Jubilálok….

Napra pontosan egy éve van annak, hogy világmegváltó ötletem támadt 

- blogot fogok írni. 

Az indíttatás az volt, hogy tudassam a világgal nemcsak a nagyvárosokban lehet boldog és kiegyensúlyozott az ember. Sőt, ha jól belegondolok akkor Én ott igazán nem is lehettem .
A vidéki élet, a kis falvak hangulata, a közeli természet, a jó és mindig friss levegő, az akácvirágzás illata, a köszöngető és beszélgető emberek, a közös ünneplések, mennyivel más, mint a lakótelep zajos és „piszkos világa.”

Szerencsés voltam, mert párommal jókor ráérezve a lehetőségekre 10 évvel ezelőtt sikerült kiszabadulni a városi létformából. Ezután minden energiámat a természetjárásra és az állatok szeretetére fordíthattam. A dombtetőn álló házamból messze ellátva megérintett a szabadság szárnyaló érzete.

Így lett az induló blog címe:

-          Falusi élet kutyákkal.

Az első próbálkozgatások után, megízlelve az írogatás örömét, még két másik blog vezetésébe is belefogtam. Itt falun élve jöttem rá mennyire fontosak a régi hagyományok ápolása.

-          Göcsej tájegység ízei - blogban, a környékünkön még meglévő erdők-mezők és szőlők-gyümölcsösök adta termények és a növények hagyományos feldolgozását mutatom be.

-          Szerelmem a tibeti spániel kutyafajta – blogban az állatok tiszteletére és szeretetére hívnám fel a figyelmet a saját példámon keresztül.

A közlendőimen túl egy olyan szándék is vezetett, hogy szellemi frissességemet tápláljam, hasznosítsam a fejemben keringő gondolatokat.(A sors úgy hozta, hogy sokat vagyok egyedül.)

Az első bejegyzésekkor még nem gondoltam arra, hogy a legnagyobb jutalmam az lesz, találkozom a hálózatban hozzám hasonlóan gondolkodó és számomra érdekes blog írókkal.

Hamar rájöttem felesleges sok blogra csatlakozni, az ember képtelen mindent és mindenkit olvasni. A bőség zavarában félő, hogy elveszek. Jó egy tucat hely még ésszerűen kezelhető. Nem vágytam rá, hogy a hozzám csatlakozok száma egyre nagyobb mértékben megnövekedjen. Számomra az a fontos, akiket én választottam ők is érdemesnek lássanak arra, hogy véleményükkel, gondolataikkal megkeressenek.

S akkor itt jöjjön az én - egy tucat - kedvenc blogjaim, egymás után. (Nem valami kijelölt sorrendiségben, itt csak első helyezettek vannak.)

Terike – Szánterblogja. Kreatív kalácsok és gyönyörű állatok. -

Egyszerűen imádom, ahogy alakulnak formálódnak Terike keze alatt a kenyércsodák. Állatszeretete pedig számomra követendő,  s ahogyan elmeséli  a megélt történéseket tiszta érző lélekkel.

Mj – MJ blogja –

A természet él az ő képein! Soha nem gondoltam, hogy a tó vize és partja ennyi izgalmas élményt tud nyújtani. A leirt kalandjait nem lehet megunni.Hozzám hasonlóan, természetjáró  .és szerető ember blogja.

Mézeskalács – Mézeskalácskonyha –

Szeretem a finom süteményeit, a pontos és részletes ételkészítési leírásait. Nagyon tetszik, hogy a sütés-főzés mellett egy-egy kedves történetet is felelevenít.

Annaliz – jrnpltrk –

 E blogban olvashatok az élet apró csodáiról, a gyerekek vidám kacajáról, a természet ihlette alkotásokról. Életképekről és az emberi összetartozásról.

