Famatuzsálem.....

Hirek

Zalában új gyertyánfát regisztráltak, mely méretével mostantól országos csúcstartó a fajtájában. Az öles gyertyán nagyobb, mint az 533 cm-es Somogybabodi, amely eddig a legtekintélyesebb ismertnek számított. Az orokláni erdő mélyén rejtőző átvette a vezetést a maga - 130 cm magasságban mért - 555 centiméteres kerületével.

A fenti hírt olvasva eszembe jutott, hogy saját házam tája is büszkélkedhet egy famatuzsálemmel.

2011. április. 27. szerdai Zalai hírlap napilap cikkéből idéznék……

„ A hazai famatuzsálemek között 82 zalait tartanak nyilván 

Az észak-zalai község, Boncodfölde határában Kávás felé indulva néhány tízméternyire-balra kapaszkodik a dombba, feltehetően méternyi széles gyökereivel. Vélhetően 500 éves. Amúgy szelíd. Szelídgesztenye.

Vadregényes magánterületen, a sűrű bozótot leküzdve közelíthetjük meg a 733 centiméteres kerülettel büszkélkedő faóriást, amelynek legfelső leveleit  úgy 22 méter magasságban lengettei a Zala völgyi szél. 

Állítólag még a lelkünknek is jót tesz, ha egy ilyen nagy fa törzséhez bújunk, a benne áramló energiából nekünk is juttat.

Az adatok szerint 1717-ben a korábbi törökdúlás miatt csak hat család élt a faluban. Ők láthatták fiatalon azt a szelídgesztenyét, ami viszont láthatta az átzúduló törököket.

A magyarországi regisztert dr. Pósfai György szegedi biológus (és prózaíró),   jóvoltából ismerhetjük, aki könyvet is szentelt pár éve a magyar famatuzsálemeknek, s egy internetes honlapot is nyitott számukra. A dendromania.hu oldalon e pillanatban 82 darab zalai öreg fa található, pontos kerülettel, koordinátákkal. Összesen 1200 fa szerepel az adatbázisban,.  Dr. Pósfai György szerint, egy fa  kerületéből óvatosan, de hozzávetőleg meg lehet saccolni a korát.  Ő maga a  6 méternél  nagyobb törzskörméretű fák minél hiánytalanabb összegyűjtésére szegődött. Ilyen fából  nem számítva a nehezen számba vehető nyárfákat és füzeket  valószínűleg nincsen több kétszáznál az országban. Elsősorban a tölgyek, hársak, szelídgesztenyék, platánok, nyárfák, füzek érik el ezt a méretet.
Jó tudni, a törzskörméretet mellmagasságban mérik, precízebb erdőmérnökök 130 cm talajszint feletti magasságnál.  Pósfai György  Bakon nemrég egy kidőlt fa évgyűrűi alapján 240 éves fát regisztrált.  Úgy véli, a mi éghajlati és termőhelyi viszonyaink között a fák kora ritkán haladja meg a 200 évet. Kivételt képezhet néhány tölgy, hárs és szelídgesztenye.
Tán épp a Boncodföldei...

Májusi esö aranyat ér....

....mondta Öregapám és kiúszott a gabonatáblából!

erdőn-mezőn járás.....bodza

Több bejegyzésemben is említettem, hogy én olyan erdőn-mezőn járó, természetet kedvelő emberpalánta vagyok. Mégis ezen a tavaszon kevésbé volt így. Talán az időjárás miatt március, április hava hideg szeles volt, sokáig tartottak a fagyos reggeli napok. Nehezen indult be a természet is. Aztán elmaradtam a kerti munkálatokkal is, későn lehetett elültetni a magokat. A kerti gaz, gyom annál jobban beindult. 

Május lévén megérezve a levegőben szálló akácvirág illatot már nincs kifogás irány a természet. Elővettem a kis gyógynövények gyűjtési naptáramat, melyben első helyen a bodza virág áll.

Az utcánk végébe torkolló hegyi út mindkét oldalán már nyiladozik a bodza. De én nem itt, hanem a dombtetőn túli mező végénél lévő akácos erdő szélén szedem a bodza virágot, ahol a madarak, őzek járnak. Innét nagyon szép kilátás nyílik a falura és a Zala folyó völgyére. S eső után a tiszta levegőben az Alpok nyúlványait is látni.

Szép fehér bodzavirágból most friss fogyasztásra bodzaszörpöt készítek, sok citrommal és mézzel. Ha már erőteljesebben fog virágozni akkor leszárításhoz szedek majd a virágból. S eltéve télre, a szárítottból is ugyan olyan finom szörpöt lehet készíteni, mint most a frissből.

Utamon láttam már a hársfa virágára se kell sokat várni, aztán jön a szamóca szedés nemcsak a gyümölcsét, hanem a levelét is begyűjtöm. Aztán csalán levél, kamilla virága………

De jó is szedni, gyűjtögetni, friss levegőn lenni távol az utaktól, házaktól.

Kényelmes cipőt felvenni és irány ki a szabadba.

Piros-fehér-zöld…….az ételeimnél.

Néhány évvel ezelőtt az Adriánál nyaraltunk, egy emeletes apartman felső szintjén volt az elhelyezésünk. Alattunk lévő apartmant egy népes tagú olasz család foglalta el. Kellemes utószezoni napfényben az étkezések a tágas teraszokon folytak. Mi is gyakran kiültünk, és érdeklődve figyeltük az olasz család étkezési szokásait. Legjobban az ragadott meg, hogy még az ételeiknél is mindig érvényesült a Hazafiasságuk. Az asztalukra feltálalt ételeknél mindig ott volt a zöld, fehér, piros szín. Zöld saláta és a felszeletelt paradicsom, na meg a kifőtt tészta volt az alap. Délután mindig süteményeket és gyümölcsöket csipegettek ott is érvényesült ez a három szín, szépen tálcára, tálakra rendezve.

