek honába. A rómaiak szerint Isis színpompás köntöse a szivárvány. Malajziában, ahol a földet éri a szivárvány, ott betegség, járvány üti fel a fejét; ha valaki átsétál a szivárvány alatt, azt halálos láz veri le. Irokézek és berberek hite szerint a szivárvány az esőisten, viharisten menyasszonya. A maják szivárványistennője esőt, termékenységet hozott, s megkönnyítette az asszonyok szülését.

Közismert volt a szivárvány színeiből való analógiás jóslás: az egyes színsávok szélességéből, egymáshoz viszonyított arányából következtettek a mezőgazdaság bekövetkező eseményeire: a széles zöld csík jó búzatermést, a vörös jó bortermést (vagy háborút) jelentett. 


A bibliai leírás szerint az Özönvíz végén megjelenő szivárvány Isten ígérete, hogy nem pusztítja el még egyszer vízözönnel a világot.