 

Holdgyöngy – Álmaink - Házunk –

E blog írójában mintha magamat látnám, annyi közös érdeklődés van. A falusi élet és a családi ház utáni vágy. A természet szeretette és az olvasás, olvasás, harmadszor is az olvasás. Aztán a bolhapiaci kalandok és a régi tárgyak tisztelete nálam is fontos.

Tündérlátta – Hazai tájakon – közösségi blog –

E blog azért is nagyon izgalmas, mert mi csatlakozok, közösen írogatjuk. Saját élményeink alapján bemutatva hazánk szép és izgalmas tájait, városait, különleges építményeit. Nagyon jó ötlet, ajánlom mindenkinek.

M- Az élet szép, és még szebb lesz –

Hűha! Itt aztán látni különös párosítású képeket. Nagyon tetszik a fotók hangulata, de különösen a színek világa. Az ízlésesen párosított színek, rejtélyes formák és lágy hangulatok kavalkádja magával ragadó.

BoVa – BoVa falkája –

Szeretem olvasni e székelyföldi fiatal lány kedves, vidám sorait, mely az állatok szeretetéről szól. Szép példa az ő és kutyája kapcsolata, bizonyítva az együttélés milyen jól megoldható.

annamarie – Őrségi parasztházunk –

Képek, hangulatok az Őrségből. Közel van Göcsejhez és én gyakran járok az őrségi rendezvényekre. Tiszteletem és csodálatom e fiatalpárnak, akik mertek váltani és e távoli, határszéli kistelepülésen élik mindennapjaikat.

Marta –Páfrányok érintése –

Hangulatok, érzések, érintések, álmok, fények, utak,...és mindennapok,egyszerűség,természet,páfrányok és árnyak....,  ugye izgalmasan hangzik.

Péter bácsi – Péterbácsi blogja –

Kezeiből kikerülő alkotások szinte élnek, azok a csodálatos faragások, betétes ajtók, szívesen elnézegetem. S e blogban végre találkozom a magyarság érzettel, a hagyományaink tiszteletével. tiszta érzelmek, tiszta gondolatok.

Vicuska - Legjobb receptjeim -avagy az étkezés összetartja a családot. - 
Itt találhattam érdekes ételeket, akár az indiai csirke vagy a görög muszaka, vagy egy grúz étel a klasszikus imereti hacsapuri sajttal. Tiszta Nemzetközi kavalkád. Izgalmas élmény tallózni e blogban.

 

Folti kutya tanulja a „nyugi” szó jelentését…..

Reggeli ébredésem után az első tennivalóm a nagy kutyáim kiengedése a Kenneljükből.  A téli időszakban egy kis reggelit is szoktam levinni nekik, ami száraz kutyatápból és alkalmanként zsírosabb tejből áll.

Folti amint megérzi a közeledésemet, eszeveszett ugatásba és ugrálásba kezd. Ő az első, akit kiengedek. Táljába alig tudom belerakni a reggelinek valót, mert már kap is utána. Szédületes tempóban befal mindent.

Mondogatom neki,

-   - nyugi, nyugi kutyuska, itt mindennap kapsz enni. Nem kell ilyen    veszettül falni!

Már két honapja van nálunk, de nehezen akar lenyugodni. A délelőtti órákat a terület hátsó részében együtt tölti a három kutya. Kialakultak a szokások, mindegyik kutyának megvan a szunyókálgató helye. Foltinak többnyire a kerti pad.

A konyhaablakból többször rájuk tekintek megnézve, hogy mit csinálnak éppen. S látom, Folti elkezdi kirámolni a kutyaházakat. Én mindegyik kutyaházat szépen beszőnyegeztem, puha rongyokkal kibéleltem. Folti mindennap akkurátusan kihordja a rongyokat, szőnyegeket és szanaszét hagyja az udvarban. Megérem a nap végén összeszedni és visszarakosgatni.

Mondogatom neki,

 - nyugi, nyugi kutyuska, a rongyoknak a házban van a helye,  nem pedig a sárban!