Akkor én is elhatároztam, hogy a főzésben és tálalásban követem az olaszokat, csak több pirosat felhasználva. Nálunk úgyis a pirospaprika dominál. Azóta is nálam a levesek általában piros színűek, csak a húsleves a kivétel.

Elmúlt néhány hónapban, hogy több időm jut főzésre-sütésre, változtattam az ételeinken, más jellegűeket készítek. De megtartva a magyaros konyhai szokásokat és magyaros ételeket.

Így szakítva a korábbi gyakorlattal a héten fehér levest készítettem, Fokhagymakrém levest fehér zöldségekkel.

A napi menü az alábbi volt, a Piros-fehér-zöld szín jegyében:

- Fokhagymakrém leves fehér zöldségekkel,

- Tarhonyás hús, sötét trombitagombás csirkemell pörkölttel,

- friss zöld káposztasaláta.

Ez a menü nagyon ízletesre sikeredett.

Párom a fokhagyma levest megkóstolva megjegyezte, jó íze van és finom, csak egy kis pirospaprikát tehettem volna rá semmi színe nincs.

Hja! Magyarok volnánk, vagy mi !

Madárfészek… Kiadó….

Hát eljött a Napja, s ma május 9.-n kirepültek a fiókák, pontosan 16 napra. Reggel 7 óra körül felkelve első dolgom volt az ablakhoz menni és megnézni a kedvenceimet. Izgatott lökdösődés volt a fészekben, aztán megjelent a szülőpár és intenzív csipogással bátorították a fiókákat. Aztán egy pillanat alatt kireppent három fióka.

De egy bátortalan ottmaradt. Ki-be ugrált a fészekbe, végig futott a gerendákon. Megpróbált repülni, de mindig csak felfelé próbálkozott, s a tetőt elérve visszapottyant a gerendára. Magamban drukkoltam és szorítottam neki ”kicsit lefelé kanyarodj, hogy a tető alól ki tudj repülni”. A kerítésről hívogatta a „mama”madár, majd többször berepült a tető alá azonnal megfordult és kirepült. Így mutatva az utat. Láss csodát a „Mama” következő berepülése után a fióka szépen követte, néhány pillanat és már el is tűntek a szemem elöl. Üres lett a fészek! Nekem máris hiányérzetem lett.

Később a szülök még vissza-visszatértek, megnézve nem maradt fióka a fészekbe.

Aztán rövid idő után különös dolog történt. Én elindultam a kerítésünk mellett, hogy a két nagy kutyának vigyek friss vizet és a reggeli kedvencüket. Amint kiléptem az ajtón megjelent a rozsdafarkú madárka és erős csipogással követett alacsonyan szállva bokorról-bokorra. Megálltam megnéztem, mintha a tojómadárka lenne, mikor a fészkén ült akkor is így nézett. Mindig alaposan megfigyelt jobbra-balra forgatva a fejét. Úgy véltem elfogadott és nem félt tőlem. És most pontosan ugyanúgy nézett. Olyan érzésem támadt, hogy elköszön. Elindultam, még néhány pillanatig követet majd elrepült.

Látom e még ezeket a madarakat??? Kiteszem a fészekre a kiadó táblát.

Csak abban bízom, hogy egy második költésre júniusban újra lesz lakója a fészeknek. Persze előbb még rendbe kell rakni és kitakarítani, mert mi tagadás a végén a fiókák eléggé szétdúlták.

Madárfészek… még mindig….

Ma elhatároztam belekukkantok a fészekbe.

Ezek a kis fiókák már igencsak csipognak!!! Nyújtogatják a fejüket, majd kiesnek a fészekből. Aztán amikor megjelenik a „Mama” madárka hatalmasra tátják a csőrüket várva a finom falatokat. Mindkét rozsdafarkú szülő hordja is egész nap a finomabbnál, finomabb rövidebb és hosszabb kukacokat, lárvákat. Olvastam, hogy a fiókáknak akár 380 alkalommal is visznek eleséget. Tegnap a hideg időjárás, a viharos szél, és a szinte egész napos eső ellenére is fáradhatatlanul repkedtek a szülök az utca, kert és a bejáratunknál lévő fészek között. Csurom vizesen, dacolva a széllel teljesítették a kötelességüket. Minden tiszteletem e madárkáknak. A gondoskodásnak hála a fiókák szépen gyarapodnak, egyre nagyobbak és egyre szépül a tollazatuk is.

Itt az ideje a létszám ellenőrzésnek!

Költéskor én csak 1 tojást láttam, amikor kikeltek a fiókák akkor kettőt. Egy hét után három sárga csőrt láttam és ma belenézve a fészekbe megállapítottam a végleges létszámot, Négy. Amikor le akartam őket fotózni szégyenlősen, (vagy talán bátortalanul) a fészek mélyébe húzódtak. Csak a sötét szemek villogtak.

A fiókák általában 14-17 napos korukban hagyják el a fészket. S hamarosan eljön ez az idő, már 12 napja növekednek. Még néhány nap és elhagyják e kényelmes puha és meleg otthonukat és irány a nagybetűs Élet.

Nekem nem sikerült jó fényképeket készíteni, e képet kölcsönöztem a Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.