Madárfészek… még mindig….

Ma elhatároztam belekukkantok a fészekbe.

Ezek a kis fiókák már igencsak csipognak!!! Nyújtogatják a fejüket, majd kiesnek a fészekből. Aztán amikor megjelenik a „Mama” madárka hatalmasra tátják a csőrüket várva a finom falatokat. Mindkét rozsdafarkú szülő hordja is egész nap a finomabbnál, finomabb rövidebb és hosszabb kukacokat, lárvákat. Olvastam, hogy a fiókáknak akár 380 alkalommal is visznek eleséget. Tegnap a hideg időjárás, a viharos szél, és a szinte egész napos eső ellenére is fáradhatatlanul repkedtek a szülök az utca, kert és a bejáratunknál lévő fészek között. Csurom vizesen, dacolva a széllel teljesítették a kötelességüket. Minden tiszteletem e madárkáknak. A gondoskodásnak hála a fiókák szépen gyarapodnak, egyre nagyobbak és egyre szépül a tollazatuk is.

Itt az ideje a létszám ellenőrzésnek!

Költéskor én csak 1 tojást láttam, amikor kikeltek a fiókák akkor kettőt. Egy hét után három sárga csőrt láttam és ma belenézve a fészekbe megállapítottam a végleges létszámot, Négy. Amikor le akartam őket fotózni szégyenlősen, (vagy talán bátortalanul) a fészek mélyébe húzódtak. Csak a sötét szemek villogtak.

A fiókák általában 14-17 napos korukban hagyják el a fészket. S hamarosan eljön ez az idő, már 12 napja növekednek. Még néhány nap és elhagyják e kényelmes puha és meleg otthonukat és irány a nagybetűs Élet.

Nekem nem sikerült jó fényképeket készíteni, e képet kölcsönöztem a Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.