Folti már annyira otthonosan érzi magát, hogy Ő akar a Főnök lenni. Bármilyen eseményre, mint egy macska látványa, vagy sétálható kismama, vagy egy közeledő motoros, eget verő ugatásba kezd lekörözve Maxit és Fridát. Mikor már megunom ezt az ugatást, kiszólok neki az ablakon.

Mondogatom neki,

- nyugi, nyugi kutyuska, nem kell ilyen hangosan ugatni, így is tudom, hogy létezel.

Délután Foltit és Fridát felengedem az első udvarra, a házkörül és az utcai kerítésnél futhatnak. Maxi az öreg kutya ilyenkor nyugodtan tud szunyókálni, már egyre többet fekszik, pihen.

Én is kimegyek hozzájuk egy kis mozgásra, játékra. Foltit tanítgatnám, de rám se figyel, csak ugrabugrál. Kapdos a kezem után és állandóan felugrálva meg akarja nyalni az arcom.

Mondogatom neki,

- nyugi, nyugi kutyuska, szépen leül és megvárja, míg a gazdi megsimogatja.

Na, hát ez Foltinak nem akar menni, még hogy ő nyugodtan üljön, mikor itt a gazdi.

Amint kezd besötétedni Foltit is visszacsalogatom a helyére. Viszem a vacsorájukat, az ételre szó nélkül bemennek a kennelbe.

Folti néhány perc alatt eltünteti a tetemes adagját, és akkor jön rá, hogy be van zárva a helyére. Rákezd éles sikító ugatással a reklamálásra.

Mondogatom neki,

- nyugi, nyugi kutyuska, jó, meleg és biztonságos helyed van, ugyan már ne reklamálj!

Foltika nehezen akarja ezt a „nyugi” szót megtanulni, bezzeg a gyere ide, az elsőre megy!

Ünnepvárás??? Készülődés???

Bármerre is nézek minden a közelgő Karácsonyi ünnepekről szól. 

A napok is rémesen fogyatkoznak.

S most valahogyan, nem tudok igazán ráhangolódni a készülődésre.

Ajándéknak valókat kellene nézni, vásárolgatni, de nincs kedvem kimozdulni a házból. Bár a családom nem nagy létszámú, azért ha a barátainkat és a gyerekeiket is számolom, bizony közel 20 db ajándékcsomagot kell készíteni. Áru az van bőven, de ötletes és praktikus is legyen és a minősége is megfelelő legyen, akkor már szűkül a kör.

Meg kellene tervezni az Ünnepi menüt, s a vendégeket is valami remek finom sütivel meglepni. Nézegetem a recepteket, de nem fog meg egyik sem.

Aztán ki kellene találni valami ötleteset a Faluházban tartandó Karácsony előtti ünnepi kiállításra. Gondoltam valami ehető legyen, talán egy nagy diógrillázslap díszítve. Kicsiben megpróbáltam elkészíteni, de csak a kezem és a cukrot égettem oda.

Na, más téma! Jobb hangulathoz vásároltam egy cserép mikulásvirágot, két nap után szépen potyogtatja le a leveleit, na ebből sem lesz semmi az Ünnepekre.

Nem tudom ezek után mi várható tőlem?

Nincs kedvem, nincs ünnepváró hangulatom…..

Talán azért sincs, mivel otthonomban a betegség uralkodik. Alattomos módon pont most év vége felé lopakodott be. Első lépésként megkörnyékezte a páromat, magas lázzal, majd hasmenéssel, hátfájással.

Nincs finom fűszeres étel, habzó barna sör, csak Diéta. Párolt zöldség és főtt burgonya.

Nagyokat nyelek, mikor olvasgatom és nézegetem MJ, Mézeskalács, Terike blogjában az ínycsiklandozó ételeket.

A gyógyszeradagok megnövekedtek, a papír zsebkendő meg fogy.

Próbálom elűzni, de nagyon makacs ez a hívatlan vendég.

S a napok vészesen fogynak!!!

Jönnek-mennek az évek és egyre magasabbak a számok, most 60-s.

November 20-a, jeles ünnepnap, nővérem Kati szülinapja. Testvérkém, milyen jó kimondani, és mennyire gazdaggá tett minket, hogy családunkban ketten voltunk gyerekek. Köszönet és hála ezért szüleinket illeti.

Amikor még kicsik voltunk, nem játszottunk együtt a homokozóban, hiszen a 6 év korkülönbség kicsit szétválasztott minket. Azért jó emlékezni a gyerekkorunkban együtt töltött balatoni nyaralásokra, a szőlőhegyen töltött nyarakra. Amikor kikönyörögtünk a szüleinktől egy lemezjátszót. Megtakarított zsebpénzünkön vett lemezeket bömböltettük a hegyháton, felváltva énekelve és vezényelve a számokat. Nekem a Metró együttes volt a nagy kedvencem.

 Szép közös emlékünk Nován a nagyszülőknél töltött nyári napok is, amikor Gyuszival legeltettük a teheneket és majszoltuk a lekváros kenyeret, és szedtük a bokormogyorót hozzá.

Aztán eljött a tinédzser korom és bevallom mindig irigykedtem a nővéremre. Akkor a 6 év már jelentős évbeli különbségnek számított. Kati kapta a szép divatos miniszoknyákat. Fodrászhoz járt, hosszú haját mindig csodálatos kontyba feltűzve hordta. Igazán szép és csinos fiatal lány volt sötét hajával és karcsú derekával. Nem csoda hogy körül zsongták az udvarlók. Én 12 éves fejjel titkon mindegyikbe szerelmes voltam. Aztán micsoda vidám házibulik voltak abban az időben 60-s évek vége felé. Unokabátyáink, főként Félix és Fecó hozták a táncos lábaikat, otthon is bömbölt a lemezjátszó. Kati már akkor is nagyon szeretett táncolni. 

Jöttek mentek az évek és mi elkezdtük élni a felnőtt életünket. Kati rátalált élete párjára, Imrére és én is találtam egy Imrét magamnak.

Aztán jött nála a gyerekáldás és újabb Imrével bővült a család.

Nem lehet elfeledni azokat a boldog napokat, az első és nagyon várt fiú unoka érkezését. Aztán nagyon jóleső érzés volt, hogy Erika leánya születésével keresztanyja lehettem. 

Emlékeim között sok közös kirándulás, nyaralás van Legemlékezetesebbek egyike a Budapesti dunai sétahajókázás. Akkor a római parton nyaraltunk együtt és elhatároztuk elmegyünk séta-hajókázni. Az első érkező hajóra felugrottunk és csodálkozva láttuk, hogy a szemközti partot vette célba. Néhány perces kikötés után elindult, gondoltuk majd lefelé úszunk a Dunán a Parlament felé. De nem így történt, mert az a hajó egy átkelő hajó . Szép kis hajókázás volt, tartott vagy 10 percig.

 Mindig megünnepeltük a jeles napokat, és a közösen töltött szilveszterekre is jó emlékezni. Kati mindig imádta a pezsgőt, csak az volt a baj, hogy rá altatószerként hatott.

Az évek múlásával, mindkettőnknek jöttek a nehézségek a munka, a pénzkeresés nehézsége, váltás bizonytalansága.

Amikor anyagi nehézségem adódott, mint jó testvérre számíthattam Katira. Így lehetőségem volt kipróbálni magam. Köszi!És úgy érzem gyerekei is ugyanígy számíthatnak rá.

És bizony, mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Az élet most is szép, csak immár más világban élünk. Egymás szemébe nézve látjuk a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során.

És a végére tartogatva, egy köszöntő idézet.

Nővérkém!

Legyen egészséged, tudjál boldog lenni,
és a szívedet soha ne bántsa meg senki!
Születésnapod is legyen örömnek napja,
kívánjuk, hogy a sors ezeket megadja!